Ember, stílus, vezetés

Húsz-egynéhány esztendeje annak, hogy Bartha Laci felvett a MÜFI általa vezetett főosztályára. Ismeretségünk régebbi, a múlt század hetvenes éveiben Visegrádon tartott Fémfizikai Iskolák fogták össze mindazokat, akik a fémes anyagok kutatásával és/vagy fejlesztésével foglalkoztak. A Csepeli Fémmű dolgozói is állandó résztvevők voltak, előadásokat is tartottunk, kissé remegő lábakkal, attól tartva, hogy ostobábbnak bizonyulunk, mint az akadémiai intézetek kutatói. Bartha Laci a Visegrádi Iskolák állandó résztvevője volt, úgy hittük, hogy a „nagy öregek” közé tartozik, még az atomok is Tőle kérdezik meg, hogy merre diffundáljanak. Ebben a szituációban végtelenül jól esett nekem az, amikor Laci több alkalommal is elmondta a maga csendes módján hogy mi milyen okosak vagyunk, hogy mennyire érdekes az, amit előadtunk.

Pár évvel később, amikor a Csepel Művek már haldoklott, én is állást kerestem. Először Gaál Pistával beszéltem (persze Visegrádon), majd a MÜFI-ben Laci mondta el, hogy hogyan működik a Főosztály. Nem emlékezem arra, hogy ő mit kérdezett tőlem, de a beszélgetés hangulatára igen, kellemes beszélgetés volt és nem vallatás. Azt ezt követő időben immár belülről ismerkedtem meg Laci vezetési stílusával. Nem parancsolt, hanem ötleteket adott és kedvet csinált. A nem-oxid kerámiák magyarországi kutatásának elindítása ennek a stílusnak a diadala volt. Széles körű szakmai áttekintéséből arra a megálllapításra jutott, hogy ez egy felfutó kutatási irány lesz. Meggyőzte az OMFB-t arról, hogy ez a téma támogatást érdemel, majd külön-külön kedvet csinált azoknak, akik együttvéve képesek voltak a semmiből egy új tudomány területet létrehozni.

Szememre vetheti valaki, hogy hangulatokról, stílusokról írtam, és nem cikkek idézettségéről vagy a kutatási eredmények hasznosíthatóságáról. A franciáknak van egy mondása „a stílus ugyanaz, mint az ember”. Amit próbáltam e néhány sorban visszaadni az Laci emberi egyénisége. Hiszi, hogy nem az emberek vannak a kutatási feladatokért, hanem a kutatás van az emberekért. Ezért csináltam jó vásárt akkor, amikor beléptem Bartha Laci csapatába, ezért tudtam gyorsan beilleszkedni. Sok hálával tartozom Lacinak azért, hogy felvett, azért, hogy bízott bennem, de főleg azért, hogy emberséges főnököm volt húsz éven át. Kívánom, hogy még sokáig őrizze meg szellemi frisseségét és azt a képességét, hogy a humanizmust képviselje a tudományban.

 

Arató Péter