Hagyományosan ez a hét a jubileumi diplomaosztók hete az egyetemen. Ilyenkor megtelik az aula azokkal az alumnusokkal és alumnákkal, akik 50-60-65, sőt akár 70 éve szerezték meg mérnöki diplomájukat.
Ahogy az ember halad a K épületben az Aula felé, a zsizsegés és csevegés morajából akár egyszerű diplomaosztóra is gondolhat, de amint odaér, és meglátja a sok idős arcot, rájön, hogy ezek a mérnöknők és mérnökök alakították a 20. század második felét. Munkájukkal nap, mint nap együtt élünk, használjuk őket, az új generáció mérnökei pedig felhasználják eredményeiket a fejlődés alapjaiként.
Ez a szép hagyomány idén, a kialakult járványhelyzet miatt őszre halasztódik, megemlékezni róluk viszont nem felejtünk el. A májusi hónap dokumentumának az évfolyamtalálkozókkal kapcsolatos legkorábbról fennmaradt iratot választottuk, amely a dokumentum típusát tekintve is teljesen egyedi a gyűjteményünkben.
Az 1877-ben kelt iratot az akkor végzős (építő)mérnök hallgatók fogalmazták. Ebben kötelezték magukat, hogy a 10 éves évfordulójukon a Hungaria Szálloda éttermében találkozni fognak, és előrelátóan kijelölték a két felelőst is, akik feladata lesz az évfolyam tagjait erről „hírlapilag” értesíteni (ennek sajnos a korabeli napilapokban nem találtuk nyomát).
A felsorolt névsor , a hallgatókon túl 4 akkori tanáruk nevét is tartalmazza (vastagabb szedéssel), akik 1877-ben még pályájuk elején tanársegédként, helyettes tanárként tanították ezt az évfolyamot. Ők később neves műegyetemi professzorok, sőt egyetemi vezetők lettek (Schwarczel, később K. Lipthay Sándor az 1882/83-1883/84. tanévekben dékán, majd az 1886/87-1888/89. tanévekben rektor, Kherndl Antal még 37 éven át oktatott ezt követően az egyetemen, K. Jónás Ödön szintén rektor volt az 1905/06-1906/07. tanévekben, Speidl Bódog pedig közvetlenül ezen évfolyam után az iparba ment ki, hogy onnan 15 év múlva ismét visszatérjen a Műegyetemre).
Az akkori hallgatók többsége is szép karriert futott be: minisztériumi főmérnökök, osztálymérnökök, vasúti mérnökök, műszaki tanácsosok és nagyvárosi főmérnökök kerültek ki közülük, egyiküknek, Pompéry Elemérnek pedig nemzetközi szabadalmi és mérnöki irodája volt Pesten.
Kivételes szerencsénkre a Levéltár gyűjteményében a tablójuk is fennmaradt.
Érdekesség, hogy a dokumentumban harmadévesként, míg a tablón ötödévesként írják magukat. A tablón szereplő és a dokumentumban található névsor közötti néhány eltérés okának kiderítése, valamint a dualizmus kori fejlődő ipari-gazdasági társadalom egy évfolyamnyi mérnökcsoportja életútjainak, karriertípusainak felderítése további, izgalmas kutatás lesz, amelyhez immár arcok is kapcsolhatók.
Reméljük, ősszel gond nélkül megtarthatók lesznek a jubileumi diplomaosztók, ahol a régi évfolyamok találkozhatnak hírlapi értesítés nélkül is. Mostani hallgatóknak szintén érdemes lehet majd benézni, korábbi mérnökgenerációkkal találkozni. Ha pedig kíváncsiak vagytok, hogy valamely általatok elismert mérnök, akár a családi ősök közül, mikor végzett nálunk, böngésszétek a Levéltár online is elérhető évkönyvi gyűjteményeit, ahol tanévenként megtalálhatók a végzettek névsorai:
https://library.hungaricana.hu/hu/collection/egyetemi_jegyzokonyvek_bme/