Jedlik Ányos István

(Szimő, 1800. jan. 11. – Győr, 1895. dec. 13.)

Jedlik ÁnyosJedlik Ányos a fizika több területével is foglalkozott, legjelentősebb eredményei az elektrotechnikához kötődnek; legismertebb felfedezése a dinamó.

A Komárom megyei Szimő községben született. Tanulmányait a nagyszombati és a pozsonyi gimnáziumban kezdte. 1817-ben Gácser Leó bencés tanár hatására belépett a Szent Benedek-rendbe, ettől kezdve tanulmányait rendjének iskoláiban – Pannonhalmán és Győrben – folytatta. 1822-ben avatták doktorrá. Rendi elöljárói a győri líceumba helyezték. (A líceum a Czuczor Gergely Bencés Gimnázium elődje; Jedlik Ányos unokatestvéréről, kortársáról és rendtársáról, Czuczor Gergelyről nevezték el.) Jedlik 1822. nov. 4-én tette le a tanári esküt. Győri tanár korában – Czinár Mór bencés szerzetessel, a pannonhalmi könyvtár és szertár hosszú időn át volt vezetőjével – leltározta a rendi szertár eszközeit. 1831-ben áthelyezték a Pozsonyi Akadémiára, ahol 1839-ig tanított fizikát, természetrajzot és mezőgazdaságtant, kezelte a természettudományi szertárat és az ásványtárat. Szorgalmazására a kormányzat megemelte a szertár dotációját. Megszerezte a bécsi Ettingshausen-Echling acélmágneses egyenáramú generátorát, amelyet elgondolása szerint módosított. 5 ilyen gép beszerzésére került sor a pozsonyi, a győri, a nagyváradi, a kassai és a pesti akadémia számára. Pozsonyi működése során Mann Emilián rendtársával többször jártak külföldi tanulmányúton, általában az Osztrák–Magyar Monarchia országaiban. Ettől kezdve – nyugállományba vonulásáig – a pesti Tudományegyetem Fizika–Mechanika Tanszékének professzoraként fejtette ki a tudomány és a nemzet számára elévülhetetlenül értékes tevékenységét.

Még győri működése során foglalkozott a „villam delejesség kölcsönhatás” jelenségével, és több évvel megelőzve kortársait, megalkotta a villamdelejes forgonyait, amelyekben az álló- és a forgórész egyaránt elektromágneses volt. Ugyancsak ő alkalmazta először a higanyvályús kommutátort is (1829). Jedliknek ezek a készülékei az első elektromágneses forgókészülékek – tehát motorok – voltak.

Legismertebb felfedezése az öngerjesztés elve, illetve az ezt demonstráló egysarki villanyindító, azaz Jedlik dinamója. Ennek műszaki leírásában fogalmazta meg Jedlik 1861-ben – legalább 6 évvel Siemens és Wheatstone előtt – az öngerjesztés (dinamó) elvét. A Bugát Pál által alapított Természettudományi Társulatban Klupathy Jenő egyetemi magántanár mutatta be először Jedlik dinamóját. Az ősdinamót Nuss Antal, pesti gépész készítette el Jedlik tervei alapján.

A nagyfeszültségű technika területén is alkotott újat és nagyszerűt: 1863-ban ismertette a „Leideni palaczkok lánczolatá”-t, illetve a feszültségsokszorozás elvét és gyakorlatát, több mint félméteres hosszúságú villamos ívet tudott létrehozni. „Csöves villamosszedőkből alkotott villamfeszítő”-jét az 1873-as bécsi világkiállításon mutatta be, amelyért – Siemens javaslatára – kitüntetést kapott.

Foglalkozott a szódavíz előállításával, „ásványvíz” (savanyúvíz) előállítására alkalmas készüléket szerkesztett. A készülékkel előállított ásványvízzel kínálta meg a Magyar Orvosok és Természetvizsgálók Egyesülete vándorgyűlésének résztvevőit 1841-ben. Jelentős eredménye volt az optikai rács, amely karcolt üveglemez; gépével milliméterenként több, mint 2000 vonalat húzott.

Gőzmozdonyok kipróbálásán szakértőként vett részt. Villamosmozdonyt is szerkesztett. A Bunsen-féle elemek módosítására is dolgozott ki javaslatot: az elemek működtetésére légsav (salétromsav) helyett a chili-salétromnak (nátriumnitrát) alkalmazása az ő nevéhez fűződik. Elemeit, amelyek ún. papírcellás elemek voltak, az 1855-ben, Párizsban tartott Világkiállításon is bemutatták. (Vele egy időben fedezte fel G. Planté az ólomakkumulátort.) Az elemek szállítás és kezelés közben megsérültek, így csak szerkezetüket lehetett bemutatni. Jedliket bronzéremmel tüntették ki a kiállításon. Foglalkozott az ívfény előállítására szolgáló szerkezet készítésével, egy ízben Pannonhalmát is „megvilágította”.

Kísérletezés mellett tanított és tankönyveket írt. 1848-ban az egyetem bölcsészkarának dékánja, 1863-ban az egyetem rektora volt. 1867-ben kir. tanácsos lett. Az MTA 1858-ban rendes, 1873-ban tiszteleti tagjainak sorába választotta Akadémiai székfoglaló beszédét 1859. november 1-jén tartotta. 1879-ben vonult nyugállományba, emiatt már nem vehetett részt az általa annyira támogatott terv megvalósításában, nevezetesen az egyetem új épületének megépítésében, amelyre Trefort Ágoston kultuszminisztersége idején került sor. Nyugdíjazása után a rend győri székházába költözött Győri tartózkodása alatt is folytatta tudományos kutató tevékenységét egészen haláláig. Szerzetesi szobáját a rend emléktáblával jelölte.

A győri városi temetőben temették el. A búcsúbeszédet Eötvös Loránd, az MTA elnöke, Jedlik Ányos legnagyobb tisztelője, tanszéki utóda mondotta. Jedlik Ányos holttestét 1935-ben exhumálták és a győri új köztemetőben helyezték örök nyugalomra. Életművét a jelen században legalaposabban Ferenczy Viktor és Holenda Barnabás dolgozta fel.

Emlékét a Magyar Elektrotechnikai Egyesület (MEE) mindvégig ápolta. Verebél˙ László professzor 1928-ban előadást tartott Jedlik Ányos tevékenységéről, 1929-ben pedig megírta „Jedlik Ányos két úttörő találmánya” című dolgozatát. A MEE Technikatörténeti Bizottság (1968) kiemelten ápolja Jedlik örökségét. Ennek a szervezetnek a támogatásával jött létre 1993-ban a Jedlik Ányos Társaság, amely a mai napig központi feladatának tartja Jedlik Ányos hagyatékának gondozását.

Jedlik számos emlékét őrzi a Magyar Elektrotechnikai Múzeum, amelyben külön Jedlik-terem van e kiállítási tárgyak bemutatására és a Jedlik Ányos Társaság rendezvényei számára. A Magyar Posta Jedlik arcképének illusztrációjával postabélyeget jelentetett meg 1954-ben.

Jelenleg Magyarországon két középiskola viseli Jedlik Ányos nevét: a győri Jedlik Ányos Informatikai Szakközépiskola és Gimnázium és a budapesti XXI. kerületi Jedlik Ányos Gimnázium. Ezen kívül Veszprémben Jedlik Ányos egyetemi kollégium működik.

Elismerés

a) Tagságok:

b) Kitüntetés: