Heller László gépészmérnök és Zádor Mihály építészmérnök professzorok dokumentumai reményeink szerint hozzájárulnak az oktatási, kutatási és feltalálói tevékenységükről szóló tudás bővítéséhez.
Heller László (1907-1980) magyar gépészmérnök, feltaláló, egyetemi tanár a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja, a világhírű Heller-Forgó-hűtőrendszer társfeltalálója volt.
A zürichi egyetemről gépészmérnöki oklevéllel hazatérve önálló mérnöki tervezői-tanácsadói tevékenységet folytatott. Az 1940-es években dolgozta ki az erőművek hűtővizének vízveszteség nélkül, levegővel történő száraz hűtésére a „Heller-System” néven azóta világszerte ismertté vált eljárást. A rendszerben alkalmazott speciális, ún. apróbordás alumínium hőcserélő, a Forgó-féle hőcserélő – amely olcsón és viszonylag kis méretek mellett tudja átvinni a hűtendő meleg víz hőenergiáját a hűtő levegőbe – Heller zürichi évfolyamtársának, barátjának és munkatársának, Forgó Lászlónak munkája (ezért szokták esetenként Heller–Forgó rendszerként említeni).
A professzor – többek között – úttörő elvi munkát végzett az entrópia addig inkább fizikai jellegű fogalmának a technikai–tervezői gyakorlatba történő bevezetése terén, és az új elvek alkalmazásával jelentős javaslatokat dolgozott ki, például atomerőművek körfolyamataira. Több tucatnyi nemzetközi szabadalom fűződik nevéhez.
Heller László 1949-ban a zürichi egyetemen elnyerte a műszaki doktori címet, disszertációjában a hőszivattyúk ipari alkalmazásának műszaki-gazdasági feltételeit tárgyalta. 1952-ben Budapesten a műszaki tudományok doktora címet nyerte el. 1949-ben kapott meghívást a BME-re, az energiagazdálkodás tárgy előadására. 1951-től az egyetem rendes tanárává nevezték ki, és megbízták az Energiagazdálkodási Tanszék (később Hőenergetika Tanszék) megszervezésével és vezetésével. Tanítványai közül itthon és külföldön igen sokan elismert szakemberré váltak. 1954-ben megválasztották a Magyar Tudományos Akadémia levelező, majd 1962-től rendes tagjává. Ellátta az Akadémia Hőenergetikai Főbizottságának elnöki tisztét. 1951-ben Kossuth-díjat, valamint egyetemi tanári kinevezést kapott a BME-re, a Gépészmérnöki Kar vezetője lett. Az 1956-os forradalom során a egyetem oktatói forradalmi bizottságának tagjává választották.
A BME Levéltár állományában Heller professzor személyes iratai mellett a tevékenységének fő színterét adó tanszékek működésére vonatkozó, valamint a találmányaival kapcsolatos dokumentáció található meg. Emellett néhány személyes irata, igazolványa, útlevele magánadományként került a Levéltár birtokába. Sokkal nagyobb terjedelműek a tanszéki adminisztrációs dokumentumok, a személyügyi iratok, a tantervek. A professzor kutatói és oktatói tevékenységéről jegyzetei és tanulmányai tanúskodnak, de fellelhetők a külföldi kutatók által számára dedikált cikkek, levelek is. Heller László személye szinte intézményként működött: a levelek nagy részét egyenesen a „Heller-tanszékre” címezték. A Heller System világhírű találmány volt: a hűtőtorony szabadalmát olyan neves cégek vették meg, mint az angol English Electric Company, a belga-francia Krebs és Hamon, a német GEA Luftkühlergesellschaft mbH és a japán Mitshubishi.
A BMEL XIV. 449. fondba sorolt, 1907-1974 közötti időszakból származó összesen 19 doboznyi iratanyag nagy részét a Heller László találmányával kapcsolatos kiterjedt külkereskedelmi levelezés teszi ki, amelyet főként a professzor tanszéke, valamint a Komplex majd a Transelektro vállalatok bonyolítottak le.
Zádor Mihály (1929-2003) építész a második világháború utáni évek kiemelkedő szakembere volt. 1952-től az Építészmérnöki Kar Építészettörténeti Tanszékén dolgozott, 1977-ben kapott egyetemi tanári kinevezést.
Oktató és kutató munkáját a középkori építészettörténet és műemlékvédelem területén fejtette ki. 1972-ben a Tanszéket Intézetté alakították át és megbízták az azon belül alakuló Műemlékvédelmi Osztály vezetésével. E tisztséget mintegy 20 évig látta el, közben 3 évig az Intézet igazgatója is volt. Nyugállományba vonulása után továbbra is oktatási és kutatási munkát végzett. Megvalósult műemlék-helyreállítási munkáinak száma 13. Kutatási eredményeit 9 könyvben és mintegy másfélszáz, különböző nyelveken megjelent tanulmányban publikálta. A BME Levéltár őrizetében lévő személyi hagyatékában nemcsak könyveinek javított kéziratai, hanem tanulmányai és konferenciacikkei, valamint mások publikációiról írott lektori jelentései is kutathatók.
A professzor széles körű tudományszervezői munkásságának egyik legfontosabb eredménye a Műemlékvédelem című tárgy, majd a Műemlékvédelmi Szakmérnöki Képzés megszervezése volt, amely idővel nemzetközi jelentőséget vívott ki. E tevékenységek – valamint az olyan szakmai szervezetekben való aktív részvétel, mint az ICOMOS – több generáció mesterévé tették, amelyet a levéltári iratanyag is bizonyít. Zádor Mihály kutatásait jelentős részben az építéshez használt anyagok (főként különféle kőzetek) tisztításának, helyreállításának és konzerválásának vizsgálata tette ki. A témakutatások, felmérések, konkrét megbízások között – egyebek mellett – az Országház, a Mátyás templom, a szennai és a kőröshegyi templom is szerepelt. A személyi hagyatékban megtalálható e gazdag fényképanyagot is tartalmazó dokumentáció. A professzornak a műemlékvédelem műszaki tudományos kutatási területén társzerzőkkel együtt 7 szabadalma született, amelyről szintén találhatnak iratanyagok az érdeklődők.
Zádor Mihály 12 dobozból álló, 1957-2001 közötti iratokat tartalmazó személyi hagyatéka a BMEL XIV. 450. fondba sorolva található.