Egy eddig kevéssé kutatott iratanyagot, a főként társadalomtörténeti szempontból értékes egyesületi jegyzőkönyveket mutatjuk be az évforduló alkalmából.

„Minden nemes és üdvös eszmének valósítása és hatásának az emberiségre leendő kiterjesztése tekintetéből napjainkban mindenféle egyleteket láttunk keletkezni. Különösen terjednek honunkban a jótékony egyletek” – írják a Műegyetem legrégebbi önkéntes társadalmi egyesülete, az 1862-ben alapított Műegyetemi Segélyegylet alapító okiratában, megjelölve a legfontosabb célkitűzésüket: a jótékonykodást.

Az egylet születésekor még nem működtek más műegyetemi ifjúsági egyesületek, így sokoldalú munkát kellett elvégeznie: a karitatív tevékenység mellett kulturális, politikai és rendezvényszervezési feladatokat is magára vállalt. A 19. század vége felé már számos egyéb egyesület is megalakult – ilyen volt pl. a Műegyetemi Kör vagy a Műegyetemi Olvasókör –, gyakran a segélyegylet konkurenciájaként, feszültségeket is teremtve, amelyekről az egylet jegyzőkönyvei is beszámolnak. E szerveződések munkája egyfajta „profiltisztításként” is értelmezhető, mert így a segélyegylet számára főként az eredetileg célkitűzésnek megfelelő karitatív tevékenysége vált újra a legfontosabbá. E forrásteremtő munka kezdetben főként a támogató ívekkel való házalást, később jótékony rendezvények szervezését foglalta magában.

A Műegyetemi Segélyegylet az első világháború után már valóban csak a hallgatók segélyezésével foglalkozott, de önkéntes jellegénél és szerény anyagi lehetőségeinél fogva a nagyszámú és különböző társadalmi összetételű hallgatók hatékony támogatásáért csak keveset tudott tenni. Az 1930-as években létrejött Diákjóléti Iroda az egylet jelentőségének további csökkenését eredményezte. A második világháború után egy ideig még működött, de 1949-ben a Műegyetemi Segélyegylet megszűnt. Történetéről – a korabeli újságcikkeken kívül – Gál Levente ifjúsági elnöknek az 1944-ben, a Segélyegylet 80. évfordulójára kiadott kötetéből, illetve az egyetemi évkönyvekből tájékozódhatunk, emellett 1911-ben saját évkönyvet is adtak ki (ebben az évben szentelték fel a műegyetemi ifjúsági zászlót is, amelynek készítését szintén az egylet szorgalmazta).

Az egyesület iratai közül csak a jegyzőkönyvek maradtak fenn. Mivel a Segélyegyletet működtető hallgatók nemcsak a tanulmányaikkal kapcsolatos ügyekkel foglalkoztak, hanem élénken rezonáltak minden fontos közéleti történésre, e szövegek a 19-20. század diákéletére és egyesületi életére vonatkozó rendkívül fontos forrásanyagok. Iktatott iratai nem kerültek be levéltárunkban, csupán két iktatókönyv az 1901-1940. közötti évekből, illetve egy segélynyilvántartó könyv az 1913-1944 közötti, valamint az elnökség pénztárkönyve az 1894-1910 közötti időszakból. A fényképes dokumentációt pedig csupán négy darab tablókép jelenti, amelyek a Segélyegylet tisztikarát ábrázolják (kettő az 1890-es, kettő pedig az 1920-as évekből származik és mindegyiket árverésen vásároltuk meg a Levéltár részére).

Az egyesület vezetését a tanévenként választott elnökség („bizottmány”) látta el, a szünidőre külön elnökséget választottak. A jegyzőkönyvek többnyire az elnökség üléseiről készültek, valamint a közgyűlésekről és az évenkénti választásokról. Egyes évekből csak az évi választás jegyzőkönyve található meg, de a legtöbb évnél az elnökség munkájáról is tájékozódhatunk A jegyzőkönyvek sorozata az egyesület megalakulásától 1927-ig teljes, attól kezdve viszont egy sem maradt fenn.
Az ülésekről készült jegyzőkönyvek hosszúsága a jegyző ízlésétől függően lehet rövid és lényegre törő, de vannak rendkívül részletes leírások is, amelyek nem nélkülözik a gyakran parázs viták megörökítését sem.

A Segélyegylet elnökségében és aktív tagjai között számos, később nagy karriert befutott mérnök nevével találkozhatunk: ilyen Kandó Kálmán vagy Reitter Ferenc. Az oktatók és rektorok folyamatos támogatását élvezte az egylet: különösen aktív volt Zielinski Szilárd tanárelnök. Zelovich Kornél, az egyetem későbbi rektora hallgatóként támogatást kapott, majd a Technikus Bál elnökeként is tevékenykedett (az egyesület működésével, egyetemi támogatásával kapcsolatos számos egyéb irat jellemzően még a rektori hivatali iratanyagban maradt fenn). Csizmadia Ferenc diákként 6 korona támogatást kapott, majd 1901-ben, már befutott városi mérnökként „kamatos kamattal … megemlékezvén a nélkülözéssel küzdő technikus szomorú sorsáról,” 800 koronával járult hozzá az egylet alaptőkéjének gyarapításához, bár ezt sajnos igen ritka ugyanakkor követendő példaként említették meg az évkönyvek és beszédek.

A jegyzőkönyvekből sok később megvalósítandó ötlet vitája és az elképzelések fejlődése kirajzolódik: ilyen az ingyenes vagy kedvezményes orvoslás, kórház létesítése, önálló diákotthon megteremtése. Kiemelten fontos volt a jelentős társadalmi presztízzsel bíró személyekkel való kapcsolattartás: Habsburg József főherceg például évtizedeken keresztül védnöke volt az egyletnek. Bár az egylet elvileg nem politizált, a közéleti eseményekben – például neves professzorok, híres személyek (Kossuth, Deák stb.) temetése, halottak napja – reprezentálta a hallgatókat és a fiatal mérnöktársadalmat. Az egyetem életében meghatározó mozzanat volt az új, lágymányosi campusra költözés: az 1910-es avatóünnepség szervezésében a Segélyegylet aktív szerepet vállalt. Az első világháború utáni oktatás újjászervezésének nehézségeiről szintén fontos adatokat találunk a jegyzőkönyvekben.

Az egyletre évente visszatérő feladatként hárult a Technikus Bál megszervezése, amely az intézmény falait túllépő nagyszabású társasági esemény volt. A hallgatók az etikettnek mindenben megfelelő ceremónia lebonyolítását fontos feladatként értékelték és ezért a választott bálbizottság tevékenységét nagyon komolyan vették. A bálbizottsági jegyzőkönyvek megörökítik a meghívottak körének és a bálanyák  kiválasztását, a táncrend kialakítását vagy például a férfi táncosok csokrai szétosztásának zökkenőmentes lebonyolítását, értékes adalékul szolgálva a társasági szórakozás társadalomtörténetéhez.

A jegyzőkönyvekben hasonlóan értékes adatokat találunk az egyetem első külföldi kapcsolatainak kialakulásáról: a hallgatók nemzetközi diákkonferenciákra jártak és fogadtak is küldöttségeket.

A BMEL VIII. 22. fondba sorolt, összesen 11 kötetből álló iratanyag a kötetek egyenkénti átnézésével kutatható, digitalizálása a közeljövőben valósul meg és válik elérhetővé a Hungaricana Közgyűjteményi Portálon.