Napra pontosan 102 évvel ezelőttre, 1918. március 11-ére feltételezik a 20. század legnagyobb influenzajárványának, a spanyolnáthának a megjelenését. A vírus három hullámban söpört végig a világon, s több halálos áldozatot szedett, mint a 4 évig tartó első világháború.

A vírus az első hullámban (1918. március) nem okozott nagyobb pánikot, mivel a halálozási arány is egészen alacsony volt (hozzátéve, hogy eleinte az orvosok sem voltak tisztában a spanyolnáthával, ezért a halál okaként legtöbbször nem azt tüntették fel, így az adatok csak hozzávetőlegesek). Ezzel szemben a második hullám, amelynek feltételezett megjelenése a világon 1918. augusztus 15., már sokkal rövidebb lefolyású, de annál pusztítóbb volt. Azok a betegek, akiknél tüdőgyulladás alakult ki a vírus következtében, néhány nap alatt elhunytak, akiknél viszont nem lépett fel, 2-3 nap alatt felgyógyultak. Az utolsó szakasz már főként csak Kínában okozott jelentősebb problémákat.

A spanyolnátha 1918 júniusáig nem jelent meg Magyarországon, és először csak katonákat, hadifoglyokat és hadikórházakat érintette, azonban július 5-én már megjelentek az első civil megbetegedések is. A fertőzés hamar terjedt az ország területén, azonban a legnagyobb gondot a fronton és a kórházakban lévő katonák kezelése okozta, mivel az ő elkülönítésük gyakorta megoldhatatlan feladat volt.

Mindazonáltal a civil lakosságot is súlyosan érintő járvány szükségintézkedések meghozatalát tette elkerülhetetlenné. Az iskolák bezárását követően az egyetemi ifjúság a felsőoktatási intézmények bezárását sürgette, még tüntetést is tartottak az Aulában. Érdemes azt is tudni, hogy a frontról hazatért katonahallgatók ekkor ugyanúgy bejártak tanulmányaik pótlására. A téma aktualitása miatt márciusi hónap dokumentumának az 1918. évi október 24-én tartott rektori tanácsülési jegyzőkönyv idevágó részleteit választottuk.

A Műegyetemet végül november 4-ig bezárták, de az újranyitást követően is többször meg kellett szakítani a tanévet (politikai események, szénhiány).

Amíg ezekben a napokban a Műegyetemen a távoktatás feltételeinek biztosítása zajlik, addig 100 évvel ezelőtt „…a legtöbb tanár éppen ezekben a nehéz időkben írta meg a tankönyvét, vagy más módon gondoskodott róla, hogy a hallgatók számára sokszorosított jegyzet és egyéb tanulmányi segédeszköz készüljön.”  (Czakó Adolf rektor 1920. október 10-i beszámoló beszéde).

A témához ajánljuk Géra Eleonóra: A spanyolnátha Budapesten című tanulmányát.

A bevezető kép forrása: Fortepan_8943