Ugrás a tartalomra

Január hónap dokumentuma a forgótranszformátor és az első kísérleti elektromos autó feltalálójának műegyetemi tanulmányaira vonatkozó bejegyzések.

Számos értékes találmány fűződik Korda Dezső nevéhez, aki 150 éve, 1864. január 8-án született Kisbéren. Székesfehérváron majd Budapesten végzett középiskolai tanulmányai után a Műegyetemre iratkozott be 1882-ben. 1885-ben kapta meg gépészmérnöki diplomáját a sokoldalú érdeklődésű szakember. Fiatal mérnökként vett részt a marosludasi vasút építésében, később pedig az Al-Dunán végzett folyamszabályozási munkálatokban, de élete során matematikai területen is publikált. Fő szakterülete hosszú távon azonban az elektrotechnika, az elektroötvözetek és a híradástechnika volt.

Korda Dezső 1887-ben költözött Párizsba és a kor egyik jelentős gépipari vállalata, a Societé de Fives-Lille mérnöke lett. Jelentős megbízásokat kapott, részt vett például a Saint Lazare állomáson lévő, valamint az Eiffel-torony felvonóinak tervezésében. Kísérleti elektromos autójával megelőzte korát. Hamarosan a cég igazgatójává nevezték ki. Gyakorlati érzékét jelzi, hogy magyarországi bányaipari részvénytársaságok alapításában is részt vett.

Legjelentősebb találmánya a forgókondenzátor volt, amire 1893-ban kapott szabadalmi oltalmat, először Németországban. A gyerekcipőben járó rádiózást forradalmasította az eszköz. A frekvenciaállító gomb, tehát az állomások keresését elősegítő alkatrész segítségével többféle rádióadás befogása is lehetővé vált, különböző hullámhosszokon. Korda Dezső 1893-ben még vélhetően nem sejtette, hogy milyen horderejű találmányt alkot. Az ő kondenzátorának volt köszönhető, hogy évtizedekkel később megjelentek a világvevő rádiók, amelyeket számtalan vételi frekvenciára lehetett behangolni.

A forgókondezátor képe George W. Pierce „Principles of Wireless Telegraphy” című művéből (1910)

 

A szakember az első világháborúig tevékenykedett Franciaországban. Úttörő eredményei voltak az elektroötvözetek gyártása terén is, elsőként állított elő ferroszilíciumot elektromos kemencében. Az 1900-as párizsi világkiállításon a „Galerie des Machines” tervezője volt. 1907-ben munkásságáért a Francia Köztársaság Becsületrendjét is megkapta. Egész élete során jó kapcsolatot ápolt a Magyar Tudományos Akadémiával, ezért sok publikációja magyarul is megjelent. Szerteágazó érdeklődésére jellemző, hogy anyanyelvén még hadtörténeti tárgyú tanulmányokat is publikált. Korda Dezső 1914-ben Svájcba költözött, ahol a Zürichi Egyetemen villamosságtant tanított. A mindössze 55 éves mérnököt 1919-ben itt érte a halál.

A BME Levéltár három dokumentumtípust őriz a szakember tanulmányaival kapcsolatban: a hallgatói, a szigorlati, valamint az oklevéltörzskönyvét.

A hallgatói törzskönyvben a tanulmányi előmenetelét jegyezték fel a beiratkozástól kezdve. Korda Dezső jó tanuló volt, az ekkor működő osztályozási rendszerben a 6-os volt a kitűnő.

A hallgatói törzskönyv első lapja (BMEL VIII.104/f. 2. I. kötet). A képre kattintva nagy méretben is megtekinthető.

 

Érdekesség, hogy a szigorlati jegyzőkönyvekben abban az időben az „elégséges” inkább a ma használatos „megfelelt” kitétellel volt egyenlő, a második szigorlat pedig a mai záróvizsgának felelt meg. Korda Dezső például az igen ritkán előforduló „kitűnő” matematikai szigorlati, és a „jeles” technikai fizika eredménye ellenére kapott elégséges szigorlati minősítést 1885. október 11-én.

Korda Dezső első szigorlatának eredményei (BMEL VIII.104/i. 2. kötet)

 

Bejegyzés a diplomaszerzésről a Műegyetem oklevéltörzskönyvéből (BMEL XV. 603/a-1., 1. kötet). A képre kattintva nagy méretben is megtekinthető.