Ugrás a tartalomra

A Magyar Feltalálók Napja alkalmából választott júniusi hónap dokumentuma szakértői vélemény egy öntözésre javasolt „örökmozgó” berendezés ügyében.

Az emléknapot 2009 óta minden év június 13-án tartják a Magyar Feltalálók Szövetsége kezdeményezésére, mivel Szent-Györgyi Albert 1941-ben ezen a napon jegyeztette be a C-vitaminra vonatkozó szabadalmát.

Forrás: komlosmedia.blog.hu

 

A nagyszerű magyar feltalálók munkái mellett azonban sok olyan próbálkozást is ismerünk, amelyeket amatőrök nyújtottak be, és amelyek nem állták ki az újítással szemben támasztott tudományos kritériumokat, vagy nem váltak a későbbiekben tartósan használt eszközökké. A Műegyetem professzorait gyakran kérték fel találmányok használhatóságát vagy eredetiségét vizsgáló szakértői tevékenységre. Egy Alfred Nobelt érintő szabadalmi perrel kapcsolatos dokumentumot Levéltárunk korábban már a hónap dokumentumának választott.

Az öntözés és vízszabályozás nemcsak napjainkban, de 150 évvel ezelőtt is a mezőgazdasági szakemberek érdeklődésének középpontjában állt. Fischer János, az „északi vaspálya építészeti felügyelője” öntözésre alkalmas szélkerekének rajzát a Falusi Gazda című újság egyik 1863. novemberi száma például a címlapon hozta:


A fiatalon, tüdővészben elhunyt Szabó Gyula professzor (1845-1875), a Műegyetem Víz-, út-, vasút- és hídépítészet Tanszékének oktatója 1873-ban kapta a feladatot, hogy egy állami segélyezéshez folyamodó, szintén az öntözéssel összefüggő találmányt véleményezzen. A hónap dokumentumaként bemutatott, betűhív átírásban közölt fogalmazványból kiderül, a szakértő számára az első pillanatban világossá vált, hogy egy sajátos „perpetuum mobile” elbírálását kérik tőle. Az ilyen jellegű, az alapvető fizikai törvényeknek ellentmondó találmányokkal, újításokkal mind a mai napig megkeresik a találmányi hivatalokat a lelkes amatőrök.

 BMEL VIII. 3/c. 1326/1872-73. sz. irat

 

Véleményes jelentés
Neszlatek József földöntözésre vonatkozó találmánya felett.

A találmányt feltűntető rajz szerint amennyire magyarázó szöveg hiányában következtethetni, – tervező az öntözésre használandó vizet kútból kívánja szerezni, és pedig minden munka elhasználása nélkül olyan módon, hogy azt csövekben szivattyúzás útján egy földszín felett 1° 5’ magasságban elhelyezett gyűjtőbe vezetvén innét vízkerékre ejti, s az ily úton nyert munkát a szivattyú hajtására használja fel, a munkát végzett vizet földszín magasságban újra felfogva csatornákban öntözés czéljaira elvezeti.

[áthúzott szöveg] A géptan legegyszerűbb alapelvei is felvilágosítást adnak ezen szerkezet czélszerűségének mértékéről.

Ezen szerkezet hasznavehetetlenségét kétségbevonhatatlanná teszik a legegyszerűbb mechanikai alapelvek: a víz felemelésére ugyanis szükséges azon munka, mely – eltekintve a súrlódási akadályoktól – egyenlő a kút s reservoir [víztartály] vízszíneinek magasságkülönbsége, szorozva az emelendő víz tömegével; a reservoirban gyűjtött víz tömegéből pedig nyerhető azon munka mely – ismét eltekintve a gépek szerkezetével összefüggő leküzdhetetlen munkaveszteségektől – egyenlő a víz leesésmagassága, vagyis a reservoir magassága talaj fölött, szorozva a víztömeggel, s így, miután a vízszín a kútban mélyebb, mint a talajszín, a vízkerekek útján nyerhető munkán kívül a vízemelésre múlhatatlanul szükséges még egy más módon nyerendő munka is, mégpedig mely egyenlő a talajfelület és a kút vízszíne közti magasság, szorozva a víztömeggel, vagyis „szükséges ez esetben is egy külön motor épp oly munkaerővel, mintha a vízkerék alkalmazva nem volna”.

Sőt, tekintve, hogy a vízkerék legkedvezőbb esetben az elméletileg nyerhető munkának csak 75%-át képesek tényleg kihasználni és az esővezeték felesleges hossza által ism. veszteségek állnak be, a Neszlatek által ajánlott szerkezet nemhogy nyereséget, de csak tetemes munkaveszteséget nyújtana, s így, mint téves alapelvekre fektetett mű semmi jövővel nem bízván, állami segélyezésre nem ajánlható.


Az irat nyers fogalmazvány, kissé nyakatekert módon írja le kifogásait, a vízkerekek hatásfokára vonatkozó adatot például utólag írta bele ceruzával a szövegbe: látszik, hogy Szabó Gyula később tisztázatot készíthetett belőle. Ez sajnos nem maradt fenn, mint ahogyan a feltalálóról és találmánya további sorsáról sem ismerünk információkat.