Holéczy Gyula, Sárdy Andor és Noéh Ferenc az 1960-90-es évek között voltak az Általános és a Felsőgeodézia Tanszék oktatói.
Holéczy Gyula (1925-1994) 1951-ben szerzett mérnöki oklevelet a Műegyetemen. Az Általános Geodézia Tanszéknek 1962-től adjunktusa, 1965-től egyetemi doktora volt. Pályafutása során tíz egyetemi jegyzetet írt.
Nevéhez fűződik a SVETHO-rendszerű csúszózsaluzatos kivitelezési technológia geodéziai építés-irányításának kidolgozása, így a geometriai feltételek hatékonyabb biztosítása. Kutatási munkája kiterjedt a mérnökgeodéziai kitűzések és bemérések vizsgálatára, részt vett az ipari geodézia utasítás kidolgozásában. Három szakkönyvnek volt társszerzője, a Geodézia műszerek című könyv angol nyelvű kiadásának szerkesztésében is közreműködött.
A BMEL XIV. 455. fondba sorolt, 1960-1991 közötti időszakból származó összesen 4 doboznyi iratanyag nagy részét a professzor geodézia jegyzeteinek, könyveinek, tudományos közleményeinek kéziratait és ábraanyagát teszik ki.
Sárdy Andor (1923-2003) 1941-ben érettségizett, ezt követően iratkozott be a Magyar Királyi József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemre, honvédmérnöki ösztöndíjasként.
A mérnöki oklevél megszerzése után (1946) az egyetemen maradt, s három éven keresztül, mint tanársegéd oktatott a Geodézia Tanszéken. 1948 és 1961 között az Állami Földmérésnek az átszervezések miatt is megváltozott elnevezésű szervezeteinél folytatta szakmai tevékenységét. Ezekben az években az Állami Földmérési és Térképészeti Hivatal (ÁFTH) technikusi tanfolyamán, az ÉKME Hadmérnöki Karán, a miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem Bánya- és Földmérőmérnöki Karán szakmai oktatásban vett részt. 1961-tõl 1991-es nyugdíjba vonulásáig az Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetem (ÉKME), majd a Budapesti Műszaki Egyetem Geodézia Tanszékén tanított, földmérő szakos hallgatók részére geodéziai alapismeretekből előadásokat és gyakorlatokat, földrajzi helymeghatározásból gyakorlatokat vezetett.
A műegyetemi oktatói évek alatt írta meg a Geodéziai alapismeretek I., II., III., későbbi átdolgozásuk után Geodéziai alapismeretek I., II. című jegyzeteket, valamint a Földrajzi helymeghatározás című tankönyv 3. és 4. fejezetét. Több szakmai bizottságnak volt tagja, ezek között megemlítendő az MTA Geodéziai Tudományos Bizottság.
Sárdy Andornak a BMEL XIV. 456. fondba sorolt, 1952 és 1982 között keletkezett, 3 dobozból álló hagyatéka jegyzet-kéziratokat, vegyes oktatásszervezési – köztük ösztöndíjakra vonatkozó – iratokat és segédanyagokat, a kar látókörébe került külföldi és magyar elektronikus számológépek prospektusait, az URAL 2. számítógép használatához készült kéziratos jegyzetet tartalmaz. Érdeklődésre tarthatnak számot az ÁFTH jegyzetei földmérő technikusok részére, a katonai geodéziai értekezések, valamint a szocialista országok geodéziai szolgálatainak tanulmányai is.
Noéh Ferenc (1935-2012) 1959-ben szerzett földmérő-technikusi, majd 1964-ben földmérőmérnöki szakos mérnöki oklevelet. A Budapesti Geodéziai és Térképészeti Vállalatnál dolgozott, de a Geodéziai Tanszék tanársegéde, 1971-ben pedig adjunktusa lett.
Gyakorlatokat és mérőgyakorlatokat tartott szerkezetépítő-, közlekedésépítő-, és vízépítő szakos hallgatóknak, de a legnagyobb számban a földmérő szakos hallgatókat oktatta. Két egyetemi jegyzet, három oktatófilm, egy helytörténeti és egy szakmatörténeti mű alkotója. 1982-ben lett az építészhallgatók Geodézia tárgyának előadója, akiknek új oktatási formát szervezett a kar balatonkenesei mérőtelepén. Számtalan nagyméretarányú felmérésben vett részt (erőművek, tévétornyok, gyárak). Egyebek mellett 24 évig szervezte, vezette és végezte a Budapesti Történeti Múzeum régészeti feltárásainak felmérését és térképezését. A BME-n az Építőmérnöki Kar Kari Tanácsának választott tagja, a kari Oktatási Bizottság titkára, a kari Tanulmányi Bizottság tagja és az Építészmérnöki Kar Kari Tanácsának tagja volt.
Noéh Ferencnek az 1963 és 2003 között keletkezett, a BMEL XIV. 457. fondba sorolt, 2 dobozból álló személyi hagyatéka több sorozatra bontható: a földmérő képzés dokumentumai, az ÉKME jegyzeteinek és tankönyveinek jegyzéke, valamint a Tudományos Diákköri tevékenység szervezésével kapcsolatos iratok, programfüzetek.