A bezáráshoz
kettőt kattintson
az ablakba!

Kazinczy László (1892 – 1978)

Magyar gépészmérnök, a műszaki tudományok kandidátusa (1952). 1920-ban szerzett gépészmérnöki oklevelet a budapesti Műegyetemen. A budapesti Magyar Állami Vas-, Acél- és Gépgyáraknál (MÁVAG) helyezkedett el, itt lövegszerkesztéssel foglalkozott. 1928-ban a MÁVAG diósgyőri gyárában üzemvezető mérnök, 1932-től műhelyfőnök, 1942-től műszaki igazgató volt. 1939-ben egyetemi doktori címet szerzett. 1946 és 1948 között a Gamma Finommechanikai Gyártmányokat Árusító Kft.-nél dolgozott. 1948-tól 1951-ig az Állami Ipari Tervező Iroda (1950-től Gépipari Tervező Iroda) osztályvezetője, majd 1951-től 1957-ig a Gamma Optikai Műveknél főkonstruktőre lett. Nyugdíjba vonulása után, 1957-1962 között ugyanott műszaki tanácsadóként szerepelt. 1963-ban címzetes egyetemi tanár lett. Forgácsoláselméleti kutatásainak eredményei hazai viszonylatban máig is egyedülállóak. Az egyetemi oktatásba 1949-ben bevezette az ehhez kapcsolódó tárgyak tanítását, amelyeknek 1970-ig előadója volt.

Számos közleménye jelent meg külföldi és magyar szakfolyóiratokban; egyetemi jegyzeteket, tankönyveket és szakkönyveket is írt. (Az acél forgácsolása közben a forgácstőben létesülő alakváltozások vizsgálata (Bp., 1939); Szerszámgépek I-II.(egyetemi tankönyv, Bp., 1955); Fémforgácsoló szerszámgépek (Bp., 1967).