Huszár Imre vízépítő mérnök és Belányi Tamás építészmérnök irataival gazdagodott a BME Levéltárának iratanyaga.

Huszár Imre (1892-1957) műegyetemi oklevélszerzését követően, 1914-től évekig tanársegédként, adjunktusként, illetve megbízott előadóként oktatott. Egyetemi pályafutása során vízépítéstani tankönyvet is írt. Tudását a gyakorlatban is kamatoztatta, részt vett többek között az isztambuli tengeri kikötő tervezésében 1918-ban, 1924-ben pedig főmérnöki kinevezést kapott. Karrierje csúcsára akkor ért, amikor 1925 januárjában a Szigetközi Ármentesítő Társulat megválasztotta igazgató-főmérnökévé. Munkái mellett is jutott ideje arra, hogy számos országban tegyen tanulmányutat. 1948-ban ugyan nyugdíjazását kérte, de ezt követően is vállalt megbízásokat.

Az építészmérnökként végzett Belányi Tamás (1928-2023) életében is a második világháború utáni időszak, egészen pontosan az 1956-os forradalom és szabadságharc hozott döntő fordulatot. Bár az akkor már tanársegédként dolgozó építész hagyatékának tanúsága szerint nem vett részt aktívan az eseményekben, az ország elhagyása mellett döntött. Jugoszláviába, majd Ausztriába, onnan pedig a Német Szövetségi Köztársaságba emigrált. Évekig Braunschweigben dolgozott építészként, majd kivándorolt az Egyesült Államokba. Ott tovább képezte magát, az IBM-nél dolgozott évtizedekig, majd már nyugdíjasként az egyetemi szférában is tevékenykedett oktatóként. A rendszerváltás után hazatért.

Válogatás Huszár Imre hagyatékából

Huszár Imre egy doboznyi iratanyaga a BMEL XIV.411/83., Belányi Tamás két dobozból álló hagyatéka pedig a BMEL XIV.411/84. állagba sorolva található. Mindkét mérnök életéről változatos iratanyag maradt fenn. Természetesen közös pont a Műegyetem, ugyanis Huszár és Belányi iratai között is találhatók felsőfokú tanulmányaikra vonatkozó dokumentumok. A mérnöki pályák történetét kutatók számára érdekesek lehetnek Huszár Imre kinevezési iratai, illetve Belányi Tamás egyesült államokbeli oklevelei. Sőt, egy egészen egyedi irattípust is rejt a Huszár-hagyaték doboza: a vízmérnök egyetemi fizetési könyvét 1923-1924-ből. Mindkét hagyatékban találhatók emellett munkákkal kapcsolatos iratok, de térképek, fotódokumentációk is. Huszár Imre iratai között három albumot töltenek meg a mérnök külföldi útjai során gyűjtött képeslapok. Belányi Tamás hagyatékának pedig emléktárgyak, illetve mérőműszerek is részét képezik.

Válogatás  Belányi Tamás hagyatékából

Mindezeken túl kortörténeti jelentőségű iratokat is találhatnak bennük kutatóink, ugyanis mindkét hagyatékban jelentős számú személyes dokumentum is fennmaradt. Okmányok (például Huszár Imre két világháború közötti időkből fennmaradt jogosítványa, vagy éppen Belányi Tamás egyesült államokbeli társadalombiztosítási iratai és útlevelei) mellett egyes dokumentumok különös érdeklődésre tarthatnak számot. Ezek közé tartoznak Belányi menekültügyi, illetve amerikai állampolgársága megszerzésével kapcsolatos iratai. Szintén politika-, illetve társadalomtörténeti jelentőségűek Huszár 1952-ből származó személyi dossziéjában található, valamint a második világháború után államosított lakása ügyében keletkezett dokumentumok. 

Mindkét hagyaték tartalmaz továbbá naplókat. Huszár Imre 1935 és 1940 között, valamint 1945-1946-ban vetette papírra az általa fontosnak tartott események leírását. Belányi Tamás felesége pedig 1975-ben, egy hosszú, magyarországi látogatásra is sort kerítő utazásuk eseményeit, élményeit örökítette meg angol nyelven vezetett naplójában. Így tehát mind a két személyi hagyaték őriz több szempontból is értékes, különleges iratokat.