A márciusi hónap dokumentumának természetesen egy hölggyel, mégpedig az első név szerint ismert műegyetemi levéltárnokkal kapcsolatos forrást választottunk.
Krumenaker Ida Eleonóra azon kevés hölgy közé tartozott, akiket az első világháború idején adminisztratív munkát végző személyzetként alkalmaztak a Műegyetemen a hadbavonult férfi munkaerő helyettesítésére. 1914. augusztus 1-jén tette le hivatali esküjét, mindössze 18 éves korában. Először a Rektori Hivatalban volt írógépkezelő, majd tollnok, végül 1919-ben nevezték ki levéltárnoknak. A munkakör természetesen nem ugyanazt ölelte fel, amit egy mai levéltáros csinál, hiszen akkor még nem működött levéltár sem az egyetemen. A munka a Rektori Hivatalban keletkezett iratok őrzését, kezelését jelentette, vagyis a mai fogalmak szerinti irattáros feladatkört látta el.
Életéről keveset tudunk, pedig olyan dokumentumtípussal illusztráljuk, ami alapvetően bővelkedik személyes adatokban, épp ezért levéltárunkban fontos forrása az egyetemen oktatók-dolgozók utáni kutatásnak. Az ún. szolgálati és minősítési táblázat a foglalkoztatási jogviszony elsődleges nyilvántartása az 1945 előtti időszakot tekintve (ilyen típusú személyzeti anyagok természetesen később is keletkeztek más néven, más formátumban).
A táblázatban az illető születési adatain túl a végzettség, a korábbi munkahelyek és a családtagokra vonatkozó információk is megjelenhetnek (például családi pótlék bejegyzése kapcsán). Levéltárunkban csak az 1945-ig terjedő időszakot tekintve több mint 700 ilyen táblázat kutatható, amelyben a keresést névmutató segíti. Lássuk milyen rövid életrajz állítható össze ezekből az információkból kiindulva.
Ida édesapja Krumenacker István ökonómus volt, aki 1899-ben nagyon fiatalon, 32 évesen meghalt Nagybecskereken, Ida mindössze 3 éves volt ekkor. Édesanyja, Radotinszky Ida, bár valószínűleg egynél több gyermeket nevelt, nem ment újra férjhez, még 1919-ben is özvegyi néven szerepel a bemutatott forrásban, amikor lányát levéltárnokká nevezték ki. Az csak valószínűsíthető a viszonylag ritka név alapján, hogy Krumenaker Stefánia, aki szintén a Műegyetemen helyezkedett el az első világháború alatt adminisztratív munkakörben, Ida testvére lehetett, de róla nem maradt fenn több forrás. Igazán érdekes adat, műszaki jellege miatt is, hogy édesanyja 1906-ban (már budapesti lakhellyel) szabadalmi bejelentést tett csónakok részére szolgáló hajtóműről (ennek részletei további kutatást igényelnek, az információt Az Ujság című napilap 1906. július 3-i száma közölte).
Ida felsőkereskedelmi női iskolában érettségizett, hogy pontosan hol, az beazonosítható volt: a IX. kerületi, Teleki Blankáról elnevezett iskolában, amely a Mester utcában található mai Teleki Blanka Közgazdasági Szakközépiskola és Gimnázium. Munkába lépése után is képezte magát: 1917 nyarán államszámviteltani vizsgát tett le, azaz az állami vagyon nyilvántartásának kezelésében is jártasságot szerzett.
Stabil munkaerő volt a Műegyetemen, és hozzánk hasonlóan szeretett az iratokkal foglalkozni, mivel még alkalmazása után 20 évvel is ebben a pozícióban dolgozott. Az 1937/38. tanévi rektori beszámolóban említették súlyos betegsége miatti visszavonulását. Ennél többet egyelőre nem sikerült megtudni a Műegyetem első név szerint ismert női levéltárnokáról.
