Volt egyszer egy ... Oroszlányi Szénbányák
BARABÁS MIHÁLY okl. bányamérnök, ny. vezérigazgató, Oroszlányi Szénbányák, MARTÉNYI ÁRPÁD okl. bá­nyamérnök, szakfõtanácsos, SZÉSZEK, VADÁSZ ENDRE okl. közgazda, felszámolóbiztos, SZÉSZEK/REORG Rt.
barabas-1.jpg
A Komárom-Esztergom Megyei Bíróság 2002. december 16-án kelt 1.Fpk. 11-92-020921/186. sz. végzésében lezárta az Oroszlányi Szénbányák állami vállalat felszámo­lását. A vállalatot jogutód nélkül megszüntette és utasította a Cégbiróságot, hogy a cég­nyilvántartásból törölje.
Az Oroszlányi Szénbányák felszámolása 1992. szeptember 24-én indult. Elõtte a vál­lalat az életképes egységeit leányvállalatba szervezte. Az erőművekkel történõ integráció során ezen termelõ üzemek a Vértesi Erőmű tulajdonába kerültek. Ezek közül a Márkushegyi Bányaüzem napjainkban is mûködik. Tehát a medencében folyik még szénbányászat, a Bíróság döntése értelmében csak az Oroszlányi Szénbányák, mint volt állami vállalat szűnt meg.
Az oroszlányi barnakõszén elõfordulás geológiai környezete
A Vértes-hegység ÉNy-i elõterében elhelyezkedõ barnakõszén medence az alsó eocén idõszakban kelet­kezett. A Dunántúli Középhegység ismert szén-elõfor­dulásai is ez idõben keletkeztek (Dorog, Tatabánya, Pusztavám, Mór, Balinka, Dudar). Az oroszlányi szén­elõfordulás a Mór-Pusztavám-Bokod vonaltól a Nagysomló hegyig húzódik. A medence aljzatát a triász korú mészkõ és dolomit képezi,
ezekre oligocén rétegek települtek változó vastagság­ban. Ezek Ny-i irányban vastagodnak, a „Bokodi mély­mezõ" környezetében a 400-600 m-t is elérik. Az oligocénban széntelepek is képzõdtek, de műrevaló vastagságban csak Vértessomló térségében ismertek. A felszínt borító vékony termõréteg /erdõtalaj/ alatt fia­tal, törmelékes kõzetek vannak. A lejtõtörmelék pleisz­tocén teraszkavics, futóhomok és patakhordalék, vas­tagsága változó, egységes kialakulás nincs.
amelyre kisebb területen a jura mészkõ, az egész medencére jel­lemzõen pedig a kréta korú mészkõ, az apti agyagöszlet és márga települt. A medence pere­mének kiemelkedõ részein ment végbe a szénképzõdés. A szenet tartalmazó rétegcsoportok nem egységes kifejlődésűek.
A medence jelentõs részén két művelhető telep fejlõdött ki. A II. sz. alsó telep (fõtelep) pa­lás-agyagos barnakõszén, fűtőér­téke 6700-15000 kJ/kg, az I. sz. felsõ telep fényes, kagylós törésű, 15000-22200 kJ/kg fűtőértékű, szabálytalan nagylencsés formá­cióban ismert. Gyakori a jó mi­nőségű, de nem műrevaló kísérõ telep. A telepek között homo-kos-márgás réteg, ún. közkõ ta­lálható 0,2-5,0 m vastagságban. A medence északi részén palás, szenes agyag van a két telep kö­zött. A telepek fedõjét sósvizi agyagmárga-márga-homokos
barabas-2.jpg
agyagok képezik, amelyek tenge­ri márgákban folytatódnak, majd
1. ábra: Az Oroszlányi szénmedence átnézeti térképe
2
Bányászati és Kohászati Lapok - BÁNYÁSZAT 137. évfolyam, 2-3. szám
A medence hidrogeológiai viszonyai mind a karsztvi­zek, mind a rétegvizek szempontjából kedvezõek. Az oroszlányi medence Dorog, Tatabánya, Iszkaszentgyörgy karsztos területeitõl teljesen elkülönül. A triász és kréta korú fõkarsztvíztároló is csak gyengén karsztosodott és a művelt telepek, valamint a fõkarsztvíztároló között nem ritka a több száz métert meghaladó vastagságú vízzáró réteg. Ez alól csak az északi terület (XX. akna és Majk) a kivétel.
A telepek közel szintesek, 5-8° dólésűek, tektonika-ilag egymásra merõleges irányokban szabdaltak, a na­gyobb elvetési irányok a móri árokkal párhuzamosan helyezkednek el. Az egyes aknák telepítésénél a tekto­nikai táblák meghatározók voltak. A telepek szintbeli elhelyezkedésére jellemzõ, hogy a móri árokban vég­zett fúrás telep-harántolása és a legmagasabb külszíni kibúvás közötti szintkülönbség több mint 700 méter. (1. ábra: Az oroszlányi szénmedence átnézeti térképe)
A bányászat kezdete, a vállalat önállóvá válása
Az oroszlányi medence környezetében Vértessom­lón, az oligocén telepben már 1780-ban bányásztak sze­net. Az Esterházyak és a Magyar Általános Kõszénbá­nya Részvénytársaság (MÁK Rt.) közötti szerzõdés alapján 1894-ben intenzív kutatásba kezdtek a tatabá­nyai medence területén (Síkvölgy), ahol már 1897 de­cemberében megindult a termelés. A századfordulón már három akna és egy külfejtés üzemelt. 1904-ben ku­tatások indultak Mór és Pusztavám határában, majd 1915-ben megkezdõdött a szénkutatás Oroszlány hatá­rában is. 1930-ban, a kilencedik oroszlányi furás után kijelentették, hogy „értéktelen a talált szén". Móron 1921-ben kezdik meg a termelést. Pusztavámon folyta­tódik a szénkutatás és 1943-ban itt is megindul a terme­lés, és ezzel egyidejűleg a móri bányák beolvadnak a pusztavámi társaságba. Az „értéktelen" szénminõsítés ellenére tovább folytatják a szénkutatást Oroszlány ha­tárában és 20 fúrás után a telepet már műrevalónak mi­nõsítik és tovább kutatnak. A földtulajdonosokkal kö­tött szerzõdés oroszlányi területen sürgette a bányanyi­tást, ezért 1937-ben a legkedvezõbben hozzáférhetõ te­rületen elkezdik az aknamélyítést, majd 1937. decem­ber 4-én felszínre jön az elsõ csille szén. Ezután folya­matos kutatás folyik újabb területek után. Az oroszlá­nyi területek igénybevételét a MÁK Rt. fékezi, de a vi­lágháborús konjunktúra, a nagy szénéhség sürgeti az új aknák mélyítését és termelésbe léptetését. A XVIII. a XVI. és a XVII. aknák megépítésével és a külfejtés be­indításával a háború után is egyre növekvõ szénigényt kellett kielégíteni. Az államosítás (1946. január 1.) után az aknák „ Nemzeti Vállalat" formában működtek to­vább.
A szénszállítás egy része korábban még közúton történt. 1941 decemberében üzembe helyezik az Oroszlány-Tatabánya között megépült 11,8 km-es kö­télpályát. A termék elõkészítésére és elszállítására megépül a középállomás és a szénosztályozó, majd
1951-ben bekapcsolják a vasúti szállításba. 1952-tõl a Tatabányai Szénbányászati Tröszt irányítása alatt a ter­melõ aknák „Akna-vállalat" szervezetben, nagy önálló­sággal működtek. Az egyre növekvõ szénigények kielé­gítésére elkezdik mélyíteni a XIX. és XX. aknákat. 1953-ban két és fél hónap alatt megépítik a külfejtés­hez vezetõ 760 mm nyomtávú iparvasutat 6,5 km hosz-szon. Ekkor az oroszlányi külfejtés az ország legna­gyobb külfejtése. A gyorsan növekvõ termelés, az új perspektivikus területek ismeretében a Nehézipari Mi­niszter 1957. január 1-ével önálló vállalati jogosultságot ad az oroszlányi területen működő aknáknak, tulajdon­képpen ekkor alakult meg az Oroszlányi Szénbányák. Az új vállalat vezetõsége tovább folytatta a kutatást D-i irányban és új aknák telepítését kezdték meg. 1958-ban a XXI. akna, 1961-ben a XXIII. akna, majd 1963-tól a XXII. akna mélyítése kezdõdött el. A D-i meden­cerészben talált nagymennyiségű égõ-palára telepítet­ték Oroszlány határában a 200 MW-os Oroszlányi (Bokodi) Hőerőművet. A hőerőmű napi 4800 tonna égõpalát tüzelt el, ezzel az oroszlányi medencében cél­bányászat alakult ki, bár a jó minőségű felsõ telepi szén hasonló mennyiségben került a Tüzép telepekre. Az önállóvá válás további feladatok megoldására késztette a vállalatot, ki kellett építeni az önellátáshoz szükséges infrastruktúrát. Az akkori stratégia évi 3 millió tonna vagy ezt meghaladó termelés kiszolgálására képes szál­lító-, osztályozó-, palatörõ-, gépjavító-, anyag- és ener­giaellátó rendszer, továbbá tervezõ, fejlesztõ és ellen­õrzõ apparátus kiépítését tűzte ki célul. Az aknák kon­centrált telepítése lehetõvé tette, hogy a kiszolgáló rendszer is koncentrált legyen. Az üzemeknél csak any-nyi infrastruktúrát telepítettek, amennyi a napi üzem­vitel folyamatos és biztonságos működéséhez szüksé­ges. A vállalat vezetõsége jól használta ki szénmedence adottságait, a nagyfokú koncentrációból adódó teljesít­mény-többlet biztosíték volt a további szakmai fejlõ­déshez. (1. sz. táblázat, 2. sz. ábra)
barabas-3.jpg
2. ábra: Az oroszlányi medence széntermelése 1937-2000
Bányászati és Kohászati Lapok - BÁNYÁSZAT 137. évfolyam, 2-3. szám
3
Az oroszlányi bányák termelése 1937-2000
1.sz. táblázat
Év
Kamra-fejtés
Eló'vájás, fenntartás, beruházás
Külfejtés frontfejtés
Fa-biztosítás ú frontfejtés
Acél biztosítású frontfejtés
Önjáró biztosítású frontfejtés
Összes termelés
1937
5,000
5,000
1938
8,000
8,000
1939
13,000
13,000
1940
15,000
15,000
1941
11,648
5,477
17,125
1942
116,729
48,168
164,897
1943
146,436
46,425
192,861
1944
153,898
55,931
209,829
1945
30,163
26,872
57,035
1946
75,610
32,388
107,998
1947
139,369
53,382
192,751
1948
138,962
98,499
51,250
288,711
1949
143,713
109,435
131,107
384,255
1950
111,861
86,215
273,707
471,783
1951
49,852
127,631
487,560
665,043
1952
46,125
176,463
709,419
932,007
1953
103,588
214,290
169,589
1,015,517
1,502,984
1954
125,604
300,267
347,245
1,166,040
1,939,156
1955
194,328
264,983
259,029
1,257,857
1,976,197
1956
255,188
244,381
240,680
1,054,477
1,794,726
1957
174,653
242,030
290,962
1,075,640
1,783,285
1958
138,143
266,947
90,751
1,456,666
1,952,507
1959
112,073
247,399
290,947
1,455,516
2,105,935
1960
136,132
268,975
300,368
1,491,338
2,196,813
1961
128,410
269,001
247,284
1,624,848
2,269,543
1962
119,338
273,093
235,210
1,179,441
574,848
2,381,930
1963
110,875
314,669
250,007
822,769
1,110,385
2,608,705
1964
62,131
375,316
148,301
979,847
1,947,546
3,513,141
1965
147,937
379,596
221,935
745,847
1,951,012
105,728
3,552,055
1966
160,774
369,218
193,677
265,095
2,096,826
234,633
3,320,223
1967
85,360
320,539
117,140
149,703
1,839,409
280,836
2,792,987
1968
5,061
327,131
61,684
2,167,711
434,510
2,996,097
1969
7,729
329,042
1,591
2,019,687
540,510
2,898,559
1970
6,992
319,476
1,875,537
728,132
2,930,137
1971
376
271,577
1,700
1,313,106
1,307,685
2,894,444
1972
2,758
320,678
983,269
1,332,806
2,639,511
1973
305,898
2,200
856,103
1,479,228
2,643,429
1974
315,980
658,322
1,549,354
2,523,656
1975
387,024
501,598
1,553,161
2,441,783
1976
410,090
330,742
1,660,794
2,401,626
1977
381,545
35,754
245,238
1,693,170
2,355,707
1978
344,431
240,558
97,160
1,779,424
2,461,573
1979
323,037
211,574
1,981,479
2,516,090
1980
384,973
236,297
1,969,527
2,590,797
1981
359,017
221,278
2,095,464
2,675,759
1982
427,082
384,735
2,304,200
3,116,017
1983
443,672
371,271
2,346,580
3,161,523
1984
421,425
325,608
2,373,996
3,121,029
1985
461,417
355,232
2,303,505
3,120,154
1986
382,059
284,227
2,463,835
3,130,121
1987
481,411
149,143
2,379,508
3,010,062
1988
404,969
296,204
2,332,593
3,033,766
1989
466,099
279,305
2,054,799
2,800,203
1990
449,593
270,048
1,697,654
2,417,295
1991
404,868
277,508
1,866,690
2,549,066
1992
332,716
192,596
1,454,363
1,979,675
1993
338,191
208,202
1,445,679
1,992,072
1994
365,812
167,983
1,296,005
1,829,800
1995
452,256
167,177
1,354,000
1,973,433
1996
490,865
71,992
1,279,000
1,841,857
1997
513,229
99,888
1,381,500
1,994,617
1998
459,325
42,149
1,418,000
1,919,474
1999
437,685
13,083
1,518,000
1,968,768
2000
322,618
43,145
1,357,455
1,723,218
Összesen
3,241,816
18,093,781
8,348,082
17,460,819
20,568,499
55,353,803
123,066,800
4
Bányászati és Kohászati Lapok - BÁNYÁSZAT 137. évfolyam, 2-3. szám
A technológia fejlõdése
Az oroszlányi és a tatabányai széntelepek kifejlõdé­sébõl adódó különbségek a technológia megválasztásá­ban is megmutatkoztak. A tatabányai vastag telepek­ben alkalmazott fejtési technológiák Oroszlányban nem hoztak olyan eredményt, mint ami elvárható lett volna. Ez addig nem okozott gondot, amíg a szénpiac nem sürgette, hogy az oroszlányi aknák is többet ter­meljenek. Ez idõben Husz Nándor fõmérnök vezette be Oroszlányban a frontfejtést, majd pár évre rá Fekete Sándor fõmérnök további frontfejtési módokkal kísér­letezett. Utólag már el lehet mondani, hogy a frontfej­tések sikeres alkalmazása és a nagyfokú koncentráció­ból eredõ termelés növekedés alapozta meg az önálló vállalattá válás feltételeit. Korábban a fabiztosítású fej­tés szinte kizárólagos volt a medence aknáiban. Egy-két helyen folytak egyedi acéltámos kísérletek. A vágathaj­tásnál is döntõen a fabiztosítást alkalmazták, de már kí­sérletek folytak TH acél gyűrűvel és acélcsöves MOL ívekkel. Az önállósodás utáni intenzív műszaki fejlesz­tés eredményeképpen az egyedi acéltámok gyorsan el­terjedtek, ez már hosszabb-rövidebb szakaszon biztosí­totta a támmentes homlok kialakítását. Ez elõször az átszerelhetõ kaparók áttolhatókra történõ kiváltását tette lehetõvé, továbbá a rárobbantásos jövesztés, majd a lánc vontatású jövesztõgépek alkalmazását. 1965-ben már nagy teherbírású, keretes, hidraulikus, önjáró fejtési biztosító-berendezéssel és maróhengeres jövesztõgéppel kísérleteztek. A sikeres üzemi kísérletek után megállít­hatatlan volt a komplexen gépesített fejtések teljes kö­rű alkalmazása, szinte évente helyeztek üzembe egy-egy fejtési berendezést (3. sz. ábra). A gyors fejtésgépesítés új fejlesztési gondokat indukált. Az eddigi kézi vágat­hajtással nem volt biztosítható a fejtések váltása, ezért a fejtés-elõkészítési vágathajtás gyorsítása, azaz gépesí­tése volt a cél. A vágathajtás sebességének növelése mellett a szelvény méreteket is bõvíteni kellett a nagy­méretű berendezések szállíthatósága, továbbá a meg­növekedett levegõigény miatt. A vágathajtás gépesítésé­vel egy-két év alatt elérték gépenként ill. csapatonként az évi 2-3000 m teljesítményt, ez biztosította a nagy se-
bességű fejtések váltásainak ütemességét. A fejtések és vágathajtások gépesítése eredményeként a régi aknák­nál olyan termelés- koncentráció jött létre, hogy egy fejtés termelésének szállítási igénye lekötötte a szállító­akna teljes kapacitását. A márkushegyi bánya tervezé­sét már az elõzõ fejlesztési eredmények ismeretében végezték. A szállítási kapacitás korlát elkerülése érde­kében az osztályozóig szállítószalagot terveztek és va­lósítottak meg, továbbá a még kiegyenlítettebb szállítás biztosítása érdekében közbensõ bunkerokat telepítet­tek.
A gazdasági környezet megváltozása, átalakulás
Az Oroszlányi Szénbányák, mint állami vállalat, szinte majdnem egész tevékenységét a szocialista terme­lési viszonyok között végezte. Az energiaiparban is -mint mindenhol - kétszintű (termelõi és fogyasztói) ár­rendszer volt. A baj ott volt, hogy a kettõ nagyon elsza­kadt egymástól, nem volt takarékosságra ösztönzõ, de a társadalmi ráfordítást sem tükrözte.
A nagypolitika meghatározta a fõ irányokat, a Terv­hivatal a konkrét mennyiségi, minõségi és árbevételi számokat, és ezen belül a vállalat úgy mozgott, ahogy tudott. Természetesen a szénbányák annyit mindig kaptak, hogy működni tudjanak, de a fejlesztési lehetõ­ség mindig szűkös volt. Ez ott mutatkozott meg, hogy a termelõ munkahelyi gépek fejlesztése szinte mindig si­kerrel járt, de ahogy a termelõ területektõl távolod­tunk, úgy fogyott el a lehetõség, és maradtak a korábbi alacsony teljesítmények. Ezt az ellentmondást a márkushegyi bánya tervezésénél sikerült majdnem tel­jes egészében feloldani, a teljes termelési vertikum összhangja megteremtõdhetett.
Természetes volt akkor, hogy a vállalatoknak szoci­álpolitikai feladatokat is meg kellett oldaniuk a teljes foglalkoztatással. A bányák veszélyes volta miatt csak a külszín volt erre alkalmas. Így volt ez a rendszerváltás idején is. Az állami vállalatok átalakulását törvény szabta meg, a bányászatban a speciális sajátosságok (bányakár elhárítás, rekultiváció, baleseti kártérítés stb.) miatt még külön elõírásoknak (törvények, kor­mányrendeletek, határozatok, szakmai normák) is meg kell felelni.
A rendszerváltáskor a kérdés az volt, hogy képes-e átalakulni a vállalat, vagy a felszámolás sorsára jut. E kérdés az 1992. évi Kormány-BDSZ szénszállítási kon­tingens és szénár megállapító egyesség alapján dõlt el. Az Oroszlányi Szénbányák 600.000 tonnával kevesebb szenet termelhetett, ez közel 600 M Ft bevételkiesést ered­ményezett. Ez a nagy mértékű bevételkiesés semmilyen termelési vagy gazdálkodási manõverrel nem volt véd­hetõ, ezért a vállalat úgy döntött, hogy a perspektivikus aknákat és az ezeket kiszolgáló, elõkészítõ, feldolgozó üzemeket két lépcsõben leányvállalattá szervezi, a széntevékenységhez nem kötõdõ egységeket önálló társasággá szervezi, a visszamaradó részeket pedig a felszámolásba viszi. Az átalakulás tervét az alapító ipa­ri miniszter jóváhagyta. 1992. május 15-ével létrejött a
barabas-4.jpg
3. ábra: Komplex gépesítésű frontfejtések termelése 1965-1996
Bányászati és Kohászati Lapok - BÁNYÁSZAT 137. évfolyam, 2-3. szám
5
széntermelõ- és szénértékesítõ leányvállalat, majd júni­us 22-tõl hozzácsatolták a külszíni üzemeket is, így 1992. július 1-tõl Oroszlányi Bányák Kft. néven műkö­dött tovább a vállalat gazdaságos, széntermelésre alkal­mas része.
Fõként a villamosenergia igény visszaesése miatt bekövetkezett szénátvétel csökkenés az egész hazai szénbányászatra hátrányosan hatott, a termelés vissza­fogása a vállalatokat sorra csõdbe juttatta. Az iparág­ban elõállt válsághelyzetre a szakszervezet sztrájkbi­zottság alapításával reagált, és a Kormánnyal tárgyalá­sokat kezdeményezett. Kormány-BDSzSz tárgyalások nemcsak a termelés mennyiségét és a szén árát hatá­rozták meg, hanem a tárgyaló felek az ágazat további sorsára vonatkozóan is kormányzati intézkedésekben állapodtak meg.
A Kormány az 1992. november 12-én kiadott 3530/1992. sz. határozatában az erőmű-szénbánya integ­rációkat rendelte el, ennek keretében hosszadalmas elõkészítés után, 1994. március 31-ével az Oroszlányi Bányák Kft. - a Gépjavító Üzem kivételével - a Vérte­si Erőmű Rt. része lett, tehát a bányák (Márkushegy, XX. akna, Dobai Külfejtés) az erőmű kötelékében mű­ködtek tovább.
A felszámolás menete
A leányvállalat, majd az abból létrejött Oroszlányi Bányák Kft. „kistafírozása" után az Oroszlányi Szénbá­nyák eladósodott, tartozásai meghaladták a vagyonát, ezért 1992. augusztus 17-én felszámolást kért maga ellen. Az illetékes megyei bíróság 1992. szeptember 24-én rendelte el a felszámolást, felszámolónak a Szénbányá­szati Szerkezetátalakítási Központot (SZÉSZEK) jelölte ki. A felszámolás indulómérlege alapján a vállalat va­gyona (ingatlan, ingó, üzletrész, vagyoni értékű jog) 6,538 Mrd Ft volt, tartozása (adó, TB, hitelek kama­tokkal) pedig 8,804 Mrd Ft volt.
Az Oroszlányi Szénbányák felszámolása az 1991. évi IL. tv. alapján folyt. A törvény elõírja, hogy a felszá­molási eljárást lehetõleg két év alatt le kell zárni. A bá­nyászati sajátosságok azonban, amelyek egyaránt érin­tették a vagyoni részeket és a kötelezettségeket, nem tették lehetõvé a határidõn belüli teljesítést. Ezen sajá­tosságok, nevezetesen, hogy a bányákat biztonsági okokból fizikailag is be kell zárni, hogy a speciális va­gyon csak részlegesen értékesíthetõ, hogy a bányaválla­latnak a bányászati tevékenység által okozott károkért helyt kell állnia, már elõrevetítették, hogy a felszámo­lások hosszabb idõt vesznek majd igénybe. A felszámo­lások „felgyorsítására" hozta létre - kormányhatározat alapján - a felszámoló SZÉSZEK a bányavagyon-hasz­nosító társaságokat (BVH Rt.-ket), amelyek feladata az Fa.-któl (a felszámolás alá vont vállalatoktól) átven­ni teljesítésre a kötelezettségeket és értékesítésre a részben fedezetül szolgáló vagyont. A kötelezettségek és a vagyon értékkülönbözetét az állam - tekintettel ar-
ra, hogy a kötelezettségek az állami szénbányászat kö­vetkezményei - a központi költségvetésébõl fedezi.
Az Oroszlányi Szénbányák felszámolása volt az egyetlen olyan ügy, mely esetében a termelõ tevékeny­séget a felszámolást megelõzõen a bányavállalat önálló társaságba szervezte ki, így a felszámolónak a termelés fenntartásával nem kellett foglalkoznia, az Oroszlányi Szénbányák Kft.-ben a taggyűléseken alapítói és tulaj­donosi jogait gyakorolta, mint az Oroszlányi Szénbá­nyák Fa. törvényes képviselõje.
Az Oroszlányi Szénbányák Fa. 1994. október 1-jén szerzõdést kötött az Észak-Dunántúli BVH Rt.-vel hát­ramaradt kötelezettségeinek és vagyonának kezelésé­re. Az így „kiürített" Fa. a hitelezõk kielégítését a bá­nya-erőmű integráció során kapott Vértesi Erőmű Rt. részvényeibõl kívánta megoldani. Az 1994. december 31-i fordulónappal készült közbensõ mérleg alapján a hitelezõk részére egy alkalommal elõleget fizettek. A nyitott ügyek (járadékok, bányakárok, perek stb.) fede­zetére részvényben megtestesülõ vagyont különítettek el. Idõközben az erőmű részvények vesztettek értékük­bõl, ezért a hitelezõk már további törlesztésre nem szá­míthattak. A peres ügyek elhúzódása (többszöri felleb­bezések) miatt a felszámolás is késedelmet szenvedett. A zárómérleget 2002. július 31-i fordulónapra készítet­ték el, amelyet a bíróság 2002. december 16-án foga­dott el.
A felszámolás, majd a vagyon- és kötelezettség ke­zelés során - az erőművi integráció által érintett va­gyon és kötelezettség kivételével - bezárásra került az összes földalatti- és külszíni bányatérség, rendezték a meddõhányókat, lebontották a szükségtelenné vált épüle­teket és építményeket. Az Észak-Dunántúli BVH Rt. az átvállalt összes műszaki kötelezettséget (bányabezárás, tájrendezés, bányakár) 2003. december 31-ig teljesítet­te, az átvett 390 fõ járadékosból 11 fõ maradt, a bánya­vállalat iratait pedig a Dudari Regionális Irattár kezeli.
Érdemes áttekinteni, hogy hogyan alakult a vállalat létszáma a felszámolás kezdetétõl. Az Oroszlányi Szén­bányák összes létszáma 1992 elején 6389 fõ volt. Az Oroszlányi Bányák Kft. (OB Kft.) induláskori létszáma 4350 fõ volt. Az OB Kft. a létszámát a teljes állomány­ból válogatással töltötte fel, az Oroszlányi Szénbányák állami vállalat felszámolásba kerülõ részénél (OSZ Fa.) 1602 fõ maradt. A felszámolás megindulásáig nyugdíjba helyeztünk 453 fõt, rendes felmondással tá­vozott 168 fõ, rendkívüli felmondással 18 fõ és közös megegyezéssel 57 fõ.
1992 szeptemberében a maradó létszámból 385 fõ volt tartós beteg, ill. GYED-en és GYES-en lévõ sze­mély. Az OSZ Fa. aktív létszáma az un. Bányafelszá­moló üzemnél a XXI., a XXII. és a XXIII. aknák bezá­rási munkáin dolgozott, míg a másik része a felszámo­lás adminisztrációs munkálatait, továbbá a maradó va­gyon hasznosítását (értékesítés, szolgáltatás) végezte.
A létszám 1993. december 31-én 149 fõ, 1994. már­cius 31-én (az Oroszlányi Bányák Kft.-t érintõ erőmű­bánya integráció napján) 86 fõ volt, mely december 31-ére 3 fõre apadt. A létszám leépítés nem okozott olyan
6
Bányászati és Kohászati Lapok - BÁNYÁSZAT 137. évfolyam, 2-3. szám
traumát, mint több más szénmedencében, a környéken több munkahely volt, bányák is, ezért földalatti munka­vállaló felvétele mindig volt.
A bánya-erőmű integrációja óta 10 év telt el, a Vért ma is olyan kapacitással üzemel, mint 1994-ben, bár a bányaművelés terén szűkült a tevékenység, már csak erőművi szenet termelnek, szénosztályozás nincs, így lakossági szenet nem adnak el. A XX. akna és a külfej­tés bezárásra került. A Központi Gépjavító üzemet pri­vatizálták, FRIMO Kft. néven működik tovább. A városközeli bányatelkeken a tájrendezés és rekultivá­ció után egy ipari park jött létre, ahol több cég létesített üzemet és teremtett munkahelyet.
Néhány adat az Oroszlányi Szénbányák működése idejébõl
1957. január 1-tõl, az önálló vállalati működés kez­detétõl a felszámolás megindításáig 35 év 9 hónap telt el, ez 13 052 nap. A felszámolás az elsõ naptól az utol­só napig, a kihirdetéstõl a lezárásig, 10 év 3 hónap volt, ez 3 733 nap.
A vállalat a működése során 98.189.647t szenet ter­melt, a legtöbbet, 3.552.050 t-t 1965-ben. A közel 36 év alatt 1.128.188 m vágatot hajtott ki, a legtöbbet, 49.006 m-t 1967-ben. A legnagyobb egyidejűleg nyitva tartott vágathossz 1966-ban volt: 129.463 m.
A létszám 1964-ben, a Pusztavámi Bányák Orosz­lányhoz kapcsolásával volt a legmagasabb, 9.602 fõ, 1957-ben az önálló vállalat 5.468 fõvel indult és 1992-ben 5.450 fõ volt a szénüzemi létszám.
Szakirodalom az oroszlányi szénbányászatról
Jelentõsebb munkák:
Seregi János: 25 éves az oroszlányi szénbányászat BKL Bányászat, 1964. 217-219. o.
Vass László: Az oroszlányi szénmedence bányásza­tának fejlõdése és fejlesztési lehetõségei. BKL Bányá­szat, 1964. 220-235. o.
Dr. Szentiványi Ferenc: Az oroszlányi barnaszén medence bányaföldtani és hidrológiai viszonyai BKL Bányászat, 1964. 236-245.o.
Varga Albert-Reményi Viktor: Az oroszlányi szén­bányászat megújulásának eredményei BKL Bányászat 1964. 730-738. o.
Dr. Katics Ferenc: A márkushegyi bányatelepítés összefoglaló tanulságai és az oroszlányi szénbányászati távlatai BKL Bányászat, 1992. 156-159. o.
Barabás Mihály: A szervezet fejlesztésével és mű­ködésének irányításával kapcsolatos vezetõi feladatok az Oroszlányi Szénbányáknál Szakdolgozat, 1982. OVK
Kõbányai Ferenc: Az oroszlányi szénbányászat OSZ kiadás 1993
Egyebek
Az Oroszlányi Szénbányákról 1957 és 1992 között a Bányászati és Kohászati Lapokban (BKL) 232 szak­cikk, továbbá 483 közlemény jelent meg. Az oroszlányi szénbányászattal kapcsolatos szakirodalom jegyzéke a BKL. Bányászat 1987. évi különszámában (Oroszlány) található meg.
Búcsúzás
Az Oroszlányi Szénbányák állami vállalat az orosz­lányi medence széntermelésének legjelentõsebb szaka­szában működött. A vállalat a 36 éve során mindvégig a hazai bányászat élvonalában volt. A kiváló műszaki gár­da érdeme, hogy folyamatos fejlesztésekkel mindig elõbbre tudott lépni és ma is az egyik olyan mélyműve­lésű bánya hazánkban, amely helyi műszaki-fejlesztési tapasztalatokra és termelési eredményekre épít.
Végül, de nem utolsó sorban kegyelettel emléke­zünk azokra a bányásztársainkra, akik a munkavégzés során vesztették életüket.
A vállalat vezetõi: Igazgatók Seregi János Varga Albert Barabás Mihály Műszaki igazgatók Vass László Barabás Mihály dr. Katics Ferenc
1957-1974 1974-1989 1989-1992
1957-1982 1982-1989 1990-1992
barabas-5.jpg
BARABÁS MIHÁLY 1958-ban, a bányaipari technikum elvégzése után került az Oroszlányi Szénbányákhoz.1963-tól aknászi beosztást kapott a XXI-es aknán, közben levelezõ tagozaton folytatta tanulmányait, 1970-ben bányamérnö­ki oklevelet szerez. A régi üzemében frontmérnök, majd tervezéssel, szellõztetéssel és más bányabiztonsági felada­tokkal foglalkozott. 1974-ben a vállalat biztonságtechnikai fõosztályának vezetõje, majd 1982-tõl műszaki igazgatója lett. 1989. szeptembertõl a vállalat vezérigazgatói feladatát látja el a felszámolás megindításáig. 1992-tõl felszá­molóbiztos, 1998-2001-ig felszámolási tanácsadó.
MARTÉNYI ÁRPÁD 1966-ban bányamérnöki, majd 1973-ban bányaipari gazdasági mérnöki oklevelet szerzett Miskol­con. 1966-1978-ig a DCM váci kõbányájában üzemvezetõ, 1978-1983-ig az Országos Érc és Ásványbányáknál osztályve­zető, ül. területi fõmérnök volt. 1983-1991-ig a Bányászati Aknamélyítõ Vállalatnál dolgozott, Budapesten, Dorogon és Kuvaitban. 1991-tõl a Szénbányászati Szerkezetétalakítási Központ szakfõtanácsosa. Bányászati szaktervezõi, szakértõi tevékenységet is folytat, 1992-1998 között az ENSZ-EGB szénbányászati referense volt.
VADÁSZ ENDRE 1978-ban a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem ipari karán végzett, majd 1982-ben szak-közgazdászi képesítést szerzett. 1978-1986 között iparvállalatoknál, 1986-tól a Szanáló Szervezetnél dolgozott. 1992-tõl az akkor megalakult REORG Gazdasági és Pénzügyi Rt. felszámolási szakigazgatója, a SZÉSZEK külsõ munkatársa. Számos szénbányavállalat (Mecseki, Nógrádi, Dorogi) felszámolása mellett részt vett többek között a Ganz, a Videoton, ill. a WVM Lízing és Pénzügyi Rt. felszámolási eljárásaiban.
Bányászati és Kohászati Lapok - BÁNYÁSZAT 137. évfolyam, 2-3. szám
7