A Műegyetemi Könyvtár története

1848. május 9. - 1850. szeptember 30.

Karácsony MihályKarácsony Mihály (1800-1869) Jogot végzett a pesti egyetemen, 1832-től a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja volt, részt vett az ipartanoda szervezésében. A József-ipartanoda első igazgatója volt, ő intézte a könyvtári ügyeket, minden lehetőséget megragadott annak érdekében, hogy az intézetet szakkönyvekkel és folyóiratokkal lássák el. 1846-ban az intézet ideiglenes, 1847-től kinevezett igazgatója lett. Az 1846. november 1-én, az ipartanoda megnyitóján, - ahol Széchényi István is megjelent, - Karácsony Mihály mondta az avatóbeszédet.

Az intézmény megnyitását követően, 1846. december 18-án folyamodványt írt a helytartótanácshoz[1]. A Magyar Királyi Helytartótanács válaszában "képzendő ipartanodai könyvtár"-ról beszélt és engedélyezte a tanulók számára az Egyetemi Könyvtár látogatását. A kért folyóiratok beszerzését kettő kivételével engedélyezték ugyan, de a vásárláshoz szükséges keretet nem biztosították. Így Karácsony a növendékeket egy forint befizetésére kötelezte a könyvtár létesítéséhez szükséges pénzösszeg előteremtése céljából. A továbbiakban az előkészítő osztály hallgatóitól egy, a felsőbb osztályok tanulóitól pedig 2 forintban állapították meg a beíratási díjat. Az így befolyt pénz azonban így is kevés volt könyvtár alapításához. Karácsony a könyvek beszerzését saját feladatának érezte, de a tanári kar javaslatait elfogadta. 1847 végére az intézet már rendelkezett könyvekkel, bár ezt a pár tucat könyvet könyvtárnak még nem lehetett nevezni.

1848. március 2-án kelt újabb beadványában[2] megfogalmazta, hogy a könyvtáralapítás halaszthatatlan.

1848. április 9-én kiadták "Az összes ipartanodai hallgatóság kívánatai"-t[3] összegző 12 pontot, melyben a 4. pont szövege: "Az öszműegyetem igényeinek megfelelő könyvtár, s ennek tanulók általi használhatása" volt.

A petíció kiadását követő harmadnapon, 1848. április 11-én az ipartanoda megkapta a márciusi felterjesztésben kért 500 Ft-ot. (Valószínű, hogy a kinyomtatott petíció ráirányította a figyelmet, és így elősegítette a gyors elintézést.) Június 27-én pedig a közoktatásügyi minisztertől érkezett leirat[5] már "az ipartanodai könyvtár alapítására szorgalmazott 500 pfrtnyi átalány" felhasználása után érdeklődik, és elszámolást kér az igazgatótól. Eötvös József személyes gondoskodása az ipartanoda könyvtára iránt könyvek küldésében is megnyilvánul. A Műegyetemi Könyvtár későbbi, nagynevű professzor-igazgatója, Wartha Vince erről a következőkben emlékezik meg: "Az 1847-ben kérelmezett könyvek még 1848-ban sem voltak meg, mert akkor már a vallás- és közoktatásügyi minisztériumból, felejthetetlen kultuszminiszterünk, br. Eötvös Józseftől aláírva és 1848. május 9-ről keltezve, küldetik meg az első könyv, amely az intézet leltárába 1-ső szám alá iktattatik be.[4]

Eötvös József ajándékaként érkezett öt kötetes mű (Beschreibung der Erfindungen und Verbesserungen, auf welche in dem k.k. Staaten Patente ertheilt wurden, und deren Privilegiumsdauer bereits erloschen ist) a Műegyetemi Könyvtár inventáriumának, vagyoni nyilvántartásának első tétele. Ez az 5 kötetes mű szerepel ma is a Budapesti Műszaki Egyetem Központi Könyvtára legrégibb leltárkönyvének 1. sorszámú tétele alatt. E mű megküldésének időpontját tekintjük a Műegyetemi Könyvtár hivatalosan elfogadott megalakulási idejének.[6]

Karácsony Mihályt a szabadságharcban vállalt szerepe miatt 1850-ben felmentették állásából. Részt vett a Tudományos Gyűjtemény és a Nemzeti Újság szerk.-ben.[7] 1869-ben bekövetkezett haláláig a főváros történetére vonatkozó anyaggyűjtéssel foglalkozott. Dr. Karácson Mihály mai fogalmaink szerint igazi menedzser volt, aki jogász végzettségét felhasználva igen jelentős munkát végzett a magyar muszaki felsőoktatás létrehozásában.[8]

1850. október 1. - 1853. szeptember 30.

Mayer Lambert (1795-1865) A József-ipartanoda ideiglenes igazgatójaként a könyvtári ügyeket is intézte. A cseh származású premontrei szerzetes, csillagász, egyetemi tanár a megszűnt gellérthegyi Csillagda volt igazgatója 1850-ben került az ipartanodába. Először ideiglenes, majd kinevezett igazgatója lett az intézménynek. Nagy gondot fordított a meteorológiai megfigyelések tökéletesítésére. Jelentősebb csillagászati észleléseket csak a Halley-üstökös visszatérése, és a Neptunusz felfedezése alkalmából végzett. Sokat fáradozott (sikertelenül) az 1849-ben elpusztult csillagvizsgáló újjászervezése érdekében. 1860-ban, a magyar tanítási nyelv bevezetésekor nyugdíjazták.

A szabadságharc leverése utáni tragikus korszak a József-ipartanoda ügyeinek alakulására is rányomta bélyegét. A tanárokat átcserélték, az egyik tanárt, Juhbál Károlyt a szabadságharcban való részvételéért kivégezték, az igazgatót, Karácsony Mihályt kitették állásából. Helyét a Habsburgok töretlen híve, a magyarul nem tudó Mayer Lambert foglalta el.

1850. szeptember 19-én a tudományegyetem mellett működő Mérnöki Intézetet a József-ipartanodához csatolták. A magyar mérnökképzés helyzetét rontotta az intézkedés, hiszen az egyetem mérnöki képesítést nyújtó tagozata, az Institutum Geometricum megszűnt, a József-ipartanoda viszont nem volt jogutódja. Így hosszú ideig, - hazai mérnökképző intézmény hiányában, - a külföldi politechnikumokat látogatták a magyar fiatalok. A könyvtár helyzete is romlott: az 1848-ban adott dotációt megvonták, a csökkent hallgatói létszám miatt a beíratási díjakból befolyó összeg kevesebb lett. A beíratási díjat ugyan növelték, de azt az állampénztárba kellett befizetni és csak külön engedéllyel lehetett könyvek beszerzésére fordítani.

Mayer Lambert könyvtárral kapcsolatos tevékenysége szinte csak arra szorítkozott, hogy a tanárok által beszerzésre javasolt könyvek jegyzékét továbbította a kerületi igazgatóságnak cenzúrázás céljából.

1853. október 1. - 1867. október 31.

Vész (Weisz) JánosVész (Weisz) János (1826-1882) mérnök, műegyetemi tanár, a Műegyetemi Könyvtár első könyvtárosa, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja volt a könyvtár első tanár-könyvtárosa. 1857-ben, amikor az ipartanoda a József-műegyetem nevet vette fel, a felsőbb mennyiségtan és leíró-mértan tanárává nevezték ki. 1871-től a József-műegyetem első prorektora, 1874-75-ben az egyetem rektora volt. Variációszámítással és biztosítási matematikával foglalkozott, de munkássága igazán pedagógiai szempontból jelentős. Ő írta az első magyar nyelvű műegyetemi tankönyvet. 1863-64-ben a Természettudományi Közlöny szerkesztője volt. Petzval Ottóval megosztva kapta meg az MTA nagy jutalmát "A felsőbb mennyiségtan alapvonalai" című munkájáért.

Vész János könyvtárosi kinevezését megelőzően az igazgató revíziót tartott a könyvtárban. Azt nem tudjuk, hogy ekkor már külön helyiségben voltak-e elhelyezve a könyvek. A revíziót két tanár, Stoczek József és Schneider János végezte el. Ebben az évben gyarapodott a könyvtár állománya Borsiczky Dénes volt pozsonyi jogi professzor 30 könyvből álló könyvhagyatékával. Az intézetet a cs. kir. kormány rendelkezésére Pesten kívül kellett elhelyezni azzal az ürüggyel, hogy az ipartanoda számára nincs alkalmas hely Pesten. A tanárok egyhangú szavazattal Budát választották, amit a kormány kelletlenül, de elfogadott. Ekkor költözött az intézet a budai Országház utcába, az Egyetemi Nyomda bérbevett épületrészébe.

1856. szeptember 30-án a József-ipartanoda politechnikummá alakult át.

A beíratási díjakból és az államkincstár által biztosított csekély összegből a könyvtár állománya lassú fejlődésnek indult. 1859/60-as tanévben 890, az 1860/61-es tanévben pedig már 1247 műből állt a könyvtár állománya. A szemtanú Wartha Vince erről így ír: "A hatvanas évek elején, mikor én hallgatója voltam a már műegyetemnek nevezett intézetnek, az egész könyvtár egy egyablakos szobában volt elhelyezve és a hallgatók hozzá nem férhettek, kik filléreiből, még pedig akkoráig kizárólagosan abból tartották fenn a könyvtárt."[9]

Amikor 1860. novemberében újra engedélyezte a kormányzat az oktatásban a magyar nyelv használatát, rohamos növekedésnek indult a hallgatók létszáma.

Stoczek József leírása jellemzi, hogy a hallgatóságban milyen érzéseket keltettek a magyar nyelvű előadások: "... ha láttál szerencsétlent, kit nagy életveszély szavától megfosztott ... és láttad őt abban a pillanatban, mikor szerencsés esemény következtében megoldott nyelvén az első hang ismét megszólamlott - akkor lehet némi fogalmad arról a felgerjedésről és túláradó örömről, mely keblünket eltölté, midőn intézetünkön a tudomány igéje ismét magyar ajkakról magyar szóval lőn hirdetve."[10]

Ennek az intézkedésnek lett az eredménye a magyarul nem tudó Mayer Lambert nyugállományba helyezése. Utódja Stoczek József lett, aki a könyvtár fejlesztése érdekében a kezdetektől mindent megtett.

Vész János könyvtárnoki működése utolsó éveiben, sok elfoglaltságára hivatkozva többször is lemondott tisztségéről. A tanári kar azonban, visszaemlékezve a könyvtárnak a Vész János kezelése előtti elhanyagolt állapotára, minden alkalommal igyekezett maradásra bírni. Elfogadták kikötéseit: a tanárok kötelesek minden tanév végén visszavinni a náluk levő műveket, a kívánt könyvek beszerzése és bekötése egyedül a könyvtárnok kötelessége.

1867-ben Vész János tudós-tanár végleg megvált a könyvtártól.

1867. november 1. - 1870. november 7.

Fölser István (1838-1907) tanár-könyvtáros 1867-től az Ábrázoló Geometria Tanszéken segédtanár, majd 1869-től nyilvános rendes tanár, 1887-1891 a Gépészmérnöki Osztály dékánja volt. Több ábrázoló geometriai tárgyú cikke jelent meg, főleg a kúpszeletek témaköréből a különböző hazai szaklapokban.[11] Ő volt az ábrázoló geometria tudományos művelésének úttörője hazánkban. 1905-ben vonult nyugalomba.

A műegyetem igazgatósága 1869. október 28-án kiadta a könyvtár használati szabályzatát, az intézmény legrégibb publikált dokumentumát "Ügyrend a kir. József-műegyetemi könyvtár használása és kezelése tárgyában"[12] címen. Eötvös József vallás és közoktatási miniszter 1869. október 22-én kelt levelében[13] helyben hagyta a felterjesztett ügyrendet.

Fölser István könyvtárnokká való kinevezésével egy évben, 1867-ben kinevezték a Műegyetemi Könyvtár első főhivatású könyvtári alkalmazottját Nagy Sándor személyében, sőt a fizikai munkák elvégzésére hivatalsegédet is kirendeltek. Rövid idő elteltével szükségessé vált az állandó személyzet, hiszen 1869. november 1-jén megnyitották a Műegyetemi Könyvtárat az egyetem hallgatósága előtt.

Nagy Sándor közel 40 éven keresztül tevékenykedett a könyvtárban. Munkálkodását könyvtári segédként kezdte és könyvtárőrként fejezte be. Részt vett a könyvtár nyomtatott katalógusainak szerkesztésében, felügyelte az olvasótermet a délutáni könyvtári órák idején. Ő intézte a beszerzést, leltározást, a könyvek adatainak a katalógusba való bevezetését, irányította a hivatalsegédeket, végezte a kölcsönzést. Könyvtári tevékenysége mellett a rondírást és kurzív-írást tanította a műegyetemen. A legnagyobb tekintélyek között tartották számon a magyar gyorsírók között, ötvennél több szakcikket publikált. A magyar gyorsíráson kívül foglalkozott a német, olasz, török és szanszkrit gyorsírással is.

1870. november 8. - 1896. augusztus 31.

Wartha VinceWartha Vince (1844-1914) vegyész, a hazai kémiai technológia megalapítója. Tanulmányait a budai József-polytechnikumban kezdte, majd Zürichben és Heidelbergben tanult. 1863-tól tanított a műegyetemen, 1867-ben az ásványtan és földtan helyettes tanára. 1870-ben nevezték ki a vegyipari műtan első professzorának. Ezzel egyidejűleg bízták meg a Műegyetemi Könyvtár igazgatásával. Maradandót alkotott a hazai szenek elemzésével, elsőként határozta meg a gázgyártásban hasznosítható szénfajtákat, vízvizsgálati módszere ma is használatos. A borászati kémia népszerűsítésében jelentős szerepe volt. A hagyományos szőlőtermő helyeken a filoxéra pusztítása idején kimutatta, hogy a hazai homokos talajok is alkalmasak szőlőtermesztésre. A budapesti vízmű létrehozásában fontos szerepe volt, ő javasolta Káposztásmegyert a vízmű helyéül. Az elsők között ismerte fel Magyarországon a fényképezés szerepét a tudományokban. Az elsők között volt hazánkban, aki az elektromos áramot szerves kémiai feladat megoldásához használta. Kezdeményezője volt az 1876-ban meginduló Műegyetemi Lapoknak, melynek célja, hogy könnyebben érthető, de tudományos igényű matematikai és természettudományi folyóirattá váljon. Bár számos területen alkotott maradandót, legnevezetesebb felfedezése az agyagiparban a gubbiói fémlüszter-máz (más néven bíborlüszter) évszázadokon át keresett gyártási titkának megfejtése. A pécsi Zsolnay Porcelángyárat nagy hírűvé tette ezzel az általa eozinnak elnevezett mázzal. A kerámiai ipar szakértőjeként, vett részt a faenzai Museo Internazionale delle Ceramiche alapításában, 1904-ben közreműködött a Herendi Porcelángyár újjászervezésében. A Magyar Tudományos Akadémia 1873-ban levelező, 1891-ben rendes tagjává, majd 1908-ban másodelnökké választotta. 1875-1877 a gépészmérnöki osztály dékánja, 1896-1898 és az 1907-1910 években az egyetem rektora volt. A Természettudományi Társulatnak titkári, majd 1899-1910 elnöki tisztét töltötte be. 1899-1902 között a Magyar Turista Egyesület elnöke volt. 1912-ben betegsége miatt nyugállományba vonult.

Emlékére 1955-ben a Magyar Kémikusok Egyesülete emlékérmet alapított.

Nyomtatásban megjelent művei közül a legjelentősebbek: Az agyag technológiája (Budapest, 1892.), majd ennek bővített kiadása Az agyagművesség. Az iparművészet könyve 2. köt. (Budapest 1905.), amelyben elsőnek dolgozta fel az agyagipar történetét hazánkban.

Első rektorsága alatt dőlt el az új műegyetem felépítésének helye, melyet Steindl Imre indítványa[14] alapján választottak ki, második rektorsága idején készültek el a Lágymányoson az új egyetemi épületek.

Megnövekedett feladatai miatt 1896-ban lemondott könyvtárigazgatói tisztéről, átadva helyét méltó utódjának, Rados Gusztávnak.

Második felesége az első magyar orvosnő, Hugonnai Vilma volt, aki munkájában mindvégig segítette.

A Műegyetemi Könyvtár igazi megalapítójaként tartják számon. Ő volt a könyvtár megszervezője, a könyvtár első szakrendszerének kialakítója.

1872-ben az egyetem tanácsa megbízta a könyvtár első nyomtatott katalógusának szerkesztésével. Wartha - a munka előkészítése során - mérnöki alapossággal az egész könyvtárat beható revízió alá vetette és annak során a műveket újabb szakokba osztotta és újból számoztatta. Ez a hosszadalmas művelet két évig tartott, de Wartha nem akart elsietett, félmunkát végezni. Az állományellenőrzés során újból leltároztak és ehhez bevezették azokat a vastag, folio nagyságú leltárkönyveket, amelyeket a Műegyetemi Könyvtár azután nyolc évtizeden keresztül egészen az 1950-es évekig, változatlanul használt.

A József-műegyetem könyvtárának első nyomtatott címjegyzékével Wartha 1874-ben lépett a tudományos világ elé. A katalógus beosztása, a címleírás alapossága mindenben felvette a versenyt a korabeli címjegyzékekkel. ... Az első nyomtatott könyvkatalógus a József-műegyetem könyvtárának állományáról Budapesten az Athaeneum nyomdában 1874-ben került kiadásra. A munka tartalmilag három részre oszlik: a betürendes címjegyzékre, a szak szerinti tárgymutatóra és a függelékre. ... Az 1874-ben megjelent műegyetemi könyvtári címjegyzékről írja Petzhold Adressbuch-jában, hogy az egzakt tudományok területére tartozó könyvállománya tekintélyes nagyságú és értékes. Valóban a katalógus megjelenése idején a műszaki irodalom átfogó bibliográfiájának számított és ez jelentőségét nagyban növeli. [15]

Az 1871. évi országgyűlésen a ház határozatilag kimondta, hogy a József-műegyetemet Pestre kell áthelyezni. Több ideiglenes elhelyezés után költözött a műegyetem és a könyvtár a Múzeum körúti épületbe. A mostoha elhelyezés ellenére is fejlődött a könyvtár, évente 3-500 művel gyarapodott az állomány.

1871. február 2-án meghalt Eötvös József. Végakaratának megfelelően fia, Eötvös Loránd apja közel 1000 kötetnyi könyvtárát a Műegyetemi Könyvtárnak adományozta. Wartha felismerve a gyűjtemény jelentőségét, a hagyatékot együttesen vette leltárba. Ezen a jelentős gyűjteményen kívül Horváth Ignác műegyetemi tanár és Weber Antal építész kb. 2000 kötetes, főként művészeti, művészettörténeti jellegű könyvtárával gyarapodott az állomány.

A Műegyetemi Könyvtár Wartha Vince közel 26 éves könyvtárnoki tevékenysége eredményeként lett az ország egyik legjobban szervezett szakkönyvtára.

1896. szeptember 1. - 1911. augusztus 31.

Rados GusztávRados Gusztáv (1862-1942) matematika professzor, Wartha Vince rektorrá választásakor vette át a könyvtár vezetését és három év kihagyásával - amikor őt is rektorrá választották - 33 éven át igazgatta a Műegyetemi Könyvtárat.

Egyetemi tanulmányait a budapesti műegyetemen, a budapesti tudományegyetemen és a lipcsei egyetemen végezte. 1891-től rendkívüli, 1893-tól rendes műegyetemi tanárnak nevezték ki az egyik matematikai tanszék élére 1911 és 1914 között a műegyetem rektora, 1900-1904 a mérnöki- és építészmérnöki osztály, 1917-1920 a közgazdasági osztály dékánja volt. Részt vett a Matematikai és Fizikai Társulat alapításában, melynek 1893-tól titkára, 1913-tól másodelnöke, végül 1931-től elnöke volt. Egy determinánstétel általánosítás c. művéért 1936-ban elnyerte az MTA nagyjutalmát. A Magyar Tudományos Akadémia 1894-ben levelező, 1907-ben rendes, 1937-ben tiszteletbeli tagnak választotta A Stella csillagászati egyesület másodelnöke, a Városi Mérnökök Szövetségének tiszteletbeli tagja. 1903-tól a londoni International Catalogue of Scientific Literature nemzetközi szerkesztő bizottságában Magyarország képviselője. A Commission Internationale de l'Enseignement Mathématique tagja.

Rados könyvtárigazgatósága alatt épült fel a Műegyetemi Könyvtár ma is használatos épülete és fejlődött a könyvtár korszerű szakkönyvtárrá.[16]

1896-ban, amikor Rados Gusztáv átvette a könyvtár irányítását, a könyvállomány 12800 műből állt, 1909-ben, az új könyvtárépületbe költözéskor már 25000 volt a művek száma. A kétszeresére nőtt állomány miatt szükségessé vált a könyvtár címjegyzékének újabb kiadása. A két kötetes címjegyzék első kötete szak szerint, a második kötet cím szerinti betűrendben tartalmazta a műveket.

1909 őszén elkészült a Lágymányoson a Pecz SamuPecz Samu által tervezett könyvtárépület, amely hosszú évtizedekre biztosított kényelmes helyet a könyvtárnak. Az átadási ünnepélyen az egyetem rektora, Wartha Vince mondott beszédet.

1910 nyarán Radost a rektori tanács megbízta a Brüsszelben megrendezett nemzetközi könyvtárosi kongresszuson való részvétellel és a modern könyvtárak üzemének és berendezéseinek tanulmányozásával. Ez utóbbi feladat teljesítése érdekében nagyobb tanulmányutat tett, amelynek keretében nevezetes francia és német könyvtárakat látogatott meg. Útjáról a Múzeumok és Könyvtárak Országos Szövetségének Szegeden, 1910 szeptemberében tartott közgyűlésén számolt be. Külföldi tapasztalatait a könyvtár szolgáltatásainak megszervezésében is hasznosította.

1911. szeptember 1. - 1914. augusztus 30.

Tötössy BélaTötössy Béla(1854-1923) matematikus, műegyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja volt. Tanulmányait a zürichi műegyetemen végezte, majd egy ideig ott is működött. 1889-től rendkívüli, 1993-tól rendes tanár, az ábrázoló mértan professzora. 1906 és 1909 között a mérnöki- és építészmérnöki osztály dékánja volt. Réthy Mórral és Kürschák Józseffel közösen rendezte sajtó alá Bolyai Farkas Tentamenjét és annak függelékét, Bolyai János Appendix c. művének második kiadását.

A Műegyetemi Könyvtár vezetését Rados Gusztáv rektorsága idejére vette át. Feladatát lelkiismeretesen végezte, szorgalmasan részt vett a Múzeumok és Könyvtárak Országos Szövetségének közgyűlésein. Elintézte, hogy a Műegyetemi Könyvtár a műszaki doktori értekezések egy-egy példányát a jövőben megküldi a Magyar Mérnök és Építész Egyletnek, valamint az elektrotechnikai témájúakat a Magyar Elektrotechnikai Egyesület Könyvtárának is. Megkereste a Szabadalmi Hivatalt a hiányzó német szabadalmak pótlólagos beszerzése érdekében. Tötössyt ténykedésében Rados rektor mindenben támogatta.[17]

A Műegyetemi Zenekar lelkes pártfogója, hosszú időn át karmestere is volt, ezért a zenekar alapítójaként tartják számon.

Tudósi és tanári érdemeit emelte ki gyászbeszédében[18] ravatalánál, 1923. szeptember 5-én a m. kir. József-műegyetem tanácsa nevében ifj. Szily Kálmán, a Műegyetem mérnök- és építész-osztályának prodékánja.

Az új épületben működő könyvtár iránt megnőtt az érdeklődés. 1911 során a Fővárosi Könyvtár munkatársai Szabó Ervin vezetésével látogattak el a könyvtárba. Felmerült az igény a könyvtárhasználók körének a kibővítésére is, de az intézmény nyilvánossá válása csak a Tanácsköztársaság idején történt meg. Az új szabály szerint "a hallgatók olvasóterme nyitva áll minden felnőtt (16 éven felüli egyén) számára, aki személyazonosságát kellőképpen igazolni tudja."

1912-ben 20000 korona ellenében átengedte az özvegy a könyvtárnak Hieronymi Károly volt kereskedelemügyi miniszter, az első mérnök-miniszter, a műegyetem lelkes pártfogójának könyvhagyatékát. A nagy értékű, - főként műszaki és közgazdasági témájú műveket, összesen 8413 művet tartalmazó - könyvgyűjteményről 1916-ban nyomtatott könyvkatalógust jelentetett meg a könyvtár.

1914. szeptember 1. - 1933. október 31.

Rados Gusztáv rektori megbízatása leteltével visszatért a könyvtár élére. Az egész ország, s így a könyvtár számára is nehéz időszak következett: az első világháború és azt követő évek nem kedveztek a könyvtár fejlődésének. Csökkent a könyvtárak, - tehát a Műegyetemi Könyvtár - számára biztosított állami dotáció, a háború alatt a külföldi kapcsolatok megszakadtak, a hazai könyvkiadás visszaesett. Az állomány főként könyvadományokból gyarapodott. Elsősorban műegyetemi tanárok adományoztak könyveket az intézménynek. Mandelló Gyula műegyetemi magántanár édesapja 537 kötetből és 67 füzetből álló könyvhagyatékát ajándékozta a könyvtárnak. Szintén az intézmény állományát növelte Nyári Sándor műegyetemi tanár 433 kötetes könyvgyűjteménye.

Az 1917/18-as tanévre a könyvtár állománya meghaladta a 117 ezret, az olvasótermet 7220 alkalommal használták, a kölcsönzések száma 8259 volt.

1922. június 1-én kinevezte a rektor a könyvtár első női könyvtárosát, Rüblein Margitot.

1927-ben jelent meg a könyvtár ötödik és egyben utolsó nyomtatott katalógusa, melynek előszavában Rados megfogalmazta, hogy az állomány gyarapodása jórészt a külföldi tudományos társulatokkal és akadémiákkal folytatott cserekapcsolatnak, valamint az értékes könyvadományoknak köszönhető.

Rados Gusztávnak, mint külföldön is ismert tudósnak jelentős szerepe volt a nemzetközi cserekapcsolatok létrejöttében. A hazai és külföldi könyvtári kongresszusokon tanult elveket megvalósította a könyvtár gyakorlatában. Fő feladatának tekintette a könyvtári állomány védelmét. Bár matematikus mivolta befolyásolta az intézmény beszerzési politikáját, az állomány szak szerinti megoszlása bizonyítja, hogy a matematikai szak gyarapodása nem haladta meg a többi szak állományban meglévő arányát, a matematikai témájú műveknek nem a számbelisége, hanem minőségi javulása állapítható meg. Feltehetően ez is közrejátszott abban, hogy a 164/1958/M.K.15/M.M. számú utasítás a matematika tudományának országos jellegű szakkönyvtárává a Budapesti Műszaki Egyetem Központi Könyvtárát jelölte ki, tekintettel a könyvtár jelentős matematikai állományára.[19]

1933. november 1. - 1947. július 27.

Radó Aurél (1891-1976) volt a könyvtár első főhivatású könyvtárigazgatója. Középiskolai tanulmányait Kolozsváron végezte, ezt követően a budapesti Tudományegyetemen szerzett államtudományi doktori oklevelet. 1909-től egyetemi tanulmányaival párhuzamosan a VKM Számvevőségi osztályán teljesített szolgálatot, ahol 1924-ben miniszteri titkárrá nevezték ki. 1925. július 1-től szolgálattételre a Műegyetemi Könyvtárhoz osztották be. 1926-ban műegyetemi tanácsos lett. A könyvtár vezetésével 1933. október 31-től bízták meg, 1936. július 1-én nevezték ki igazgatónak. 1947. július 27-vel áthelyezéssel megvált a könyvtártól, majd rövidesen nyugdíjba helyezték.

Könyvtárigazgatóként komoly, és részben eredményes erőfeszítéseket tett a könyvtár anyagi bázisának megőrzéséért. Erősen támaszkodott a könyvtári bizottságra költségvetési és könyvtárszervezési kérdésekben. Egyes lapkiadóktól takarékosságra hivatkozva ingyen példányokat szerzett a könyvtárnak, pontosan kezelte a folyóirat-nyilvántartásokat, többször is reklamálta a hiányzó lapszámokat. Az állomány növelését ajándékok, hagyatékok útján is biztosította. Hangsúlyt fektetett a kiadványcserére, különösen a disszertációk kölcsönös megküldése volt sikeres: számos egyetemmel és műszaki főiskolával lépett cserekapcsolatba, pl. Graz, Bécs, Stuttgart, Hannover stb. Elérte, hogy a műegyetem minden könyvszerű kiadványából kapjon a könyvtár 30-30 példányt megőrzésre. A nemzetközi cserekapcsolatok elősegítésére, kérésére a műegyetemi doktori értekezéseket idegen nyelvű összefoglalókkal látták el. 1937-ben a Műegyetemi Könyvtár áttért az Egyetemes Tizedes Osztályozás rendszerére. Ezzel egyidejűleg megkezdődött a stencil alapján sokszorosított cédulakatalógus építése. Sor került Radó igazgatása alatt a könyvtárba járó folyóiratok feldolgozására.

1944-ben "kormányintézkedésre, műegyetemi tanácsi határozat alapján írásban a legértékesebb könyvanyag elszállításra való becsomagolására kaptam utasítást. A kormány részéről a Műegyetem számára a telki apátság Budajenőn levő uradalmi magtárépülete és az apátság több más épülete bocsáttatott a végrehajtandó kimenekítés céljára rendelkezésre. Ide szállíttattak ki a könyvtári könyvanyag egy része, összesen 10000 kötet, továbbá a Műegyetem egyes tanszékeinek ládákba csomagolt sok, értékes, megmenteni gondolt műszere és felszerelése." - írta visszaemlékezésében Radó Aurél. A budajenői ideiglenes raktár őrzésére kirendeltek egy könyvtári altisztet, de őt 1944 decemberében katonai szolgálatra hívták be. Az őrizetlenül maradt értékes könyvanyag így elkerülhetetlenül fosztogatás, rongálódás áldozatává vált. Rudolf Schönwald akkori kényszermunkás 2008 tavaszán levélben küldte meg a könyvtár munkatársainak ottani tapasztalatait: "1945. március elején bevonult egy csapat, nem sokkal azelőtt a budai utcákon összefogdosott kényszermunkás - úgy 200-an lehettünk - Budakeszin át Budajenőre. Ott behajtottak minket egy hatalmas, téglából épült mezőgazdasági épületbe, ahol a kőpadló könyvkupacokkal volt borítva. Napkeltétől napnyugtáig a földeken és az erdőszélen iszonyú hidegben kellett lövészárkokat ásnunk - Budapest irányába már megindult a német offenzíva. Aludni csak a kőpadlón lehetett, ezért hogy ne fagyjunk meg, minden éjjel papírból gyújtottak tüzet, e köré ültek a foglyok és tépkedték a könyveket. Emlékszem XIX. századi, pompás fóliánsokra, amelyeken gőzgépek és elektromotorok voltak gyönyörűen ábrázolva. Ami itt el lett égetve, az egy műszaki főiskola (vagy egyetem) egykori könyvtára volt, amit még a bombatámadások előtt telepítettek ide.

A könyvégetés során beszélgetésbe keveredtem egy fiatalemberrel, aki - így mesélte nekem - az azelőtti őszön a Madách színházban rendezte az amerikai Thornton Wilder "Owr Town" című darabját. Ő már kétnapi munka után teljesen összetört, még láttam, ahogy egy orosz katona a földön fekvőt ütlegelte.

10 nap múlva az egész csapatot teherautókon Sóskútra szállították, ahol ugyanaz a munka várt ránk, innen pár nap alatt el tudtam szökni."[20]

A könyvtár könyvanyagának egy kisebb része, közel 2000 kötet Sopronba került. Ezt a 43 láda könyvet és a Budajenőn megrongálódott anyag maradékát 1945 végén szállították vissza a könyvtárba.

A második világháború befejezése után a könyvtári élet nehezen indult meg. Az ostrom alatt a németek támaszpontot rendeztek be, amely katasztrofális következményekkel járt. A könyvtár olvasótermét bomba és tüzérségi találat érte, tönkrement az olvasó berendezése, megsemmisült a falat díszítő híres szekkó. A raktár teteje kilyukadt, a lépcsőház és a könyvtárat a központi épülettel összekötő folyosó is megrongálódott. A raktár területén a kitört ablakokon keresztül akadálytalanul folyt be az eső és a hólé a polcokon lévő könyvekre. Az üveg nélküli ablakokon bezuhogó eső itt áztatta, a szél itt tépte a Feszty-körkép felcsavart vásznát is, melyet a szétbombázott városligeti épületből ide hoztak, hogy menedéket találjanak számára. A könyvtárépületet az ostrom után közvetlenül tüzérségi lőszerraktárnak használták. A pincében hagyott ekrazitos és dinamitos ládákat a könyvtár dolgozói hordták ki később az épületből. A könyvtár épülete fosztogatás áldozatává váltA könyvtár épülete fosztogatás áldozatává vált: a bútorzat jó részét tönkretették, a mozdítható tárgyak közül sokat elvittek. Egyetlen budapesti intézményt nem ért olyan károsodás, mint a németek által használt és kifosztott Műegyetemet és különösképpen a könyvtárépületet. Közvetlenül azután, hogy a szovjet hadsereg felszabadította Budát, még a téli hónapokban megkezdődött és hideg időben az ablaknélküli raktárakban és irodákban folyt heteken keresztül a méteres irat- és könyvhegyek szétválogatása és a károk és hiányok felvétele... A könyvtár dolgozói elismerésre érdemlő helytállással, a megélhetés gondjaitól terhelve, sokan közülük kölcsönruhában és lyukas cipőben dolgozva a tégla- és vakolattörmeléktől borított helyiségeket hozták olyan állapotba, hogy 1945. szeptember 1-én a Műegyetemi Könyvtár működését rendszeresen megkezdhette.[21] A könyvtár háborús vesztesége 3807 mű (8041 kötet), a teljes állomány 5-6 %-a.

1947. augusztus 1. - 1950. szeptember 1.

Herepey Árpád (1888-1968) könyvtárigazgató. A kolozsvári Tudományegyetemen szerzett államtudományi doktorátust, majd 1910-ben a kolozsvári Egyetemi Könyvtárban gyakornokként dolgozott 1914-ig, hadba vonulásáig.[22] Az első világháború után a Szegedre átköltözött Egyetemi Könyvtárban tevékenykedett tovább. 1940-ben visszatért Kolozsvárra, 1942-ben kinevezték az Egyetemi Könyvtár igazgatójává. 1944 őszén Budapesten először az Országos Széchényi Könyvtárba osztották be, majd 1946 októberében a Műegyetemi Könyvtárba helyezték. 1947-1950 között megbízott igazgatóként vezette a könyvtárat. Ezt követően kutatóintézeti könyvtárakban dolgozott 1965-ben bekövetkezett nyugdíjba vonulásáig.

Megbízatásának kezdetén a Könyvtári Bizottság jóváhagyásával felhívást intézett a tanszékvezetőkhöz, melyben kérte, hogy a tanszékek teljes folyóirat-állományát jelentsék be. A könyvtári épület helyreállítását és a könyvtári munka szakszerűbb ellátását segítő döntéseket hozott. Igazgatói működése a rövid idő ellenére is maradandó értéket jelentett és elősegítette a háborús pusztításokból helyreállított Műegyetemi Könyvtár fejlődését. Szerény egyénisége, megnyerő modora, kedves emberi magatartása és mindenkoron segítőkész jelleme emlékét híven megőrzik a Műegyetem könyvtárosai.[23]

Igazgatása idején, az 1949. évi XXII. Tc. alapján az addigi "József Nádor Műszaki Egyetem" elnevezést Budapesti Műszaki Egyetemre, a könyvtár nevét pedig Budapesti Műszaki Egyetem Központi Könyvtára névre változtatták.

1949. november 3-án született meg a megállapodás[24] a Műszaki Dokumentációs Központban, amely meghatározta a két nagy műszaki könyvtár profilját. Rögzítették, hogy a Műegyetemi Könyvtár a műszaki és természettudományi kérdések tudományos részével, a Központi Technológiai Könyvtár - a későbbi OMKDK ill. OMIKK - pedig a gyakorlati résszel kell, hogy foglalkozzék. A megállapodást egyik részről dr. Herepey Árpád és Ladányi Antal, másik részről dr. Káplány Géza és Szekeres Pál írta alá.

1951. július 1. - 1957. november 30.

Kondor ImreKondor Imre (1911-1990) filozófiai író, könyvtárigazgató családjával menekültként került Debrecenbe. Középiskolai tanulmányait a református gimnáziumban végezte, majd a debreceni tudományegyetemen magyar-latin és filozófia szakon tanult. Filozófiából szerzett doktorátust, 1941-ben filozófiatörténeti egyetemi magántanári képesítést szerzett. A debreceni népi mozgalomhoz csatlakozva az Ady Társaságban vállalt szerepet, mint a Társaság titkára. 1935-től a debreceni Egyetemi Könyvtárban dolgozott. 1943-ban kinevezték könyvtárigazgatónak Kassára, ahol 1945-ig vezette az Állami és Városi Könyvtárat. 1945-1949 között a Nemzeti Parasztpárt, illetve a párt politikai bizottságának tagja és nemzetgyűlési képviselő volt. 1949-től a Műegyetemi Könyvtár munkatársa, 1951-től igazgatója volt. Az 1956-os forradalom alatt adott interjúban élesen bírálta a Rákosi-korszak felsőoktatás-politikáját és az ideológiai tárgyak oktatását. Bár az interjú már nem jelenhetett meg (Magyar Nemzet, 1956. nov. 4.), 1957-ben fegyelmit kért maga ellen. 1958 elején elbocsátották állásából. Nyolc hónap után a Pedagógiai Könyvtárban alkalmazták szakozóként, 1976-ban ment nyugdíjba osztályvezetői rangban. Kondor Imre motorja volt az átszervezéssel járó munkálatoknak, az állomány kialakítása, a címleírás, a szakozás egységes rendszerének kialakítása az ő érdeme. Nagy műveltségű, fanyar humorú, filozofikus bölcselkedéssel megáldott ember lévén sokszor juttatta kifejezésre véleményét néha nem éppen hízelgő, cinikus, találó parabolákban. Nélküle szegényebb és szerényebb maradt volna a könyvtár (OPK).[25] Nyugdíjasként teremőrként dolgozott tovább 1986-ig.

1952. június elsején az Országos Széchényi Könyvtárból áthelyezéssel került a BME Központi Könyvtárába Kéki Béla (1907-1993). Erdélyben született, a második világháborúig rangos kolozsvári folyóiratok szerkesztője volt, kapcsolatba került a kor nagy erdélyi íróival. A BME Központi Könyvtárában előbb az Olvasószolgálati Osztály vezetője, majd 1957-től 1968-ig, nyugdíjba meneteléig a könyvtár igazgatóhelyettese volt. A műegyetemi könyvtárban korszerűsítette az olvasó- és tájékoztató szolgálatot, bővítette a könyvtár gyűjtőkörét, nagy súlyt helyezett a folyóirat-gyűjtemény kiegészítésére és feldolgozására. Könyvtárosi működésének mintegy két évtizede alatt Kéki Béla egyik meghatározó személyisége lett a hazai könyvtári életnek.[26] Részt vett a könyvtáros-képzésben, titkárként a Magyar Könyvtárosok Egyesületének munkájában. Több kézikönyv és tankönyv került ki keze alól és lett széles körben ismertté. Közülük Az írás története c. műve vált a legnépszerűbbé.

Kondor Imre igazgatása alatt zajlott le az addig használt inventáriumok lezárása, áttérés a cédulaleltárra és az ugrószámos numerus kurrens rendszerű raktározásra. Ezekben az években kezdődött meg a teljes állomány átleltározása, az egyetemi jegyzetek, órarendek, külföldi egyetemek és főiskolák órarendjei, vállalati irodalom, doktori értekezések, aprónyomtatványok, térképek stb. különgyűjteményekként való nyilvántartása. Az átleltározási munkákkal párhuzamosan megkezdődött a könyvtár gyűjtőkörébe nem tartozó - összességében közel 60 ezer - kötet törlése és átadása más könyvtáraknak. Az 1801 előtt megjelent tudománytörténeti és könyvészeti szempontból nagyon értékes régi és ritka anyagot a csak erre a célra fenntartott raktári jelzetekre számozták át. 1953-tól 3000 kötetes szabadpolcos részleget alakítottak ki a kölcsönzési térben, amelyben elsősorban szépirodalmi és ismeretterjesztő műveket helyeztek el. 1952-ben megalakult a tájékoztatási csoport néhány szakreferens (művészettörténész, gépész és vegyész) alkalmazásával. 1954-től osztállyá alakult a tájékoztatási csoport, melyben a karok szerinti szakreferensek nemcsak szóbeli szaktájékoztatást nyújtottak, hanem szakbibliográfiákat készítettek és a szakirodalom-kutatás oktatását is végezték.

A fentiekben felsorolt, egész könyvtárat érintő munkák megszervezésében, a könyvtári "futószalag" kidolgozásában jelentős szerepe volt a könyvtáros szakma elismert képviselőjének Sebestyén Gézának (1912-1976), aki 10 éven keresztül vezette a könyvtár Gyarapítási Osztályát. 1958. március 15-én vált meg az intézménytől, amikor az Országos Széchényi Könyvtár főigazgató-helyettesévé nevezték ki. Sebestyén Géza így emlékezett vissza az utolsó vele készült interjúban a műegyetemi könyvtárban töltött időszakra: Műegyetemi könyvtári éveim igen kedvező körülmények között alkalmat adtak egy nagy tudományos könyvtár szervezeti újraformálásában való részvételre, és ismét lehetőséget nyújtottak az elméleti tevékenységre. Az igen kedvező körülményeken azt értem, hogy a pénzügyi feltételek a szükséges mértékben adva voltak. A fontosabb eredmények: a teljes rekatalogizálás, az addig alkalmazott módszerek reformja, a tanszéki könyvtárak hálózattá szervezése, állományuk beépítése a központi katalógusba, a tájékoztató munka megszervezése stb. Ebben a munkában az igazgatótól kezdve a legfiatalabb könyvtárosig valamennyien csodálatos lelkesedéssel fogtunk össze. Olyan volt a könyvtár, mint egy kísérleti laboratórium, gyakorlat és elmélet teljes mértékben egységet alkotott, és valamennyiünk számára egyrészt szakmai fejlődést, másrészt pedig hallatlanul jó közérzetet teremtett.

1953-ban a könyvtár kiadványsorozatokat (Budapesti Műszaki Egyetem Központi Könyvtára Módszertani Kiadványai, Műszaki Tudománytörténeti Kiadványok, Tudományos Műszaki Bibliográfiák) bocsátott útjára.

Kondor Imre igazgatói tevékenységének legjelentősebb része, hogy 1952-ben megkezdődött a Budapesti Műszaki Egyetem tanszéki könyv- és folyóiratanyagának központi feldolgozása és nyilvántartásba vétele, amely határkőnek számított a Központi Könyvtár és a tanszéki könyvtárak együttműködésének történetében. Ezt lehetővé tette, hogy a könyvtár létszáma 1952-ben egy év leforgása alatt 28 főről 46 főre emelkedett. Emellett a könyvek feldolgozásának futószalagszerű megszervezése, a sokszorosító adrémaüzem az addiginál sokkal hatékonyabbá tette a munkavégzést.

1953 elején létrejött a Kötészet, amely a könyvek, folyóiratok kötését, kötésjavítását, tablók készítését végezte. Működésének első időszakában könyvtári feladatokat látott el, majd hamarosan az egyetem központi szervei számára is végzett különböző munkákat, pl. kiállításokhoz kasírozás, tablók készítése stb.

Az 1956-os forradalom eseményei az intézmény igazgatójának szerepén kívül a könyvtárra nem voltak túlzottan nagy hatással. 1956. december 10-én megtartották a szakszervezet alakuló ülését[27]. Az 1957. július 1-i keltezésű levéltári dokumentum[28] tanusítja, hogy a személyi kérdéseket igyekeztek emberségesen, különösebb következmények nélkül elrendezni.

A forradalom két hetét sértetlenül átvészelt műegyetemi könyvtár esetében a mintegy 10 000 Ft kárnak az volt az oka, hogy a kikölcsönzött könyvek, főleg a külföldre távozottaktól, nem mind kerültek vissza a bibliotékába, annak ellenére sem, hogy a könyvtárosok később igyekeztek személyesen is felkeresni a volt hallgatók lakását, hogy a hiányzó köteteket "visszaszerezzék".[29] Erre vonatkozó adatok találhatók a könyvtár "Beszámoló/jelentés a könyvtár 1956-os működéséről"[30] című irat tervezetében és a károkról készült feljegyzésben[31].

1957. december 1. - 1963. augusztus 31.

Ladányi AntalLadányi Antal (1901-1978) építészmérnök, könyvtárigazgató. 1930-ban a budapesti műegyetemen szerzett építészmérnöki oklevelet. Egyetemi hallgatóként, 1922-ben lett a Műegyetemi Könyvtár könyvtárosa, emellett 1931-32-ben tanársegéd az út és vasútépítéstani tanszéken. 1932-ben könyvtártisztnek, 1937-ben alkönyvtárnoknak, 1942-ben könyvtárnoknak nevezték ki. A 30-as évek végétől kiépítette az Egyetemes Tizedes Osztályozás (ETO) szerinti szakkatalógust. 1949-ben kezdeményezte a gyűjtőkör pontos elhatárolását a Műegyetemi Könyvtár és a Technológiai Könyvtár között. 1950-ben intézetvezető helyettes, 1952-ben tudományos osztályvezető, 1954-ben igazgatóhelyettesi besorolást kapott. A könyvtár vezetésével 1957. december 1-én bízták meg, majd 1958. szeptember 1-én kinevezték igazgatónak. 1963. augusztus 31-én vonult nyugdíjba.

1961-ben kiépítette a hálózati és módszertani osztályt a műszaki felsőoktatási könyvtárhálózat összefogására. Az Országos Osztályozó Bizottság tagjaként közreműködött az ETO hivatalos kiadásában. 1961-re befejeződött az 1952-ben megkezdett tanszéki dokumentumállomány feldolgozása. Az 50-es évek második felében az 1956-os könyvtári törvény előírása szerint létrejött a műszaki felsőoktatási könyvtári hálózat, melynek hálózati központja a Budapesti Műszaki Egyetem Központi Könyvtára, tagjai a budapesti Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetem, a miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem és a Veszprémi Vegyipari Egyetem Könyvtára, valamint az ezen egyetemek kari, intézeti és tanszéki könyvtárai voltak.

1958-ban került sor a könyvtárban a Fotólaboratórium létrehozására. A feladatok ellátására mikrofilm-felvevőgép, automata előhívógép és diapozitív másoló, később több xerox-másológép állt rendelkezésre.

Ladányi Antal igazgatói megbízatása idején megvált a könyvtár egy nagyon jelentős gyűjteményétől, Hieronymi Károly könyvtárától. Ezt az értékes gyűjteményt 1912-ben 20000 korona fizetés ellenében Hieronymi Károly volt kereskedelemügyi miniszter özvegye engedte át a Műegyetemi Könyvtárnak. Rados 1912. szeptember 18-i rektori beszédében közli az értékes gyarapodást: "ezzel a könyvgyűjteménnyel, mely "Hieronymi Károly könyvhagyatéka" címen fog a műegyetemen őriztetni, könyvtárunk oly nagy értékű, műszaki és közgazdasági munkákban bővelkedő könyvgyűjteménnyel gazdagodott, amely éppen a nagynevű gyűjtő szakértelménél fogva az országban úgyszólván egyedülálló volt."[32] A Művelődésügyi Minisztérium 31.377/1961.III. sz. engedélyével a könyvtár átadta, a Vasúti Tudományos Kutató Intézet, későbbi nevén MÁVDOK, könyvjóváírással átvette Hieronymi Károly könyvhagyatékának 8413 kötetét. A hagyatéknak egy kis része maradt csak az állományban.

1963. szeptember 1. - 1984. október 26.

Héberger KárolyHéberger Károly (1925-1984). Az Állami Felső Ipariskolában 1944-ben szerzett oklevelet, majd műszaki rajzolóként helyezkedett el a Magyar Optikai Műveknél. 1951-ben a Budapesti Műszaki Egyetem Gépészmérnöki Karán diplomázott. 1951-53-ig a BME levelező tagozatán oktatási osztályvezető volt. 1953-ban az Oktatásügyi Minisztériumba került, ahol az új egyetemek létesítésével kapcsolatos műszaki feladatokat látta el. Emellett 1955-63-ban adjunktusként a BME gépgyártástechnológiai tanszékén oktatott. 1959-ben mérnök-közgazdász oklevelet szerzett, 1963-ben doktorált. 1963-ban nevezték ki a BME Központi Könyvtára igazgatójává, ezt a feladatot látta el haláláig. Részt vett a BME történetének megírásában. A Felsőoktatási Szemle és a Technikatörténeti Szemle szerkesztőbizottsági tagja volt. Munkássága elismeréséül - egyebek között - Szabó Ervin-emlékéremmel tüntették ki (1978).

Igazgatói tevékenységének ideje alatt a Budapesti Műszaki Egyetem valamennyi tanszéki könyvtárát újraleltározták és újjászervezték. Az átleltározás egyben állomány-ellenőrzés is volt. A munka eredményeként korszerűsítették a tanszéki könyvtárakat.

Az 1960-as években a műszaki felsőoktatási könyvtári hálózatból kivált a Veszprémi Vegyipari Egyetem (1966) és a miskolci Nehézipari Egyetem (1964). 1966-ban a műszaki felsőoktatási könyvtári hálózat átalakult budapesti műszaki egyetemek könyvtári hálózatává, így a BME Központi Könyvtára a módszertani irányítást a Budapesti Műszaki Egyetem és az Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetem (ÉKME) összesen 104 tanszéki és 7 kollégiumi könyvtárából álló hálózatára összpontosíthatta. 1967-ben a BME és az ÉKME egyesülésével a Központi Könyvtár értelemszerűen az egyetemi tanszéki és kollégiumi könyvtárainak hálózati központjaként működött tovább.

1966-ban a művelődésügyi miniszter 132/1965/M.K.10/M.M. számú utasításának 6. §-a értelmében megalakult a BME és az ÉKME közös Könyvtári Tanácsa, melynek feladata volt a könyvtár munkájának segítése, tanácsadás.

Ebben az időszakban vált rendszeressé az I. évfolyamos hallgatók könyvtárhasználati oktatása, a mérnöktanár képzésben heti 2 órában a "Szakdolgozatkészítés" című tárgy oktatása és a szakirodalmi ismeretek oktatása a Vegyészmérnöki, a Gépészmérnöki és a Közlekedésmérnöki Karon kötelezően, az egyetem többi karán fakultatív módon. A szaktájékoztatókat ezen felül bevonták az előszerzeményezési munkába.

Az 1950-es években elindított kiadványsorozatokat az 1960-as években újabbak követték (1964-től a Felsőoktatási Szakirodalmi Tájékoztató Műszaki és Természettudományok sorozata, 1967-ben az Európai műszaki egyetemek és főiskolák szakosítási rendje és a Budapesti Műszaki Egyetem Központi Könyvtárának Évkönyvei).

1963-ban megtörtént a teljes állomány revíziója.

1965. december 31-én 13 évi munka után befejeződött a teljes könyvanyag, összesen 105206 kötet átleltározása.

A 60-as évektől az épület aulájában rendszeresen kiállítások voltak láthatók.

Héberger Károly igazgatása alatt vált meg az intézmény egyik legjelentősebb hagyatékától. Az Eötvös-hagyaték 646 kötetét a Művelődésügyi Minisztérium 53.319/1965.VII.c. sz. engedélyével az MTA Irodalomtörténeti Intézetének adták át. Ennek a gyűjteménynek egy kis része maradt az állományban, a profil-idegennek minősített rész került el a könyvtárból. Eötvös József személye a könyvtár története szempontjából nagyon fontos volt. Az ő ötkötetes könyvadománya a Műegyetemi Könyvtár leltári nyilvántartásának első tétele, 1848-ban vallás és közoktatási miniszterként szívügyének tekintette a könyvtár megalakítását, biztosította a könyvtár létéhez szükséges anyagiakat. A későbbiekben sem feledkezett meg a könyvtárról, végrendeletében a Műegyetemi Könyvtárra hagyta könyvgyűjteményét. Az Eötvös-hagyaték 1965-ben bekövetkezett megbontása, jelentős részének átadása ellenkezett a végrendelkező akaratával.

A raktári helyhiány csökkentésére a könyvtár raktári szárnyának alagsori részében tömör raktárak épültek.

A raktári férőhely hiánya indokolta azt a koncepciót, amely a profilidegen és elavult művek törlését célozta meg. Ennek eredményeként 1976-ban megkezdődött az elavult, nem használt tankönyvek példányszámának csökkentése. Törölték az állományból azokat a különlenyomatokat, amelyek a könyvtár állományában meglévő folyóiratokban megtalálhatók voltak. Erre a feladatra egy "apasztási csoportot" hoztak létre, melynek irányítója a Gyarapítási osztály osztályvezető-helyettese volt. A Gyarapítási osztályon először két, később egy munkatárs foglalkozott a törlésre kiválasztott művek leltárból való törlésével, együttműködve az Olvasószolgálati osztály törlésért felelős munkatársával.

A Rektori Hivatal iratanyagát az 1950-es évek eleje óta a Központi Könyvtár alagsorában tárolták. 1958-ban Károlyi Zsigmond, a könyvtár tudományos munkatársa tett javaslatot az iratanyag rendezésére, miután felélénkültek az Egyetem történetével kapcsolatos kutatások s nyilvánvalóvá vált, hogy a történeti értékű iratok nincsenek használható, kutatható állapotban.

Az 1969. évi 27. törvényerejű rendelet és a 130/1969. Korm. számú végrehajtási utasítás hatálybalépése után lehetőség nyílt arra, hogy a különböző intézmények szaklevéltárakat létesítsenek saját levéltári anyaguk őrzésére és kezelésére. A Központi Könyvtár munkatársai javaslatokat készítettek, amelyek végül az 1971. május 10-i egyetemi tanácsülésen kerültek megvitatásra, ekkor határozták el a levéltár létrehozását. Mivel a szaklevéltári státus elnyeréséhez szükséges összes feltételt még nem sikerült biztosítani, 1972-ben megalakult a Központi Könyvtár Levéltári részlege, amelyben megkezdődhetett az addig begyűjtött iratok szakszerű rendezése. Ezek lezárásaként 1975-ben megjelent a Levéltár 1960-ig terjedő anyagát ismertető repertóriuma. A maradandó (történeti) értékű iratok további begyűjtését gátolta a raktárhiány, amely 1984-ben az egyetem Z épületében kialakított levéltári helyiségek átadásával szűnt meg. Ezzel megteremtődtek a folyamatos levéltári munka (begyűjtés, rendezés, kutatószolgálat, adatszolgáltatás) feltételei.

1971-ben jelent meg "A műegyetemi könyvtár története" című mű, amely az intézmény történetének 1848-tól 1948-ig tartó 100 évét tekintette át. A mű szerzője Móra László (1914-2009) könyvtárosi pályáját 1954 januárjában kezdte a Műegyetem könyvtárában olyan kiváló szakemberek irányításával, mint Kéki Béla és Sebestyén Géza. Először a Hálózati Osztály munkatársa volt, majd vezetőjeként a tanszéki könyvtárak állományának központi feldolgozását irányította. 1969-1978 között az Országos Műszaki Könyvtár feldolgozó osztályát vezette, és részt vett a könyvtáros-képzésben.[33] Ő volt a szerzője "Az Országos Műszaki Könyvtár és Dokumentációs Központ története, 1883-1949" című 1980-ban megjelent műnek. Tudománytörténeti életrajzsorozatában többek között Wartha Vince, Zemplén Géza és Korach Mór életművét tárta az olvasók elé. Feldolgozta Rados Gusztáv, Nagy Sándor és Káplány Géza munkásságát is.

1979-ben Héberger Károly szerkesztésében elkészült "A Műegyetem története" című nyolc kötetes mű. Az első hat kötet a szöveges részt, a VII. kötet az ábrákat és a diagramokat, a VIII. kötet a statisztikai és személyi táblázatokat, valamint a név- és tárgymutatót tartalmazta. A mű szerzői voltak: dr. Szögi László, dr. Szabadváry Ferenc, dr. Zádor Mihály, Végh Ferenc és dr. Héberger Károly. A lektori vélemény nem javasolta a mű megjelentetését, így a BME Központi Könyvtárának Fotolaboratóriumában 20 számozott példányban sokszorosították. A VIII. kötetben a példányok lelőhelyeit is közölték.

1984. november 15. - 1991. december 31.

Lebovits ImreLebovits Imre (1929-) gépészmérnök, a BME Központi Könyvtárának nyugalmazott főigazgatója a második világháború után előbb szakmát tanult, majd 1953-ban diplomázott a Budapesti Műszaki Egyetem Gépészmérnöki Karán. Ezt követően mérnök-közgazda oklevelet is szerzett.

Egyetemi munkáit tanársegédként kezdte, majd tanszékvezető lett. Igazgatóhelyettese volt a BME Hő- és Rendszertechnikai Intézetének. Később az egyetem szakszervezeti titkáraként tevékenykedett.

1980-ban védte meg "A magyar alumíniumipar helyzete és szerepe a struktúra átalakítási politikában." c. doktori értekezését a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemen. 1984. november 15-től bízta meg a rektor a könyvtár igazgatási teendőinek ellátásával, majd az Egyetemi Tanács javaslatára 1985. november 1-i hatállyal a művelődési miniszter könyvtárigazgatóvá nevezte ki. 1988-ban főigazgatói megbízást kapott.

Lebovits Imre - nyugalmazott könyvtári főigazgatóként - 2005. augusztus 20-án, életútja elismeréseként, a Magyar Köztársaság elnökétől a Köztársasági Érdemrend tisztikeresztje (polgári tagozata) kitüntetést vette át.

1988-89-ben lezajlott a teljes körű állományrevízió, amelyben az intézmény szinte minden munkatársa részt vett. A revízióban részt vevők feladata volt az egyetlen alkalommal sem használt dokumentumok feltérképezése. Így később a tervszerű apasztás kiválasztásánál ezt a szempontot is figyelembe lehetett venni.

Az első két IBM PC/AT személyi számítógép 1987 januárjában, a harmadik pedig azon év decemberében érkezett meg a könyvtárba. A gépeken néhány segédszoftveren kívül az UNESCO által kifejlesztett Micro-ISIS nevű szöveges adatbáziskezelő rendszer volt telepítve. A Micro-ISIS egyik előnyeként említhető, hogy megoldható volt a magyar ékezetes karakterek használata, másik előnye, hogy az UNESCO a tagországoknak ingyen bocsátotta rendelkezésre, és az újabb változatokat rendszeresen megküldte. Kezdetben 7 adatbázist hoztak létre, például az egyetemen megtalálható folyóiratok lelőhelyeit tartalmazó, az 1988-tól megjelent egyetemi jegyzetek adatait, illetve a szaktájékoztatók által készített és készítendő szakbibliográfiák tételeit tartalmazó adatbázisokat. A számítógépek beszerzése lehetővé tette, hogy 1987 augusztusától megkezdődjön az online számítógépes irodalomkutatás.

A könyvtár 1986-1990 közötti időszakra vonatkozó fejlesztési koncepciója értelmében készült el kis késéssel az egyetem központi épületének alagsorában a könyvtár Szakolvasója 1991 októberében, mely az intézmény első szabadpolcos olvasóterme volt. Itt kaptak helyet a legfrissebb magyar és idegen nyelvű szakkönyvek. Az olvasóterem egyik részében helyezték el az értékes kémiai, vegyészeti kézikönyv gyűjteményt. Az ünnepélyes átadást 1991. október 9-én tartották, a megnyitón beszédet mondott dr. Pungor Ernő akadémikus, tárca nélküli miniszter.

Lebovits Imre vezetése idején, - az országban elsőként - tért át a könyvtár az ALEPH integrált számítógépes könyvtári rendszer használatára. Az ALEPH rendszert 1991 májusában installálta a rendszert kifejlesztő Ex Libris cég képviselője. Elsőként, 1991-ben a Szakolvasóban elhelyezett állomány, majd az 1985 után megjelent könyvek, a műegyetemen megvédett doktori disszertációk, jegyzetek és az egyetemi gyűjtemény adatai kerültek be a számítógépes rendszerbe, ezt követően folyamatosan bővült a gépre vitt állományrészek száma. Az ALEPH integrált könyvtári rendszernek kezdettől minden modulját használta a könyvtár, a gyarapítási és folyóirat-nyilvántartási modulok kivételével. A Szakolvasóban 1991 őszétől, az 1992/93-as tanévtől pedig a könyvtár kölcsönzési részlegében is az ALEPH rendszer segítségével történt a kölcsönzés. 1992-ben megkezdődött a könyvbeszerzés és az állományba vétel számítógépes nyilvántartása a gyarapítási modul használatával. A számítógépes rendszer használatához szükség volt a technikai háttér megteremtésére: számítógép és terminálok beszerzésére. A könyvtári munkatársak felkészítését több tréning szervezésével lehetett megoldani. A tréningeket az Ex-Libris cég képviselője tartotta.

1988-ban készült el 100 példányban a könyvtár 1801 előtt megjelent könyveinek jegyzéke "Régi és ritka könyveink", Spányi Balázsné a Gyarapítási Osztály vezetőjének összeállításában.

Léces Károlyné (1930-2006) 1953-tól volt a könyvtár dolgozója, 1969-1971 között az OMKDK-ban a Tudományos és Műszaki Tájékoztatás (TMT) c. folyóiratot szerkesztette. 1972-ben tért vissza a BME Központi Könyvtárába a Gyarapítási Osztály vezetőjének. A hosszú idő óta betöltetlen igazgató-helyettesi posztra 1986. február 1-től nevezték ki. 1989. június 30-át követően 1991. december 31-ig, - nyugdíjba vonulásáig - pedig főigazgató-helyettesként segítette szakmai tudásával a főigazgatót.

A Művelődési Minisztérium 1985-ben központilag megszabta, hogy a könyvtáraknak milyen összegben kell lemondani folyóirat-rendeléseiket.

Korábban a könyvek és folyóiratok exportját, importját kizárólag a Kultúra Könyv- és Hírlapkereskedelmi Vállalat bonyolította le. 1990-ben Lebovits Imre megszerezte az egyetem számára a külkereskedelmi jogot, így 1991-től a BME egész könyvtári hálózatának, beleértve a Központi Könyvtárat is, közvetlenül a Swets & Zeitlinger holland cég szállította a külföldi folyóiratokat. A munkafolyamat felügyeletére a könyvtárban, - Liszkay Béla és Sromek Stanislaw fejlesztésében - elkészült a Micro-ISIS alapon működő Regiszter elnevezésű számítógépes rendszer. Ennek eredményeként a teljes egyetemi folyóirat-állományról naprakész, teljes kép állt rendelkezésre.

A 90-es évek elején a külkereskedelmi jog elnyerése valamint a könyvkereskedelem átalakulása, az importjogok monopóliumának megszűnése a könyvbeszerzési feladatokat is jelentősen megváltoztatta. A korábbi állami kiadói és terjesztői rendszer nagy részének összeomlása nyomán számos kis és közepes kiadóvállalat alakult és sok új könyvkereskedés is létesült, ez nagyon megnehezítette a magyar szakkönyvek beszerzését. Különböző külföldi könyvterjesztők jelentek meg a könyvtárban és a kezdeti években az export miatt levonható forgalmi adó, és a felkínált kedvezmények a külföldi terjesztők fölényét hozta a beszerzésben. A legelső külföldi könyvkereskedő, amellyel közvetlen kapcsolatot létesített a könyvtár, a németországi JF Lehmanns MED. Buchhandlung GmbH. volt. A nagy amerikai, angol és német könyvkiadók is igyekeztek közvetlenül felvenni a könyvtárral a kapcsolatot. Ennek eredményeként több könyvkiállítást rendeztek a könyvtárban, amelynek fejében a kiállított könyveket kedvezményesen megvásárolhatta illetve ajándékba kapta meg a könyvtár. Így például 1990-ben az Addison Wesley, a Nauka, 1991-ben a Wiley, a Prentice Hall és a Longman kiadók rendeztek kiállítást. Az EU tagság és a magyarországi könyvimportáló cégek megerősödése a könyvbeszerzésben mára már teljesen háttérbe szorította a külföldi cégeket.

1992. január 1. - 2001. június 30.

Vásárhelyi PálVásárhelyi Pál (1938-2008) mérnök, könyvtári főigazgató. 1961-ben a Budapesti Műszaki Egyetem Villamosmérnöki Karán szerzett oklevelet. 1964-ben az Eötvös Loránd Tudományegyetem felsőfokú dokumentációs szakán végzett, majd 1974-ben elvégezte a könyvtár szakot is. A Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemen 1966-ban külkereskedelmi közgazdasági mérnök oklevelet kapott, 1968-ban ügyvitelszervezői képesítést szerzett. 1971-ben a közgazdasági tudományok kandidátusa lett. Dolgozott a Beloiannisz Híradástechnikai Gyárban, a Híradástechnikai Ipari Kutató Intézet, a KGM Műszaki Tájékoztatási Intézetben, majd 1985-től az MTA Számítástechnikai és Automatizálási Kutató Intézet tudományos főmunkatársa, 1991-től a "BEARD DOVE ÉVOSZTAKI" Szervezési Kft. ügyvezető igazgatója volt.

1950-1965 között műkorcsolyázó, hétszeres bajnok, főiskolai világbajnok.

1989-1995 között a Magyar Országos Korcsolyázó Szövetség elnöke volt. 1993-tól 2000-ig az UNESCO-nál tevékenykedett.

A BMEKK főigazgatói tisztére kiírt pályázat nyerteseként nevezték ki az intézmény főigazgatójává.

Bár igazgatói megbízatása alatt sok időt töltött Párizsban UNESCO kiküldöttként, mégis ez alatt az időszak alatt épült meg a könyvtárépület és az egyetem központi épületének déli szárnya közötti szabad területen a könyvtár mélyraktára. A kb. 850 m2 alapterületű raktár építésének tervezése 1993 tavaszán a talajmechanikai vizsgálatokkal kezdődött. A tervezés külföldi tapasztalatokat is felhasznált, elemezte például a Heidelbergi Egyetemi Könyvtár, valamint az Osztrák Nemzeti Könyvtár mélyraktárainak szerkezeti megoldásait. Megépítésekor a könyvtárépületből a felszínen lehetett megközelíteni, a költségek szűkössége miatt a tervezett földfelszín alatti folyosó nem épülhetett meg. A mélyraktárban helyezték el a ritkábban használt állományrészeket, így enyhült valamelyest a dokumentumok raktározásában régóta meglévő szorongató helyhiány.

Folytatódott a 70-es években megkezdett apasztási munka: a külföldi cserepartnerektől - elsősorban német főiskoláktól és egyetemektől - kapott, nem kölcsönzött disszertációkat törölték az állományból. Ezzel egyidejűleg a nemzetközi cserekapcsolatokban életbe léptették a lista alapján való dokumentum-kérést. Így csak a valódi olvasói igény szerinti kiadványok kerültek a könyvtár állományába.

1993-ban változás történt: az addigi Budapesti Műszaki Egyetem Központi Könyvtára helyett a Budapesti Műszaki Egyetem Könyvtár és Tájékoztatási Központ elnevezést kapta az intézmény ezzel is jelezve, hogy az intézményben a tájékoztatás nem csupán az állományban őrzött dokumentumokra, hanem az azon túli információkra is kiterjed.

1993. január 1-jén a Budapesti Műszaki Egyetem Levéltára elnyerte a szaklevéltári státust. Alapító tagja lett az 1993 nyarán megalakult Budapest-Gödöllői Levéltári Szövetségnek (1996-tól Magyar Egyetemi és Főiskolai Levéltári Szövetség, 2001-től Magyar Felsőoktatási Levéltári Szövetség tagja).

1998. szeptember 7-én a könyvtár fennállásának 150. évfordulójáról ünnepi rendezvénnyel és kiállítással emlékezett meg.

[Fel]

[1]: BME Levéltára 1. f. 1. doboz 67/1846-47. sz. irat

[Fel]

[2]: BME Levéltára 1. f. 2. doboz 84/1847-48. sz. irat

[Fel]

[3]: BME OMIKK tulajdona (raktári jelzet: 10.008)

[Fel]

[4]: Móra László: A műegyetemi könyvtár története. Bp. 1971. p. 18-19.

[Fel]

[5]: BME Levéltára 1. f. 2. doboz 147/1847-48. sz. irat

[Fel]

[6]: Móra László: A műegyetemi könyvtár története. Bp. 1971. p. 19.

[Fel]

[7]: Online Pedagógiai Lexikon

[Fel]

[8]: Karácsony István - Karácsony András: Egy reformkori menedzser. In: Mérnök Újság. 2004. 8. sz.

[Fel]

[9]: Móra László: A műegyetemi könyvtár története. Bp. 1971. p. 28.

[Fel]

[10]: Stoczek József rektori megnyitó beszéde 1872-ben. Buda, Egyetemi ny. 1872. p. 33.

[Fel]

[11]: História - tudósnaptár

[Fel]

[12]: BME Levéltára 2/b. 19. doboz 69/1869-70. sz. irat

[Fel]

[13]: BME Levéltára 2/b. 19. doboz 69/1869-70. sz. irat

[Fel]

[14]: BME Levéltára 3/a. 2. doboz, 1890. december 12-i egyetemi tanácsi jegyzőkönyve

[Fel]

[15]: Móra László: A műegyetemi könyvtár története. Bp. 1971. p. 44-45.

[Fel]

[16]: Móra László: A műegyetemi könyvtár története. Bp. 1971. p. 201-202.

[Fel]

[17]: Móra László: A műegyetemi könyvtár története. Bp. 1971. p. 93.

[Fel]

[18]: Szily Kálmán, ifj.: Tőtössy Béla. In: Technika. A magyar technikusok lapja . IV. évf. 7-10. sz. (1923) p. 97-99.

[Fel]

[19]: Balázs János: A matematikai szakirodalom gyűjtése a könyvtárközi együttműködés keretében. In. Műszaki Egyetemi Könyvtáros. 4. évf. 1967. 1. sz. p. 2.

[Fel]

[20]: Rudolf Schönwald levelét fordította Wünsch Ferenc

[Fel]

[21]: Móra László: A műegyetemi könyvtár története. Bp. 1971. p. 157-158.

[Fel]

[22]: Vegyes közlemények. In.: Magyar Könyvszemle. 1915. évf. p. 129.

[Fel]

[23]: Móra László: A műegyetemi könyvtár története. Bp. 1971. p. 166.

[Fel]

[24]: BME Levéltára 25/a 5. doboz, 331/1949. számú irat

[Fel]

[25]: Horánszky Nándor: Epizódok a könyvtár első évtizedéből. In: Elektronikus Könyv és Nevelés

[Fel]

[26]: Somkuti Gabriella: Kéki Béla (1907-1993) In.: Országos Széchényi Könyvtár évkönyve, 1991-1993. Bp. 1993. p. 82.

[Fel]

[27]: BME Levéltára 25b 4. doboz Jegyzőkönyv a szakszervezet alakuló gyűléséről

[Fel]

[28]: BME Levéltára 25b 4. doboz Jegyzőkönyv a szakszervezet osztálybizottsági üléséről

[Fel]

[29]: Horváth Zsolt: Műegyetem 1956/57. A forradalmi tanév története, Bp. 2006. p. 96.

[Fel]

[30]: BME Levéltára 25a 16. doboz Beszámoló tervezet a könyvtár 1956. évi működéséről

[Fel]

[31]: BME Levéltára 25a 542/1957

[Fel]

[32]: Móra László: A műegyetemi könyvtár története. Bp. 1971. p. 193.

[Fel]

[33]: Fonyó Istvánné: Köszöntő Móra László okleveles könyvtáros, tudománytörténész 90. születésnapja alkalmából. In.: Tudományos és Műszaki Tájékoztatás. 51. évf. (2004) 9. sz.