A júniusi hónap dokumentumával a Levéltárunkban őrzött tanszéki iratanyagokra, illetve az egyetemi iratkezelés egy szép korai példájára hívjuk fel a figyelmet.
Félszáz tanszék történeti értékű iratanyaga található jelenleg a Levéltárban az 1892 és 2012 közötti évekből, kb. 250 iratfolyóméter terjedelemben. Bár a tanszéki iratanyag sok ún. tükröződő iratot tartalmaz (azaz olyanokat, amelyek más szervezeti egységek, főként az adott kar iratanyagában is megtalálhatók), mégis a tanszéki dokumentumok az egyetemi oktatás alapegységei történetének és működésének megkerülhetetlen forrásai. A műegyetemi tanszékek (elődtanszékek) egy részét még a 19. század végén vagy a 20. század első felében alapították, ám sajnos ebből a korszakból szinte alig maradt fenn tanszéki dokumentum, a második világháborús ostrom hatalmas pusztítást végzett ezekben az iratokban, csupán négy tanszék esetében rendelkezünk 1945 előtti iratanyaggal.
Ezek közül választottuk ki az 1889-ben alakult Mezőgazdasági Géptan Tanszék egyik iratát. A tanszék meghatározó professzorai Lázár Pál (az első tanszékvezető), Szabó Gusztáv (a tanszék gépkísérleti állomásának alapítója) és Rázsó Imre voltak. Magát a mezőgazdasági géptan tárgyat 1882-től lehetett hallgatni a Műegyetemen. Érdekesség, hogy az 1925-ben elsőként diplomát szerzett női gépészmérnök, Mahrer Vilma is mezőgazdasági gépészetre szakosodott. A tanszék mai utódja a Gép- és Terméktervezés Tanszék.
A hónap dokumentumának választott irat, pontosabban ügyirat témája hétköznapi: a Mendlik-Balázs-féle kísérleti tengeriszártépő gép elkészítésével, illetve kísérletezésre való átadásával kapcsolatos, a 4/1919. számon iktatott iratok. A gépet Balázs Artúr fővegyész és Mendlik Aladár főmérnök szabadalma alapján 1919-ben a műegyetemi tanszék építette meg a Földművelésügyi Minisztérium finanszírozásával. A gépet 1920. augusztus 6-án mutatták be a Hofherr-Schrantz és Clayton-Luttleworth Magyar Gépgyári Művek Részvénytársaság kispesti gyárában (az 1900-as alapítású gyárból lett az államosítást követően a Vörös Csillag Traktorgyár).
A korabeli sajtóbeszámolók szerint a bemutatott fosztógép 400 mm dobátmérőjű, sűrű fogazású, lassú etetőhengerrel dolgozva igen szép munkát végzett. A beetetett anyagot (leveles csemegetengeriszár és kopasz csalamádészár) vágott dohány finomságúvá fosztotta. A fosztott szár súlya 30 perc munkaidő alatt 340 kg volt, tehát egy órai teljesítmény 680 kilogramm. A fosztógépet egy négylóerős gőzlokomobil normális terheléssel tartotta üzemben. Az ilyen módon tépett tengeriszár levelet még további mezőgazdasági ipari felhasználásra tervezték, amelyre már az Amerikai Egyesült Államokban és Argentínában is történtek kísérletek, azonban a kérdés technikai és üzleti megoldása nem sikerült megfelelően. A gépet magát a gyár a különböző uradalmakban is elvégzett kísérletek alapján és eredményeképpen továbbra is gyártotta.
A dokumentum azt a ma is működő iratkezelési gyakorlatot is bemutatja, amely szerint előadói ívben gyűjtik az egy ügyiratba tartozó összes iratot, amelyek az adott iktatószám alszámait kapják meg (a bemutatott dokumentumon ezek a piros bekarikázott számok). Az előadói ív belső felén pedig feltüntették az ügyirat tartalmát, azaz az összes, az ügyhöz tartozó irat számát és témáját.
Forrás: Köztelek 1920. augusztus 14-i szám