Volt egyszer egy ... Dorogi Szénbányák
MARTÉNYI ÁRPÁD okl bányamérnök, szakfõtanácsos (SZÉSZEK, Budapest)-SZIKLAI EDE okl. bányamérnök, ny. fõmérnök (Dorog)-VADÁSZ ENDRE okl. közgazdász, felszámoló (REORG Rt. Budapest)
martenyi-1.jpg
A több mint 200 éves dorogi szénbányászat utolsó, meghatározó cégének, a Doro­gi Szénbányáknak a felszámolása 2003. január 6-án lezárult, a vállalatot a cégnyilván­tartásból törölték. Elmondhatjuk: volt egyszer egy... Dorogi Szénbányák
Ezen szomorú alkalomból tekintjük most át a szénmedence és a vállalat történetét, a vállalat felszámolásának menetét, továbbá megkíséreljük csokorba gyűjteni a dorogi szénbányászatról szóló irodalmat, ha egyszer valaki érdeklõdik a téma iránt, és részle­tesebb adatokra kíváncsi, tudja, hová lehet fordulni.
A dorogi szénbányászat története
A dorogi szénmedencében a több, mint 200 éve folyó széntermelés 2003 évben - a Lencsehegyi Szénbánya be­zárásával - befejezõdött. A nagymúltú bányász szakma ezáltal egy újabb jelentõs bázisát veszítette el Magyaror­szágon.
A dorogi szénmedence széntermelése Komárom-Esztergom megyében, jó közelítéssel az Esztergom-Nyergesújfalu-Bajna-Piliscsév települések által körülha­tárolt, mintegy 130 km2 nagyságú területen folyt. A me­dence bányászatában központi szerepet játszó Dorog a 10-es számú műút mentén, Budapesttõl 38 km-re tele­pült.
A Dorog környéki bányászat elsõ írásos emléke 1781-bõl származik. Az írásos dokumentáció szerint Rückschuss Antal, Ruhr vidéki bányász és Krempf József Csolnok német ajkú bírája szerzõdést kötött, amelynek szövege így szól:
Csolnok 1781. január 27.
A ruhri Rückschuss Antal a mai naptól telektulajdonos a csolnoki Miklósberekben. Õ több szén után kutat. 25 krajcárt fizet a kasszába és 100 centner szenet a parókiá­nak."
A medence elsõ földtani adatai E S. Beudant francia geológustól származnak, aki 1818-19 években a francia kormány megbízásából utazta be hazánkat. A földtani is­meretek rendszerezésének alapját Hantken Miksa okle­veles bányamérnök rakta le, aki 1852-tõl 1858-ig tevé­kenykedett a szénmedencében. Elsõként foglalkozott a fellelt õslénytani maradványok tudományos vizsgálatá­val, és a különféle rétegekben eltemetett mikroszkopikus véglények maradványainak felkutatását és leírását is kez­deményezte. Úttörõ volt abban, hogyan lehet a réteg helyzetét a rá jellemzõ foraminiferákkal biztosan megje­lölni. Munkássága egybeesik Zsigmondy Vilmos annavöl­gyi foglalkoztatásával. Együtt fedezték fel a paleocén széntelepet.
1922-ben jelent meg Rozlozsnyik Pál - Schréter Zoltán
dr. Telegdi Róth Károly: „Az esztergomvidéki szénterü­let bányaföldtani viszonyai" c. monográfia, amely részle­tesen tárgyalja a terület földtani viszonyait, de annak megismerését nagyban segítette dr. Vadász Elemér és dr. Vitális István ezirányú munkássága is.
A medencében három széntelepcsoportot műveltek:
Oligocén telepcsoport
A bányászkodás kezdetén elsõsorban ezt a telepcso­portot művelték.
Foltokban fordul elõ, 2-3 pados kifejlõdésben. A műrevaló padok helyenként 2 m vastagságot is el­érik és 16-19 MJ/kg fűtőértékűek.
Középsõ eocén telepcsoport
Az alsó eocén telepek felett átlag 120 m-re, 20-40 m-es összletvastagságban, 0,8-3,0 m-es vastagságú 2-5 padban fejlõdtek. A 12-20 MJ/kg fűtőértékű telepek lokális foltokban találhatók. A széntelepeket homok, homokkõ, márga és mészkõrétegek kísérik, illetve vá­lasztják el egymástól.
Alsó eocén telepcsoport
Átlagos vastagság 25 m.
A telepek kifejlõdése alapján három típus különböz­tethetõ meg:
- fõtelepes típusú, amelyben 5-10 m felsõ pad, 2-3
kisebb vastagságú alsó pad található - háromtelepes típusú, amely egy felsõ és egy alsó közel azonos 4-6 m vastagságú telepbõl, illetve egy középsõ 2-4 m vastagságú telepbõl áll. A produktív összleten belül a széntelepeket agyag, márga és édesvízi mészkõrétegek választják el egymástól. A telepek fűtőértéke alulról felfelé fokozatosan javul és 8-24 MJ/kg között változik.
A szénmedence alaphegységét a triász mészkõ alkot­ja. A triász idõszak után bekövetkezett hegységképzõ mozgások következtében a terület különbözõ nagyságú vetõdésekkel tömbökre tagolódott. A fõ tektonikai irá­nyok NyÉNy-KDK, illetve KÉK-NyDNy. Az úgyneve­zett inhomogenitás mértéke 60-200 db/km2 között válto-
Bányászati és Kohászati Lapok - BÁNYÁSZAT 137. évfolyam, 1. szám
13
zik, vagyis ennyi vetõ található 1 km2 területen. Az inho-mogenitás a széntelep művelése során sok gondot oko­zott a bányászatnak. Nehezen alakítható ki jól gépesített, hosszú ideig működő, tömegtermelõ munkahely.
A felsõ kréta kortól a vetõkkel felszabdalt töredezett alaphegység folyamatos karsztosodásnak volt kitéve. A roncsolt zónákban repedések, hasadékok, helyenként több ezer m3 térfogatú üregek és barlangok képzõdtek, összefüggõ vízjáratot képezve a tárolt karsztvíznek. Az alsó eocén telepcsoport művelésénél az alaphegység és a széntelep közötti úgynevezett „védõréteg"-tõl függõen nagyfokú vízveszéllyel kellett számolni. Ennek ellenére a medence mintegy 700 nyilvántartott vízbetörése közül egyetlen olyan sem ismeretes, amely közvetlenül ember­életet követelt volna.
Bányászati szempontból kisebb jelentőségű a közép­sõ eocén széntelepeket kísérõ, helyenként vízdús homo­kos összletbõl (ún. úszóhomokból) fakadó víz, ami meg­felelõ technológiával lecsapolható volt.
A dorogi bányászat második legnagyobb veszélye - a részben a szén struktúrájából és kémiai jellemzõibõl ere­dõ - bányatűz. Ez az 1906-ban bevezetett iszaptömedé­kelés hatására nagymértékben visszaszorult, illetve kezel­hetõvé vált. A bányatűz így is sok áldozatot követelt. En­nek egyik tragikus példája 1947. január 20-a, amikor az annavölgyi Zsigmondy-bányamezõben 31 bányász vesz­tette életét.
A bányaveszélyek között feltétlenül meg kell említe­ni a metán jelenlétét. A medence történetének elsõ év­századában alig ismert bányaveszély a művelési mélység növekedésével, az alsó eocén telepek művelésbe fogásá­val, egyre nagyobb gondot okozott és igen sokszor tö­megszerencsétlenséget idézett elõ. Például 1871. április 1-én a tokodi Gusztáv-aknában 18, 1931. november 25-én a sashegyi bányában 3, 1942. július 31-én a tokodi Er­zsébet-aknában 51 bányász lelte halálát sújtólégrobbanás következtében.
A medencében működő bányák általában I. osztályú sújtólég besorolásúak voltak, de néhány bánya (tokodi Erzsébet-akna, sárisápi XIX-es akna) II. osztályú minõ­sítést kapott.
A medence bányáinak kõzetviszonyai kedvezõtlenek, a vágatok fenntartása igen sok gondot és munkát igé­nyelt. Viszonylag gyakoriak voltak a kõzethullásból ere­dõ kisebb balesetek, de számos halálesetet okozott a szakszerűtlenül elvégzett biztosítás is.
Omlásból eredõ tömegkatasztrófa volt 1980. május 9-én a Lencsehegy I. bányamezõ +67-es szintjén, amikor az acéltámos frontfejtés részleges összeomlása hat bá­nyász életét követelte.
A több mint 200 éves dorogi szénbányászat történeté­nek rövid áttekintése igen nehéz feladat. A teljesség igé­nye nélkül a bányászkodás néhány fontosabb eseményét és a társadalmi-gazdasági-műszaki változások szénter­melést befolyásoló hatását a következõkben foglalhatjuk össze:
Az 1781-1890 évek között kisüzemi bányászkodás folyt. A bányaművelés kezdetben az oligocén telepek fel­tárására szorítkozott.
Az 1800-as évek elején Sárisáp, Csolnok és Tokod ha­tárában termeltek szenet. A szén jelentõs részét már kez­detben téglagyártásnál és mészégetésnél is felhasználták.
Az 1820-as években létesültek a mogyorósbányai bá­nyák, amelyeknek széntermelését a 30-as években bein­duló dunai gõzhajózás rendkívüli módon fellendítette.
1838-tól 1857-ig Miesbach Alajos üzemeltette a doro­gi, csolnoki, tokodi és mogyorósi bányákat. Az õ meghí­vására érkezett Hantken Miksa Dorogra. Erre az idõszak­ra esett Zsigmondy Vilmos szénmedencében végzett munkássága is.
1857 és 1869 között a bányák fõbérlõje Drasche Hen­rik volt.
1857-ben a Duna Gõzhajózási Társulat bányát nyitott Pécsett, ezért nem volt szüksége tovább a dorogi szénre.
1867-ben megépült a Pest-Salgótarján-Losonc közöt­ti vasút, s ennek következtében a medence széntermelé­se hanyatlásnak indult.
A század utolsó 30 évében a mind mélyebbre kény­szerülõ bányaművelést sorozatos vízbetörések akadá­lyozták. 1875. évben az annavölgyi Vilmos-akna percen­ként 20 m3 hozamú vízbetörés következtében elfulladt. Ez volt az elsõ jelentõs nagyságú vízbetörés a medencé­ben.
A vasút kiépítéséig szekéren szállították a szenet Bu­dára és a táti dunai rakodóra.
1890-1895 között megépült Esztergom-Füzitõ, Annavölgy-Tokod, Kenyérmezõ-Budapest vasútvonal. A vasútépítés következtében nõtt a tõke érdeklõdése, a be­ruházási kedv és a széntermelés.
1898-ban megalakult a Magyar Általános Kõszénbá­nya Rt. és az Esztergom- Szászvári Kõszénbánya Rt. (1925-tõl Salgótarjáni Kõszénbánya Rt.) A két nagy ér­dekeltség felosztotta a medence szénjogi területét. Tartós vetélkedésük elõmozdította a bányák műszaki, gazdasági fejlõdését.
1905-ben Schmidt Sándor kõbányát nyitott a Dorog melletti Hungária hegyen, ahol a mészkõ termelés napja­inkig is tart.
1906-ban elkészült a Dorogi Erőmű, amely a közvetlen energiaellátással segítette a bányák vízvédel­mét.
1906-ban bevezették az iszaptömedékelést.
1911-ben Schmidt Sándor lett az Esztergom-Szászvári Kõszénbánya Rt. bányáinak igazgatója, akinek tevékeny­sége hosszú távra maradandóan meghatározta a meden­ce bányászatának arculatát. Nevéhez fűződik az alagút­rendszer (altáró) kialakítása, cementálásos vízelzárási te­vékenység kidolgozása, iszaptömedékelés bevezetése, külszíni homokszállítási rendszer létrehozása, kultúrhá­zak, központi iroda, valamint a dorogi kórház építése. Se­gítette a Dorogi Atlétikai Club létrejöttét. Balaton­fenyvesen bányász üdülõt létesített.
1915-ben megkezdték a Reiman-altáró építését. Az évtizedek során 22 km-re kibõvített tárórendszer hosszú ideig szolgálta az egységes szállítási rendszer működteté­sét.
1920-ban (1971-ig) az alagúti szénszállítás fogadásá­ra, illetve az aknaszenek osztályozására új, vasvázas köz­ponti osztályozó épült Dorogon.
14
Bányászati és Kohászati Lapok - BÁNYÁSZAT 137. évfolyam, 1. szám
1924-ben szénlepárló kezdte meg működését, rész­ben a porszén felhasználására, illetve a szén vegyipari fel­dolgozására (1967-ig működött).
1931-ben brikettgyár („A” gyár) létesült Dorogon, hogy a nagy mennyiségű szénpor értékesíthetõ legyen. Késõbb, a háború után, 1948-ban megépítették a „B" gyárat („A” és „B" 1992-ig üzemelt) szintén Dorogon.
A háború utáni bányászatot (1946-1991) a szocialista nagyvállalat működése jellemezte. A háborús esemé­nyek következtében elfulladt aknákat víztelenítették és új aknákat telepítettek. (XIX-XX-as, XXI-XXII-es, XV-XVI-os, XII/a)
A dorogi szén minõsége alapján elsõsorban a lakos­sági fogyasztást elégítette ki, nem kapcsolódott erőművi célfogyasztáshoz, ami késõbb jelentõs hátránnyal járt.
Az 1960-as évvel kezdõdött és hét esztendeig tartott a dorogi medence termelésének fénykora. A szénterme­lés 2,1-2,2 millió tonna volt. Ebben az idõszakban a fog­lalkoztatott létszám tartósan 11.000 fõ körül alakult.
1966-ban a tokodi koncentráció keretében új, mo­dern osztályozó épült.
1967-ben több hónapon keresztül a szénmedencében a kiemelt vízmennyiség elérte a 138 m3/perc értéket.
A 60-as éves végén kezdõdött Magyarországon az energiaszerkezet átalakítása, melynek hatására a szén­termelés hanyatlott. Dorogon növelte a nehézségeket, hogy ebben az idõben a sorozatos vízbetörések hatására a bányák elfulladtak. (VI-os akna, Tömedék akna, XV-ös akna, XII-es akna, Erzsébet akna, XVII-es akna és XIX-es akna)
1971. évben megkezdték a Lencsehegy I. és az Új-Ebszõnybánya létesítését. Ezek termelésbe lépésével a széntermelés folyamatossága és a vállalat léte nagy ne­hézségek árán fenntartható volt. A széntermelés 1976 után 600 kt/év körül alakult.
1982-ben vállalati hitelbõl létesült a Lencsehegy II. bánya, és az 1985. év végén belépõ széntermelés rövid idõre stabilizálta a vállalat helyzetét.
1985-ben hitelbõl új, korszerű brikettgyár épült Toko-daltárón. A 450kt/év gyártási kapacitás létesítésének el­sõdleges célja többek között a lencsehegyi szénpor fel­dolgozása volt.
1987-ben XXI-es aknán és Lencsehegy I. bányában, 1989-ben új Ebszõnybányán, 1992-ben a bajnai külfejté­sen befejezõdött a széntermelés. Ettõl az idõponttól ki­zárólag a Lencsehegy II. bányaüzem termelt.
1990. július 27-tõl elsõsorban a Lencsehegy II. bánya és a tokodaltárói új brikettgyár építéséhez felvett hitelek és kölcsönök terhei miatt a vállalat fizetésképtelenné vált, felszámolási eljárást kezdeményezett önmaga ellen.
A Dorogi Szénbányák működőképes részlegei önál­lósultak. Megalakult a Struktúra Kft. (Szolgáltató Üzem), a DOGÉP Rt. ( Bányagépgyár), Dorogi Tervezõ Iroda Kft, 1991. november 1-én létrejött a DOSZÉN Rt, 1993. július 1-én a Lencsehegyi Szénbánya Kft, 1993. no­vember 1-én a Tokodi Szénfeldolgozó Rt (Brikett Üzem és Osztályozó Üzem).
A XX. század kezdetéig 6,4 Mt szenet termeltek a dorogi szénbányákból, amit 1900-1945 között 33,9 Mt,
1945-tõl napjainkig további 654,4 Mt szén termelése kö­vetett.
A széntermelés mennyiségeit az alábbi táblázat mu­tatja:
A dorogi medence széntermelése 1781-tõl
év
kt
- 1800
11,190
1801- 1805
3,733
1806 - 1810
7,916
1811- 1815
10,706
1816 - 1820
9,331
1821- 1825
9,943
1826 - 1830
44,742
1831 - 1835
67,943
1836 - 1840
99,131
1841- 1845
145,408
1846 - 1850
180,991
1851- 1855
269,302
1856 - 1860
319,113
1861- 1865
431,599
1866 - 1870
470,274
1871- 1875
422,224
1876 - 1880
349,334
1881- 1885
366,743
1886 - 1890
430,135
1891- 1895
908,611
1896 - 1900
1 871,353
1901 - 1905
1 737,785
1906 - 1910
2 003,604
1910 - 1915
2 428,295
1916 - 1920
2 300,749
1921 - 1925
3 155,775
1926 - 1930
4 111,495
1931 - 1935
4 749,266
1936 - 1940
7 038,451
1941 .1944
6,399,231
1945 - 1950
7 379,000
1951- 1955
10 071,000
1956 - 1960
8 056,000
1961 - 1965
10 874,000
1966 - 1970
8 880 000
1971 - 1975
4 635,000
1976 - 1980
2 955,000
1981- 1985
3 079,000
1986 - 1990
3 580,000
1991 - 1995
1 931,000
1996 - 2000
2 190,000
2001- 2002
730,000
Bányászati és Kohászati Lapok - BÁNYÁSZAT 137. évfolyam, 1. szám
15
A Dorogi Szénbányák felszámolása
A Komárom-Esztergom Megyei Bíróság 1990. júni­us 27-én kelt Ffk. 20-302/8. számú végzésével rendelte el a Dorogi Szénbányák Vállalat felszámolását. A fel­számolást kezdetben a szanáló szervezet, majd annak jogutód nélküli megszűnését követõen a REORG Gaz­dasági és Pénzügyi Rt. folytatta le.
A felszámoló az eljárás során az adós gazdálkodó szervezet működését fenntartotta. Ezen idõszakban a vállalat a lencsehegyi bányaüzemet és az Alagút bánya­üzemet működtette, valamint a kitermelt, illetve vásá­rolt szénporral három brikettgyárat látott el, közöttük az akkor legkorszerűbbnek minõsült tokodi brikettgyá­rat.
A felszámolási eljárás során felmerült az a stratégiai kérdés, hogy az eocén bányák közé tartozó lencsehegyi bányaüzemben - különös tekintettel a karsztvíz veszély­re - fenntartható-e a működés, vagy pedig a bányát mintegy kétéves működést követõen be kell zárni. A fel­számoló három szakértõi véleményt készíttetett, köztük a bányaüzem vezetõivel, valamint a Miskolci Nehézipa­ri Műszaki Egyetem szakembereivel. A két szakértõi véleményt felülvizsgálata az akkor már működő Szén­bányászati Szerkezetátalakítási Központ. A szakértõi vélemények abból a szempontból egybehangzóak vol­tak, hogy a bányaüzem fokozottan karsztvízveszélyes részét fel kell hagyni, azonban a bánya más részei üze­meltethetõk. A szakértõi vélemények a működtetés idõhorizontjában tértek el egymástól. A legoptimistább vélemény szerint a működés 5-8 évig látszott fenntart­hatónak.
Ezen szakértõi vélemények ismeretében a felszámo­ló megkísérelte a vagyon értékesítését, amely azonban nem vezetett eredményre.
A működés fenntartása során mintegy 300 millió fo­rint mérleg szerinti eredményt ért el a felszámoló, mely azzal is összefüggött, hogy 1992. január 1-tõl megszűnt a lakossági szénár támogatás, s ezért 1990-91-ben foko­zott igény mutatkozott a lakossági szén és brikett iránt.
A felszámoló az eredménytelen vagyonértékesítés, illetve a gazdaságos működés alapján, addig még nem alkalmazott módszert dolgozott ki annak érdekében, hogy a hitelezõk követeléseik jelentõs részét megkap­hassák, továbbá a bányaüzem és a kapcsolódó brikett­gyárak üzemeltethetõk legyenek, továbbá maradjon meg mintegy 2000 bányász munkahely.
A felszámoló úgy döntött, hogy a hitelezõk és a bí­róság elõzetes hozzájárulása mellett az 5 millió forint alatti hitelezõket a rendelkezésre álló készpénzbõl 100%-os mértékben kielégíti, míg az efölötti hitelezõk számára azt az ajánlatot tette, hogy az életképes va­gyonelemekbõl az 1988. évi VI. számú törvény alapján gazdasági társaságot alapít, s ezen hitelezõket részben részvényekkel, részben készpénzzel elégíti ki.
A konstrukció kivitelezéséhez szükség volt az ipari miniszter egyedi engedélyére, tekintettel arra, hogy idõ­közben hatályba lépett a koncessziós törvény, s így a bá­nyászati jog átruházásához kormányzati engedély vált
szükségessé. Ezen engedélyt sikerült beszereznünk, s így 1991. november 1-i idõponttal létrejött a Dorogi Szénbányák Rt. A hitelezõk a bíróság döntése alapján a felszámoló által felajánlott részvényeket átvették.
A létrehozott Dorogi Szénbányák Rt-be (DOSZÉN Rt.) a Tokodi Brikettgyárat nem apportáltuk, hanem azt értékesítettük azon külsõ befektetõ számára, aki fo­lyósította a Dorogi Szénbányák Rt. működéséhez a tár­sasági törvény alapján elõírt 30%-os készpénz- hánya­dot.
A felszámoló élt a 3329/1990. számú kormányrende­let adta lehetõséggel, s egyedi engedéllyel (országgyűlé­si határozattal) töröltette a Lencsehegyi Bányaüzemhez kapcsolódó közel 4 milliárd forint összegű állami alap­juttatás fizetési kötelezettséget.
A fentiek alapján sikerült egy működőképes bányá­szati vertikumot létrehozni, mely az energetikai piacon bekövetkezett egyéb változások idõpontjáig tevékeny­ségét folytatta. Ezt követõen tulajdonosi döntés alapján a DOSZÉN Rt. ellen végelszámolást indítottak, de ugyanakkor új gazdasági társaságokat hoztak létre, kö­zöttük a Tokodi Szénfeldolgozó Rt.-t, valamint a Len­csehegyi Szénbánya Kft.-t. A Tokodi Szénfeldolgozó Rt. működését mintegy 2-3 évvel ezelõtt befejezte, de a Lencsehegyi Szénbánya Kft. a várhatóan 2004. év folya­mán meginduló végelszámolási eljárás idõpontjáig (szénkészlet kimerülése, valamint felvevõ piac beszűkü­lése) tevékenységét folytatja. Ebbõl az következik, hogy az 1990. évi legoptimistább becsléssel szemben a bánya­üzem közel 14 évig működött.
A felszámoló a bányatörvénybõl származó kötele­zettségeit részben közvetlenül, részben az Észak-du­nántúli Bányavagyon-hasznosító Rt. általi kötelezettség átvállalások révén teljesítette.
A Dorogi Szénbányák felszámolása a Komárom-Esztergom Megyei Bíróság 2002. december 16-án kelt és 2003. január 6-án jogerõre emelkedett 1. Fpk. 11-90-020302/432. számú végzésével jogerõsen befejezõdött, a hitelezõk részben részvényekkel, illetve készpénzzel 61%-os kielégítési hányadban részesültek. A több, mint 200 éves Dorogi Szénbánya Vállalat ezzel megszűnt.
A dorogi szénbányászat a szakirodalomban
A dorogi szénbányászat 225 éves működése során jelentõs mennyiségű könyv, könyvrészlet, tanulmány, dolgozat és cikk foglalkozott a medence műszaki, gaz­dasági és szociális helyzetével.
Schmidt Sándor: Az esztergomi szénmedence bá­nyászatának ismertetése (Salgótarjáni Kõszénbánya Rt., 1932)
Székely Lajos: Az esztergomvidéki szénmedence bá­nyászatának fejlõdése (Műszaki Könyvkiadó, 1950)
Szél László: A Dorogi Szénfeldolgozó Vegyipari Vál­lalat története (kézirat, 1954)
Dr. Kövess Gyula: A dorogi szénbányászat története (Dorogi Szénbányák Híradója, 1979. 14. sz.)
16
Bányászati és Kohászati Lapok - BÁNYÁSZAT 137. évfolyam, 1. szám
Rick József: A dorogi mészmű története (kézirat,                                       Búcsúszó 1979)
Rapp József: A dorogi erómű (kézirat, 1980)                     A Dorogi Szénbányák felszámolásával és a
Budayné Mosonyi Klára: Dorogról a dorogiaknak A     Lencsehegyi Szénbánya Kft. végelszámolásával a dorogi
Dorogi Szénbányák éves jelentése: I-XXII. kötet     szénmedecében egy kétszáz éves szakmakultúra ér véget,
(kézirat, 1958-1980)                                                         A következõ generációk már csak múzeumokból, emlék-
Tóth Tibor: Szénbányászat a dorogi medencében     bélyegekbõl, családi elbeszélésekbõl fogják tudni, hogy
(Révai, Bp. 1983)                                                            volt egy dícsõ múlt. És õrzik a településszerkezetek, a
A Bányászati és Kohászati Lapok, Bányászat hasáb-     korszerűsödő kolóniák, az új funkciót kapott egykori
jain többszáz cikk és híranyag foglalkozik a dorogi szén-     közösségi létesítmények. És talán az is, hogy úgy köszön-
bányászattal. Az érdeklõdõk itt is utánanézhetnek     nek az iskolában, a boltban, az utcán, ha ismerõsök
eseményeknek, adatoknak.                                               találkoznak: Jó szerencsét!
MARTÉNYI ÁRPÁD 1966-ban bányamérnöki, majd 1973-ban bányaipari gazdasági mérnöki oklevelet szer­zett Miskolcon. 1966-1978-ig a DCM váci kõbányájában üzemvezetõ, 1978-1983-ig az Országos Érc és Ás­ványbányáknál osztályvezetõ, ill. területi fõmérnök volt. 1983-1991-ig a Bányászati Aknamélyítõ Vállalatnál dolgozott, Budapesten, Dorogon és Kuvaitban. 1991-tõl a Szénbányászati Szerkezetétalakítási Központ szak­fõtanácsosa. Bányászati szaktervezõi, szakértõi tevékenységet is folytat, 1992-1998 között az ENSZ-EGB szénbányászati referense volt.
SZIKLAI EDE 1966-ban szerzett bányamérnöki oklevelet. Mindvégig a dorogi szénmedencében (XV-ös és Erzsébet akna, Lencsehegy) dolgozott különbözõ beosztásokban. 1977-tõl létesítményi fõmérnökként vezet­te a Lencsehegy II bánya nyitási munkáit. 1992-tõl a Dorogi Szénbányáknál folyó bányabezárási munkákat koordinálta.
VADÁSZ ENDRE 1978-ban a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem ipari karán végzett, majd 1982-ben szakközgazdászi képesítést szerzett. 1978-1986 között iparvállalatoknál, 1986-tól a Szanáló Szervezetnél dolgozott. 1992-tõl az akkor megalakult REORG Gazdasági és Pénzügyi Rt. felszámolási szakigazgatója, a SZÉSZEK külsõ munkatársa. Számos szénbányavállalat (Mecseki, Nógrádi, Dorogi) felszámolása mellett részt vett többek között a Ganz, a Videoton, ill. a WVM Lízing és Pénzügyi Rt. felszámolási eljárásaiban.
martenyi-2.jpg
Külföldi hírek