Egy több mint 100 éve bejelentett szabadalmával emlékezünk a 165 éve született Bánki Donátra hónap dokumentuma sorozatunkban.
Az 1859. június 6-án született Bánki Donát gépészmérnök, műegyetemi tanár, feltaláló korának egyik legjelentősebb tudósa volt. Ebben jelentős szerep volt annak is, hogy széles nemzetközi perspektívával, élénk figyelemmel kísérte a műszaki tudomány fejlődését. Ezt elismerte a Műegyetem Tanácsa is, amely 1906. március 9-i ülésén a gépészmérnöki szakosztály javaslatára úgy döntött, hogy Bánkit öt hónapos tanulmányútra küldi az Egyesült Államokba.
Bár nem tudjuk, milyen tudományos tevékenységet fejtett ott ki, ahogy még az út pontos dátuma sem ismert, egy tudományszervezés terén elért siker kétségtelenül a tudós 1908 nyarán tett külföldi tartózkodásához kötődik: Bánki javaslatára alakult meg 37 taggal 1909. január 16-án New Yorkban az Amerikai Magyar Mérnök- és Építészegylet.
Folyóiratuk, az Amerikai Magyar Mérnök és Építészegylet Értesítője révén a magyarországi műszaki eredményeket is igyekezték megismertetni az amerikai körökkel. Ennek szellemében angol nyelvű cikk számolt be többek között a kissármási földgázleletekről. A felfedezés nagy jelentőséggel bírt, ugyanis az 1908 novemberében megkezdett fúrások jelentős mennyiségű gázt tártak fel. Ennek gyakorlati kiaknázása érdekében Bánki – amint később maga írta – „elsőnek” vetette fel a kissármási földgáz Budapestre vezetésének kérdését.
1911. januárjában a Magyar Mérnök- és Építészegyletben előadást is tartott a kérdésről, amely az egylet Közlönyében Földgázvezeték Kissármástól Budapestig címmel meg is jelent. Bánki végkövetkeztetése kedvező volt: igazolta, hogy a beruházás „rentábilis”, vagyis kifizetődő lenne. A kormány ugyanakkor a feladat megoldása érdekében külföldi pénzintézetek bevonásával szindikátust alakított, továbbá két amerikai szakértőt hívott az országba. Utóbbi lépés, és a szakértők megállapításai nagy felháborodást okoztak, különösen szakmai körökben.
A kritikát osztotta Bánki Donát is. 1913 augusztusában, A Bánya című szaklapnak írt, a folyóiratban publikált levelében hivatkozott 1911-ben megjelent írására. Miután kiemelte a kompresszorállomások nagy jelentőségét, határozottan kijelentette, hogy „az amerikai vezetékek ebből a szempontból mind elhibázottak, mert a szakaszokat kompresszortól kompresszorig tulságos nagynak vették fel”. A hibát Bánki egy sztereotip megállapítással magyarázta: szerinte emögött az húzódik meg, hogy az Egyesült Államokban „nagyon elzárkóztak az elméleti tudástól és tisztán gyakorlati érzékükre alapították tervezéseiket, ami ez esetben hamis irányba terelte őket”.
A képre kattintva a levél nagyobb méretben is olvasható.
Ebben a helyzetben látott neki Bánki saját berendezése kidolgozásához. Az 1913. november 27-én benyújtott szabadalmában a feltaláló korábbi kritikája ellenére egy amerikai feltaláló, J. N. Pow munkásságából indult ki. Pow a földgáz-kutak nyomáscsökkenését gázkompresszorok segítségével kívánta pótolni, amely eljárás Bánki szerint „annyira bevált”, hogy később már a csővezetékekben bekövetkező nyomáscsökkenés problémáját is a vezetékekbe iktatott kompresszorokkal oldották meg. Ennek megfelelően Bánki saját szabadalmában is a vezeték „teljesitö képességének fokozását” a beépített kompresszorállomások számának növelésével tartotta megvalósíthatónak, amint azt a szabadalmi igényhez csatolt ábrákon is bemutatta.
BMEL XIV. 418. Bánki Donát iratai, 605. számú irat. A képre kattintva a levél nagyobb méretben is olvasható.
A szabadalmi igény benyújtásának idején, 1913 novemberében a vidéki városok kongresszusának döntése értelmében bizottság alakult, amelynek feladatát abban jelölték meg, hogy különösen szervezeti kérdésekben konkrét javaslatokat tegyen. A bizottság egyik tagja Bánki Donát lett. Azonban ez sem volt elegendő ahhoz, hogy Bánki szabadalma, és az előkészítő munkálatok eljussanak a megvalósulás fázisáig. Az elhúzódó viták után az első világháború akadályozta meg a gázvezeték kiépítését, a trianoni béke értelmében a kissármási földgázmező Romániához kerülése pedig pontot tett a tervezgetések végére.
Bánki Donát Budapest földgázellátásának kérdésében más módon is hallatta szavát. Egy, a Magyar Földgáz Szindikátusnak írt (töredékesen fennmaradt) levelében a kormány által meghívott amerikai szakértők által kidolgozott tervekről is kifejtette álláspontját, ismertetve saját tervezetét is. A BME Levéltárában őrzött teljes Bánki-hagyaték, így a szabadalom és ez a dokumentum is megtekinthető digitalizálva, a Műegyetemi Digitális Archívumban.
A hónap dokumentuma teljes terjedelmében itt olvasható: http://hdl.handle.net/10890/51576
Az említett töredékes levél érdekessége pedig Bánki hosszú oldalakon keresztül papírra vetett saját kezű írása, amelyet a dokumentum utolsó fennmaradt oldalain tisztázott le gépírással: http://hdl.handle.net/10890/51767