Ugrás a tartalomra

Az év utolsó hónap dokumentumából kiderül: egy sokoldalú, a szociális problémákra is érzékeny, tehetős nő volt a Műegyetem egyik első mecénása.

 

Az idei évben a hónap dokumentumait a levéltárunkban található személyes források köré fűztük fel. Az utolsó összeállításunkba annyi csavart tettünk, hogy maga a bemutatott irat egy hivatalos levél, azonban tárgya az egyik legszemélyesebb emberi dokumentum, a végrendelet. Azért választottuk hónap dokumentumának, mert kiemelkedő jelentőségű volt a 150 évvel ezelőtt egyetemi rangra emelt intézmény és az egyetemi ifjúság szempontjából, és nem mellesleg szerzője egy olyan hölgy, aki véleményünk szerint nem veszhet a feledés homályába.


Kauser Lipótné Eigel Jozefa neve talán kevésbé cseng ismerősen, és a Kauser-Eigel féle ösztöndíj is inkább a felsőoktatással foglalkozó történészek számára ismert, mint a Királyi József Műegyetem első magán ösztöndíj alapja. A korábbi években állami ösztöndíjak, például az erdélyi kereskedelmi alap, léteztek ugyan, azonban tehetős magánemberek ekkor még nem igazán járultak hozzá a mérnökképzéshez. Kauserné Eigel Jozefa 1870. november 23-án kelt végrendeletében 10.000 forintot hagyott alapítványi formában az egyetemre, melyet a hallgatói szorgalom méltányolására szánt. 
A végrendelet tartalma csak áttételesen ismert, maga az irat nem maradt fenn (legalábbis férje, Kauser Lipót nem fűzte másolatként a leveléhez), azonban a királyi és kormányrendeletek hivatalos gyűjteményébe, a Rendeletek Tárába bevezették a tartalmi összefoglalóját. 
Hónapunk dokumentumának az özvegy által írt levelet választottuk, melyet átiratban közlünk:


„Budapest, 1874. mars. 22.
Nagyságos és tudós dr. Nendtvich Károly úrnak, a kir. József-műegyetem érdem teljes rektorának
Helyben.
Van szerencsém jelen soraimmal kinyilatkoztatni, hogy a néhai megboldogult nőm által a kir. József-műegyetem részére tett 10,000 forintnyi alapítványnak 6% kamatait , azaz: 600 austriai értékű forintot  – ámbár a végrendelet szerint csak f. évi december hóban lenne fizetendő – én már f. évi augustus hó 1-jén a nagytekintetű műegyetemi tanácsnak készpénzben rendelkezésére adni magamat ezennel hajlandónak nyilatkoztatom. Egyúttal vagyok bátor kérni nagyságodat, hogy ezen ösztöndíjat, boldogult nőm intentiója értelmében – kiválóan szorgalmas két tanulónak kiadni méltóztassék, mert a végrendelkezőnőnek ezen ösztöndíj alapítása által az volt czélja, hogy a szorgalmat fejlessze, ennélfogva a súly nem annyira a már kifejtett kitűnőségre, mint inkább a mutatkozó szorgalom és iparkodás fejlesztésére lészen fektetetndő.
    A fentebb írt összeg tehát két részre felosztva, egyenkint 300 forintjával már a folyó 1873/74. tanév befejeztével kiadandó lészen.  – A pénzt nagyságodnak nyugtájára aug. hó elsején szívesen fizetem le. 
    Egyébiránt legmelegebb áldásomat kívánva boldog emlékű nőm ezen alapítványára vagyok 
Nagyságodnak
kész szolgája
Kauser Lipót”

A képre kattintva elolvashatja a teljes levelet

 

Mint a szövegből kiderül, a levélnek minden bizonnyal volt előzménye, hiszen csak ebben már utal az alapítvány létrehozására, valamint a végrendelet egyéb pontjaira, azonban ez levéltárunkban nem maradt fenn. Szerencsére rövid kutatás során könnyen rábukkanhatunk a Magyarországi Rendeletek Tára 1898-as kötetére, s benne a Műegyetemi ösztöndíj- és pályadíjszabályzatra. Innen további részleteket tudhatunk meg az alapítvány feltételeiről és megkötéseiről. Az adományozott 10,000 forint évi 6%-os kamatát kellett jutalomként két hallgatónak átadni, mégpedig egy első és egy másodéves diáknak, akik a tanulmányaikban a legjobb előmenetelt tanúsították. Fontos kiemelni, hogy az odaítélésnél a „vagyoni állapot, valláskülönbség, s más ily viszonyok tekintetbe nem vétetnek”. Csupán egyetlen lehetőséget kínál az ösztöndíjat a legszegényebb anyagi helyzetű hallgatónak ítélni, akkor, ha egyformán kitűnő tanulmányi előmenetele van, egy vagy két nálánál jobb anyagi helyzetben lévő hallgatóval. 
Az adományozás joga a Műegyetem Tanácsát illette, külön pályázatot nem írtak ki rá. A kiválasztás az I. és II. évfolyam tárgyait előadó tanárok kollokviumi eredményekről tett jelentései alapján történt, ők tettek javaslatot a jutalom odaítélésére. A Rektori Tanács ezeket megvizsgálta és a két legsikeresebb hallgatónak egy összegben fizették ki a jutalmat, amelyről díszes rektori okirat is született. 


De ki volt Eigel Jozefa? Alig valamit tudunk rövid életéről, szinte csak férjei nevét. Az 1820-ban született Jozefa először egy Porszász vezetéknevű ember felesége lett, majd megözvegyülve másodszor Kauser Lipótnak (1818-1877), az építészekből, építőmesterekből és kőfaragókból álló tehetséges család építész sarjának nyújtott kezet. 1873. december 24-én, 53 éves korában halt meg rövid betegség után. Adakozásairól már régebbről jól ismert volt a fővárosi körökben, s végrendeletével a Műegyetemen kívül még 9 pesti jótékonysági egyletre és intézményre hagyott 2-200 forintot. Ezek a Rókus kórház, a városi szegény ápolda, a Vakok Intézete, a Jozefinum (fiúárvaház), a józsefvárosi és terézvárosi bölcsődék, a Magyar Gazdasszonyok Egylete, a gyermek menhely valamint a szegény gyermek kórház voltak. Mindezekből kitűnik egy sokoldalú, a szociális problémákra is érzékeny, tehetős nő alakja, akinek a férjétől függetlenül jelentős vagyona volt, mind pénzben, mind ingatlanokban (azt nem tudjuk, hogy születési családja vagy első férje öröksége révén). Eigel Jozefa a pénzbeni vagyonát, vagy annak jelentős részét halálakor jótékonyságra fordította, ennek egy részéből a Műegyetem első szorgalmi ösztöndíj alapját teremtette meg, mely hosszú évtizedekig kiemelkedő elismerésnek számított az egyetemi életben. További izgalmas kutatás tárgya lehet arcképének sorsa. A Műegyetem 1875-ben felkérte Kauser Lipótot, hogy felesége arcképét készíttesse el, melyet a Műegyetem Tanácstermében helyeztek el (ekkor az intézmény a mai Lónyay és Gönczy Pál utcák sarkán található Nágel-házban, valamint néhány más, a környéken található bérelt házban működött). A képet Than Mór készítette, az átadóra 1875 áprilisában került sor.