Ugrás a tartalomra

A Magyar Tudomány Ünnepének hónapjában egyik iskolateremtő professzorunk korábban ismeretlen szakmai levelét választottuk a hónap dokumentumának.

 

170 éve született Ilosvay Lajos akadémikus, a kémiai tudományok magyarországi oktatásának és tudományszervezésének kiemelkedő alakja. Ilosvay Lajos 1886 és 1892 között a Vegyészmérnöki és Egyetemes Osztály (ma: kar), 1892 és 1898 között pedig a Mérnök- és Építészi Osztály dékánja, később dékánhelyettese volt, majd 1901-1903 között az egyetem rektora. Több évtizedig ő vezette az Általános és Analitikai Kémia Tanszéket. Elsősorban neki volt köszönhető, hogy a kémiai tudományok egyetemen belüli specializációja a kor igényeinek megfelelően fejlődhetett. 1905-ben jött létre az Elektrokémiai Tanszék, 1908-ban a Mezőgazdasági Kémiai Tanszék, 1913-ban a Szerves Kémiai Tanszék, 1921-ben pedig a Szervetlen Kémiai Tanszék, az Élelmiszerkémiai Tanszék, illetve a Fizikai Kémiai Tanszék is. 


Erre a tulajdonképpen kettős évfordulóra (1851, 1921) hívjuk fel a figyelmet a novemberi hónap dokumentumával. A levéltárunkban őrzött 2 doboznyi Ilosvay-hagyatékban (HU BMEL 423. fond), amelyet néhány éve antikváriumból vásároltunk meg, fennmaradt többek között a tudós levelezése is. Ebből az irategyüttesből választottunk ki egy 1917-ben kelt levelet, melyben Kanitz Aristides lipcsei gyermekorvos, az életkémiai dinamika kolozsvári egyetemi magántanára tájékoztatja a németországi kémia oktatás helyzetéről, a biokémiai tanszékek létesítéséről. A levél egyértelműen Ilosvay érdeklődésére adott tartalmas beszámoló, melyből kiderül, hogy egy hazai biokémiai tanszék felállításán munkálkodnak. Az Élelmiszerkémiai Tanszék 1921. szeptember 22-én alakult meg, ennek utódtanszéke vette fel közel 50 évvel később a Biokémiai és Élelmiszertechnológiai Tanszék nevet (ma Alkalmazott Biotechnológiai és Élelmiszertudományi Tanszék néven működik). 

A levelet átiratban közöljük:

 

boritek

 

 

„Leipzig-R. Eilenburgenstr. 28.
1917 deczember 14-én

Mélyen tisztelt méltóságos Uram!

Szíves sorai, melyekben kegyes volt velem közölni, hogy nagy tekintélyét egy biochemiai tanszék felállítása érdekében olyan előkelő helyen szándékozik érvényesíteni, igen megörvendeztetett.
    Németországban jelenleg 5 biochemiai tanszék van: Tübingában, Strassburgban, Freiburgban, Frankfurtban és Lipcsében. Az utolsó kettő egészen új keletű. Marburgban és Boroszlóban a tanszék felállítása csak rövid idő kérdése.
    A tanszékek szervezésének szükségességét két fő okkal indokolták. Az egyik az élettan óriási kiterjedése, minélfogva azt egészében máma már senki sem uralhatja. A másik, a nagy nehézség az adott szűk keretben az orvostanhallgatókat eredményteljesen chemiailag kiképezni. Az egyik vagy másik indok erősebb hangsúlyozásának megfelelőleg a tanszékek részben „élettani chemiai” részben „orvosi chemiai” elnevezést kaptak és megnevezésüknek megfelelőleg vesznek részt a tanításban.
    Hogy a tanszékek mennyire megfeleltek a hozzájuk kapcsolt várakozásoknak az kitűnik abból, hogy mondhatni minden második manapság megjelenő chemiai vagy élettani dolgozat biochemiai vonatkozású. Gyakorlati eredményeket is felmutathatnak. A német chemiai ipar vezérszerepének egyik gyökere a tudományos biochemia rendkívüli kifejlődése. Amint régebben festékchemikusokat, elektrochemikusokat, photochemikusokat kerestek a gyárak, ma már biochemikusokat is keresnek. Az utóbbi szempontból a gyakorlati következtetést Ausztriában vonták le legelőször, amennyiben az egyetemeken fennálló orvosi chemiai tanszékeken kívül a prágai német műegyetemen és biochemiai tanszéket létesítettek. 
    Talán ezen utóbbi tanszéktől eltekintve a többi tanszékek egy bizonyos egyoldalúságot mutatnak, amennyiben jóformán csak az orvosi igényekre vannak tekintettel, a növényi biochemiát ellenben elhanyagolják. Pediglen a biochemia fejlődése mind inkább mutatja, hogy a chemiai törvényszerűségek, melyek az összes élőlényekre, az embertől a baktériumig érvényesek, rendkívül nagyszámúak. Egy ilyen irányú, mondjuk általános biochemiai tanszék létesítésével hazánk a biochemiának a felsőoktatásba való beillesztésénél utánzásra méltó példát nyújtana.
    Ha bármelyik irányban Méltóságod további tájékoztatást kívánna, legkészségesebben szolgálatára áll mély tiszteletével hálás lekötelezettje


Kanitz Aristides.” 

 

levél

A képre kattintva a teljes levél elolvasható