Zsidó mentesítések ügyében írt kérvénnyel emlékezünk a magyarországi vészkorszak műegyetemi áldozataira.

2001 óta minden évben április 16-án tartják a holokauszt magyarországi áldozatainak emléknapját. A dátum arra emlékeztet, hogy 1944-ben ezen a napon kezdődött a hazai zsidóság gettóba zárása.

A magyarországi zsidóság jogait az 1938-ban kihirdetett első zsidótörvény után többféle törvénnyel és rendelkezéssel korlátozták. 1944. március 19-én a németek megszállták Magyarországot. Az utána megalakuló Sztójay-kormány számos további zsidóellenes adminisztrációs intézkedést hozott, az utazási korlátozásuktól kezdve a sárga színű Dávid-csillag kötelező viseléséig. Április végén kezdődött a vidéki zsidóság nagy részének gettóba zárása, melyet májustól a tömeges deportálások követtek, elsősorban Auschwitzba. A budapesti zsidóság deportálását –nagyrészt a nemzetközi nyomás hatására – Horthy Miklós kormányzó július 6-án leállította. A német megszállás előtt hatalmon lévő, a kiugrás lehetőségét kereső, angolbarát Kállay Miklós miniszterelnök igyekezett kettős játékot játszani a zsidó lakossággal kapcsolatban is: a németeknek engedményeket téve újabb korlátozó törvényeket fogadott el, ugyanakkor elnöksége alatt bizonyos mentesítő határozatok is megszülettek.

Április hónap levéltári dokumentumaként egy olyan kérelmet, és a benne szereplők sorsát mutatjuk be, amelynek tárgya „Bauer Mihály műegyetemi c. r. k. [címzetes rendkívüli] tanár és Kardos György volt műegyetemi tanárok kegyelmi kérvénye.”

Bauer Mihály (1874-1945) matematikus 1900-ban lett adjunktus, 1909-ben magántanár, 1918-ban rendkívüli tanár a Műegyetemen. 1922-ben az Eötvös Loránd Matematikai és Fizikai Társulat neki ítélte az első ízben kiadott Kőnig Gyula-díjat. Nemzetközi hírű tudós volt, munkásságának fő területe az elemi és algebrai számelmélet, valamint az algebra volt, de emellett függvénytani és geometriai tárgyú dolgozatokat is közölt. Tanítványai közé tartozott többek között Turán Pál és Erdős Pál is.
1936-ban nyugdíjazták, a források szerint származása is közrejátszott ebben. Ekkoriban a nagy gonddal előkészített előadásait is megzavarták az egyes hallgatói szervezetek által keltett antiszemita incidensek.

Kardos György (1902-1953) építész 1925-ben szerzett oklevelet a Műegyetemen. 1926 és 1938 között Wälder Gyula építészi irodájában dolgozott, akinek egyetemi munkatársa is volt. 1932 és 1938 között az egyetem ókori építéstörténeti tanszékének tanársegédje volt, de 1938-ban kinevezését nem újították meg.

Az itt bemutatott dokumentum a BMEL VIII. 4. c. 2084/1944. szám alatt iktatott rektori irat. A gyűjtőjére írott információkból kiderül, hogy az irat a zsidó mentesítések ügyében a kormányzóhoz írott kérvényeket, valamint a mellékleteket tartalmazza.

 

A kérelmek gyűjtője

 

Az iratgyűjtőben csak Kardos György kérvénye maradt fenn, ebben hivatkozik a 3040/1944. M. E. rendeletre, amelyet 1944. augusztus 21-én adtak ki. E jogszabály szerint „a zsidókra vonatkozó rendelkezések hatálya általában nem terjedt ki azokra a személyekre, akiket a kormányzó a minisztérium előterjesztése alapján a tudomány, a művészet vagy a közgazdasági élet terén, vagy egyéb területeken kimagasló érdemeik szerint arra alkalmasnak talált.”

 

Kardos György kérelme a kormányzóhoz

 

Ebben reménykedtek a kérelmezők is, mindenesetre Doby Géza (1877-1968) rektor a folyamodványokat a vallás- és közoktatási miniszterhez augusztus 25-én külön küldönccel továbbította. A gyűjtőre a rektor kérdésére írt válasz is felkerült: „Molnár Andor [miniszteri tanácsos] őméltósága közölte, hogy akiknek ügyében már ment felterjesztés a minisztériumba, azoknak nem kell kegyelmi kérvényt beadni; így Kövesi Antalnak sem.”  Kövesi Antal (1876-1961) gépészmérnök, a soproni műegyetemi kar tanára volt, több mint félszázados oktatói munkássága alatt a mérnökgenerációk sorát nevelte a hazai bánya-, kohó- és erdőiparnak.

Akik a kultuszminisztériumba adták be kérelmüket, általában megkapták a mentesítést. Az október 16-án bekövetkező nyilas hatalomátvétel után az ilyen típusú mentesítési dokumentumok már kevesebbet értek, erre a személyek további sorsából közvetve kaphatunk választ.

 

Kardos György (1902-1953)
(Forrás: Magyar Építőművészet, 1953, II. évf, 1-2. szám)

A fiatalon elhunyt Kardos György nekrológjában említik, hogy „a második világháború alatt munkássága megszakítást szenved, mert majdnem a teljes időt munkaszolgálatban kellett eltöltenie.” Eszerint a mentesítést már munkaszolgálatosként kérelmezhette. Kardos György 1945-től újra a Műegyetemen dolgozott, de önálló tervezésekkel is megbízták. 1951 szeptemberétől a III. Építéstörténeti Tanszék rendes tanára és az Építészmérnöki Kar dékánja, ugyanekkor a Magyar Építőművész Szövetség (MÉSZ) elnöke is lett. 1952-től az Építőipari Műszaki Egyetem megszervezője lett és első rektorává nevezték ki, a következő évben betegségben hunyt el.

 

Bauer Mihály (1874-1945)
(Forrás: Matematikai Lapok, 1953. IV. évf. 4. szám)

Tragikus sors jutott Bauer Mihálynak. Tanítványa, Rédei László visszaemlékezése szerint „a nyilas hatalomátvétel másodnapján őt is sokadmagával a Tattersal nevű lovardába vitték, ahonnan pár nap múlva még visszajutott Tisza Kálmán-tér 11. (ma Köztársaság-tér) alatti lakásába. Onnan november végén a ghettóba vitték és ott érte meg sok nélkülözés után a felszabadulást. Fájdalom, ennek csak rövid ideig örvendezhetett. 1945. februárban szemcseppekért akarván menni, az utcán elesett, agyrázkódást kapott és kórházban halt meg.”

 

Kövesi Antal (1876-1961)
(Forrás: Kohászati Lapok, 1962. 1. sz.)

Kövesi Antal nekrológjában kiemelték: „példás és örökké tiszteletre méltó lesz az a férfias kiállása, hogy a nyilas rémuralom idejében, amikor internálták — mint maga mondta — a halál árnyékában is lankadatlan szorgalommal írta munkáit és vizsgáztatott.” A professzor a háború után visszakerült az egyetemre, 1946-ban a Magyar Népköztársasági Érdemrend IV. fokozatával jutalmazták és később is számos szakmai elismerést kapott.