Az októberi hónap dokumentumát hagyományosan az 1956-os forradalom emlékezetének szenteljük. Így teszünk idén is, egy 1956-ban műegyetemi hallgató történetét mutatjuk be, saját megfogalmazásában.
A levéltár gyűjteményében található a Műegyetem 1956 Alapítvány iratanyaga, amely több visszaemlékezést is tartalmaz az egykori diákok 1956-os szerepvállalásával kapcsolatban.
Ebből a gyűjteményből választottunk ki egy levelet, amelynek írója röviden összefoglalta, hogyan alakult a sorsa a forradalom leverését követően. Jól kiolvasható belőle, hogyan alakította a politika sokak életét a forradalom és szabadságharc leverését követően.
Egyszerű történet 56-ból
Az 1956-os forradalomban való részvételért több műegyetemista diáktársammal együtt (utolsó évesek voltunk) 1957-ben letartóztattak, s az akkor divatos „szocialista államrend megdöntésére irányuló szervezkedés” miatt másfél évre ítéltek. A „bűnünk” az volt, hogy megakadályoztuk az ÁVH néhány emberét abban, hogy megvédjék a népidemokráciát, bár kisebb gondjuk is nagyobb volt annál semhogy azt védelmezzék.
Megjártam a Fő utca, Vác, s Állampuszta börtöneit. 1958 novemberében szabadultam. Fél évig még segédmunkásnak sem mertek alkalmazni, míg 1959 tavaszán rokoni ismertség révén egy útépítésnél segédmunkásként dolgozhattam. Ott rövidesen rájöttek, hogy tudok összeadni, szorozni és segédmunkavezetővé léptettek elő.
Jó ismerősöknek köszönhetően szülővárosomban, Tapolcán a Városgazdálkodási Vállalatnál lettem technikus, majd építésvezető és végül műszaki vezető. 1962-ben Külön engedéllyel lediplomázhattam.
1964-ben Győrbe kerültem az Áramszolgáltató Vállalathoz, ahol végigjártam a szamárlétrát, s jelenleg beruházási főosztályvezetőként dolgozom.
1969-ben, az akkori igazgatóm közbenjárására, háromszori próbálkozás után, mentesítettek a büntetett előélettel járó joghátrányok alól.
Néhány „apróságot” leszámítva mondhatom, hogy megúsztam, járhattam volna rosszabbul is.
N. B.
