A novemberi hónap dokumentumának levéltárunk egyik igen érdekes hagyatékát, egy énekkari naplót választottunk.

 

A mérnökök életében korábban és ma is fontos szerepet játszik a muzsika, Levéltárunkban pedig zenével kapcsolatos források is találhatók. Közülük eddig főként az 1897-ben alapított Műegyetemi Zenekar történetére vonatkozó dokumentumok hasznosultak, azonban nemcsak az ő múltjuk idézhető fel az iratanyagunk segítségével, hanem a szintén több mint 110 éves, a Tudományegyetem és a Műegyetem polgáraiból álló Budapesti Egyetemi Énekkar története is. Ehhez egy kiemelkedően értékes forrást, az Ardai Géza műegyetemi alelnök által összeállított hat kötetet mutatjuk be, amelyekben 1926 és 1947 között örökítette meg naplószerűen az Énekkar mindennapjait.

A hónap dokumentumának az 1936. év novemberének eseményeit hoztuk el a naplókból, ekkor készült az Énekkar pályafutásának egyik legnagyobb eseményére, egy közel húsz várost érintő amerikai turnéra.

A novemberi naplórészletet átiratban közöljük, néhány illusztrációval (a kötetek mindegyikére jellemző, hogy a naplóbejegyzéseket korabeli újságcikkek, fotók és egyéb dokumentumok kísérik az oldalara ragasztva):

 

„10. Halottak napján
1936 november 1.én – az Egyetem téren az Egyetemi Hősök emlékművének megkoszorúzásánál énekeltünk. Előadatott: 1. Hiszek egy, 2. Hymnusz – Vezényelt Vaszy Viktor [1903-1979, zeneszerző, karmester és karnagy, 1929-1941 között volt az Egyetemi Énekkarok karnagya] – A minden évben halottak napján a temetőben szokásos szereplést az énekkar az idén lemondta tekintettel a rossz időjárásra és a délutáni rövidhullámú rádióhangversenyünkre.

 

11. Rádióhangverseny
November 1.én volt már az amerikai útra tekintettel az énekkar I-ső rövidhullámú rádióhangversenye Budapest II. műsorán. A hangversenyünket viaszlemezre is felvették s éjszaka újból leadták Amerika részére. Ez volt az első amerikai ízű szereplésünk. A hangverseny műsora itt fent olvasható. A hangverseny nagyon szépen sikerült. Vezényelt Vaszy Viktor. A hangverseny végén lemezre énekeltük a Hymnuszt is, ami azonban már csak Amerika részére szólt, Bpest II. műsorán nem volt hallható. A hangverseny végén a tegnap esküdött Piegler házaspárt [Pigler István, a Rókus Kórház orvosa, az Énekkar tiszteletbeli elnöke] ünnepelte az énekkar, akik szintén megjelentek a stúdióba.

November 11-én amerikai reklám célra fényképezés volt a stúdióba. Felvétel készült Vaszyról, a két elnökről, a két elnökről Vaszyval, az egész elnökségről, s három kép az egész énekkarról. Ezek a fényképek nagyon rosszul sikerültek, úgy hogy a fényképezést meg kell majd ismételni, s a fényképezéshez majd ismét frakkba kell öltözni, a fiúk legnagyobb örömére.

Az amerikai hangverseny útra - ami előre láthatólag az énekkarnak a legnagyobb teljesítménye lesz - lázasan folyt a munka. Minden kórus a legapróbb részletéig ki lett dolgozva, s minden kórust a keret minden tagjának kívülről kellett megtanulnia. – Az elnökség november közepén az alábbi értesítő lapot adta ki a keret tagjainak, melyen a hangverseny útra viendő kórusok és hasznos tudnivalók voltak leírva. Az értesítő lapot boldogan vették kézhez a fiúk.

November 20-án levelet kaptunk az angol rádiótól a B.B.C.-től, melyben értesítenek bennünket, hogy kérésünknek megfelelően dec. 29-én 9:30tól 10h-ig ½ órás hangversenyre beállítottak bennünket. Boldogan vettük tudomásul ezt a jó hírt. – Ugyancsak nov. 20-án lett a társaság beosztva a hajós társaság (United States Lines) felszólítására kabinok szerint. Én Földény Jánossal [Földényi (eredetileg: Fixl) János (1904-1985) szigorló jogász, az énekkar tudományegyetemi elnöke] és Goreczky Ferivel [Goreczky Ferenc (1906-1986) műegyetemi hallgató, az énekkar pénztárosa] kerültem egy kabinba. – Az útleveleket is mind behozták a fiúk, azoknak amerikai útlevélre való egységes meghosszabbítása végett. A mi részünkről az úthoz szükséges pénz is lassan összejött, összesen 25.000 pengő van megígérve különböző helyekről, mindenhol szépen kitettek magukért, még a Műegyetem is 3000 pengőt adott. Az eredeti 50-es keretből is kezdett lassan kialakulni a majd utazó 40 tagú társaság, egy páran ugyanis lemondták az utat, - aki pedig nem járt próbára kitettük a keretből.

Szóval már minden a legszebben alakult, s szépen közeledtünk nagy reménységünk és vágyunk teljesítése felé, amikor november 21-én egy kellemetlen és nagyon váratlan esemény történt, aminek folytán majdnem minden megbukott. Az történt ugyanis, hogy Elemért sürgősen felhívatták a külügyminisztériumba ahol Elemér [Láng Elemér (1894-1969) gépészmérnök, az énekkar műegyetemi elnöke]csakugyan meg is jelent Goreczky Ferivel együtt. A minisztérium közölte velük azt a lesújtó hírt, hogy az amerikai-magyar külképviseletek jelentései szerint, utána nézve Amerikában a dolgoknak megállapították, hogy az egész hangverseny-út különösen anyagilag nincs megalapozva s Dr. Cholnoky [Dr. Cholnoky Tibor New York-i orvos, az amerikai koncertút szervezésére alakult Magyar Hangversenybizottság elnöke], de különösen Dr. Telkes [Dr. Telkes László New York-i ügyvéd, a Hangversenybizottság titkára], akik magyar részről az út főrendezői, - nem a legmegbízhatóbb egyéniségek. A külképviseletek jelentései alapján a minisztérium nem tartja lehetségesnek az utat. –A hír rettenetesen hatott ránk, amiről azonban csak az elnökség tudott, a tagok mit sem sejtettek az egészről. Az énekkarra katasztrofálisnak tetszett a dolog, akkor amikor már annyira előre van haladva a dolog, s az egész vonalon csak a legnagyobb kellemetlenséget jelentené az énekkarnak a lemondás és visszalépés. Elemért, ki az út főirányítója volt, különösen leverte a váratlan hír, hiszen annyit dolgozott az amerikai út előkészítésével kapcsolatban. Ez az út lett volna énekkari munkálkodásának koronája - egészen betege lett a dolognak, s nem tudta elhinni, hogy lehetséges legyen a dolog.

November 23-án sürgönyt adtunk fel Bartholomew-nek [Bartholomew Marshall, az International Student Council elnöke], s csak az ő válasza után lesz látható, hogy mi is történt. A sürgönyben Elemér kérte az út anyagi részének felülvizsgálatát és az eredmény sürgős közlését. A választ természetesen lázasan vártuk napról-napra. Közben november 22-én vasárnap déli 1 órakor volt a rosszul sikerült fényképezés miatt a második fényképezés, egy másik fényképésszel a Zeneakadémia kis termében. A fiúk mit sem sejtve jöttek össze a fényképezésre a Zeneakadémiára. Én is csak a fényképezés közben szereztem tudomást Goreczky Feritől a történtekről, ami természetesen rettenetes hatással volt reám. A fényképezés természetesen megtörtént úgy, mintha semmi sem történt volna. Ennek a fényképezésnek az eredménye az alant látható jól sikerült különleges fénykép, ami amerikai előírás szerint készült. A fénykép úgy lett felvéve, hogy az énekkar a Zeneakadémia kis termében a padsorok közt állt fel, s a felfelé néző és éneklő énekkart a kis terem erkélyéről fényképezték le.

November 28-án érkezett meg a várva várt válasz a feladott sürgönyünkre Marschal Bartholomewtól. A sürgöny új reményt öntött belénk. A sürgöny szerint az út anyagilag biztosítva van és az arra vonatkozólag garancia levelek útban vannak. Amint később megtudtuk Cholnoky dr. sebész doktor az egész út főrendezője tett le garanciaként 10.000 dollárt.”

A nehézségek ellenére az Énekkarnak sikerült eljutnia Amerikába, és a fényképekkel bőségesen illusztrált napló tanúsága szerint elutazhattak az ország jelentősebb nagyvárosaiba.

Akit érdekel, milyen volt az amerikai magyarok kulturális élete ebben az időszakban, illetve általában hogyan alakultak az Énekkar mindennapjai, hogyan kommentálták fellépéseiket, milyen élmények érték őket, szívesen látjuk kutatóink között. A HU BMEL XIV. 411/59. számú levéltári jelzeten kikérhető a 6 kötetes napló, jó olvasást kívánunk hozzá!

Szakirodalmi ajánló:
KOVÁCS Mária: Budapesti Egyetemi Énekkarok 1862-1948. Az Egyetemi Könyvtár Évkönyvei 10. (Budapest, 2001.) A kiadvány a BME OMIKK könyvállományában található, Levéltárunk kutatószobájában helyben használható.