„Technikus Ebéd” néven az 1899/1900-as tanévben kezdte meg működését az a műegyetemi jótékonysági szervezet, amely a nehéz sorsú hallgatók étkeztetését vállalta magára.
A megalakulásban, majd a működtetésben jelentős szerepet játszottak az egyetem professzorai, valamint a jórészt feleségeiből álló hölgybizottság. A tanári kar már korábban is foglalkozott egy ilyen intézmény tervével, azonban a létrehozását csak a lágymányosi mai campusra történő átköltözés után tervezték eredetileg (1899-ben egyetemünk még a Múzeum körúton, a mai ELTE BTK épületeiben működött).
A Technikus Ebéd megalakulásakor a fenntartó minisztérium az étkezőhelyiség kialakítását finanszírozta, a felszerelésre pedig a tanári kar az ún. rendelkezési alapjából adományozott jelentős összeget. Közvetlenül a tanároktól is érkeztek magánadományok a berendezésre és az ebédekre, valamint a beiratkozó hallgatóság a műegyetemi közjótékonysági alapba fizetett fejenként 1 koronát, amelyből szintén jutott az étkeztetésre. Az oktatók nemcsak nagymértékű anyagi hozzájárulással segítették a jótékonysági szervezet munkáját, hanem a hölgybizottság felelt az intézmény gazdasági ügyeinek kézbentartásáért, sőt kivették a részüket az élelmiszerek beszerzéséből és elkészítéséből is.
A hölgybizottság alapító elnöke Wartha Vinczéné Dr. Hugonnay Vilma grófné, az első magyar diplomás nő volt (később, az első világháború idején a Műegyetem működő hadikórház hölgybizottságát szintén ő vezette). Tagjai mind neves műegyetemi professzorok feleségei: Bodola Lajosné, Csiki Kálmánné, Fölser Istvánné, Gaál Jenőné, Hauszmann Alajosné, Ilosvay Lajosné, Kherndl Antalné, König Gyuláné, Kürschák Józsefné, Lipthay Sándorné, Pecz Samuné, Rados Gusztávné, Rauscher Lajosné, Rejtő Sándorné, Réthy Mórné, Schmidt Sándorné, Steindl Imréné, Tőtössy Béláné és Zipernovszky Károlyné.
A Technikus Ebéd jelentőségét az is jól mutatja, hogy megalakulásakor, illetve az azt követő évben is az egyetem rektora, K. Lipthay Sándor vezette.
A működés első tanévében közel 75 ezer ebédet szolgáltattak, az egy napon étkezők legnagyobb száma 414 fő volt (összehasonlításul: az egyetem összes hallgatója ekkor 1796 fő volt), ebből közel 50-en kapták meg teljesen ingyen a háromfogásos ebédet, amelynek egyébként szabott ára 40 fillér volt.
Természetesen egy ilyen jótékonysági intézményt nem lehetett pusztán tanári és hallgatói adakozásból fenntartani. A különböző egyházi intézmények és főméltóságok, valamint pénzintézetek és cégek (pl. Egyesült Budapesti Fővárosi Takarékpénztár, Pesti Llyod-Társulat Nyomda, Ganz Gyár) hathatós támogatásának, valamint a későbbiekben a fenntartó minisztériumtól érkező élelmezési segélynek is köszönhetően a Technikus Ebéd hosszú ideig, egészen 1948-ig folytathatta munkáját a műegyetemi hallgatóság megsegítésére (ekkor a menzarendszer más formában szerveződött meg).
Arra a kérdésre, hogy mit ebédeltek a műegyetemisták, csak az 1940-es évekből adható biztos válasz, mivel korábbról ilyen forrás nem maradt fenn levéltárunkban. Bár ’Sigmond Elek és Vuk Mihály vegyészmérnök oktatók 1916-ban tanulmányt szenteltek az itt szolgáltatott ételek táplálóértékének, ebből komplett étrend nem derül ki, csupán a leggyakrabban használt állati és növényi nyersanyagok.
Az ebédek minőségére a régi hallgatói lapok, pl. a Vicinális Dugóhúzó viccrovataiban is találhatók utalások, íme egy közülük: „Kínos incidens a menzán: Mult pénteken a szokásos tükörtojások közé, eddig még ki nem derített módon egy teljesen friss, normális szagú példány került. Az eset érthetően feltűnést keltett, és a vizsgálat azonnal megindult, hogy a hagyományok ilyen durva megsértéséért kit terhel a felelősség.”
A szeptemberi hónap dokumentumának a Technikus Ebéd 1946. december 2-8. közötti étrendjét választottuk, amelyből lehet szemezgetni, esetleg ebéd-, vagy vacsoraötletet meríteni :-)
