A februári hónap dokumentumát az idén 125 éve született Hegedős Károly építészmérnök kéziratos memoárjából választottuk.

A Műegyetem egykori építészmérnök hallgatója 1895-ben született Mezőberényben gazdag polgárcsaládban. Korán megárvult, gyámja a bátyja lett. 1913-ban kezdte meg tanulmányait, ám az első világháború a frontra szólította: több hadszíntéren harcolt tüzérként. A két háború között dolgozott Bukarestben, Párizsban, Cegléden, Békéscsabán és Mezőberényben. 1939-től magán tervezőirodát vezetett, a második világháború után tervezővállalatoknál dolgozott. Fontosabb művei közé tartoznak: Országos Társadalombiztosítási Intézet (OTI) csepeli rendelőintézetének épülete és a Magánalkalmazottak Biztosító Intézetének (MABI) Jakobinusok terén állt székháza. Hegedős Károly 1972-ben hunyt el Budapesten.

1945-ben kezdte el írni kb. hatezer oldalas memoárját, amelyben kora gyermekkoráig visszatekintve megörökítette a vele történteket, sok esetben egykorú naplóira, naptárbejegyzéseire támaszkodva. A többkötetes, Levéltárunkban őrzött visszaemlékezés-gyűjteményben magánélete mellett a szakma mindennapjait és több fontos köztörténeti eseményt is bemutat.

Életének fontos eseménye volt, amikor 1936-ban megkérte a nála jóval fiatalabb Adler Stoffa Erzsébet kezét. Magánépítészként ekkor már több tervezési munkát maga mögött tudhatott, ám ezek rendszeres és biztos megélhetést még nem nyújtottak, érzelmei azonban erősek voltak és úgy gondolta, 41 éves korára a maga teljes jelentőségében fel tudta mérni a házasság komolyságát. Esküvőjüket, éppen egzisztenciális okoknál fogva viszont csak 3 évvel később, 1939. augusztus 5-én tartották.

A hónap dokumentumának a Carlton Hotel éttermében tartott esküvői vacsora menükártyáját választottuk, amelyet a készülődés, a szertartás és a vacsora részletes ismertetése mellé ragasztott a hatodik memoárkötetbe.

Így ír erről: „Túlzottan bő ünnepi menü. […] A vacsora a Carlton-étteremben volt, ennek a bérlője, Bandel, híres vendéglős volt, akinek a fiával Öcsi együtt volt önkéntes. Szólt Öcsi a barátjának s az igazán kivágta a rezet a menüvel. Más ember talán boldog és büszke annak tudatában, hogy az esküvői lakomája bőséges és pazarló volt, én magam most szorongó szívvel emlékezem rá vissza, mert ez a nagy bőség, ami erre a pár órára itt az asztalunkon összegyűlt, életemnek talán az utolsó, bőségben tobzódó lakomája volt.  […] Hogy ne is említsem, bizony én ebből a nagy traktából alig ettem valamit. Az öregek, meg Erzsike  talán azt hitték, hogy az illetődöttség miatt nem tudok enni, ami általában, a vőlegény-menyasszony esetében napirenden van. Nem! Én most, ebben az időben nem voltam olyan illetődött. Én józanul fogtam fel a házasságomat, tudtam, hogy ez reámnézve állandó felelősséget fog jelenteni. Tudtam és örömmel vállaltam minden felelősségét az elkövetkezendő életünknek. Egyszerű oka volt az étvágytalanságomnak. Szörnyen gyötört a hőség ebben a vastag fekete posztó ruhában! Csak inni, inni, azt szerettem volna, de szabad-e az embernek az esküvőjén innia? Nem! Vagy ha igen, akkor nagyon módjával. Ez az első a felelősségek sorozatában...."

Hotel Carlton, Restaurant, 1940-es évek. A fotó forrása: FSZEK Budapest Gyűjtemény

Az ifjú pár Lillafüreden. A fotó az itt készített nászutas albumban található, szintén a BME Levéltár őrizetében.