Ugrás a tartalomra

Májussal együtt elérkezett a szorgalmi időszak vége, és a vizsgák, záróvizsgák ideje is. A szakzárási procedúra egyik hosszú idő óta használt, régi nyomtatványa a hónap dokumentuma.  

A május mindig ambivalens érzéseket szül, ez a hónap a mindjárt vége és a még sok van hátra határmezsgyéje. A végzősök ilyenkor nem csak az államvizsga tételeket próbálják beszerezni, hanem az egyetemi adminisztráció keretében abszolutóriumot intéznek, oklevél mintalapot ellenőriznek vagy éppen könyvtári igazolást adnak le, ami nélkül a záróvizsga szóba sem kerülhet.

Ehhez a hangulathoz kapcsolódva választottuk ki a hónap dokumentumát, hogy bemutassuk: majd’ 100 éve is hasonló procedúra övezte a szakzárást. Az 1935-ös felvételi, tanulmányi, tandíjmentességi és fegyelmi szabályzat 238. § értelmében a távozási bizonyítvány kiadása előtt a kérelmezőnek igazolnia kell, hogy semmilyen műegyetemi intézménynek, így a könyvtárnak sem adósa. A jelenlegi tanulmányi és vizsgaszabályozás szerint szintén nem bocsátható záróvizsgára az a hallgató, aki az Egyetemmel szemben fennálló fizetési kötelezettségének (például könyvtári tartozás) nem tett eleget, illetve az Egyetem tulajdonát képező, általa használatra átvett eszközöket (például kikölcsönzött könyveket) nem adta vissza.

Moussong Dezső hajdani építőmérnök hallgató törzskönyvének feldolgozásakor bukkantunk ennek az igazolásnak a legkorábbról ismert elődjére: egy 1931-ben kiállított könyvtári igazolásra, amelyet a hónap dokumentumaként mutatunk be.

 

 

Igazolas

 

A könyvtári igazolás, mint dokumentumtípus bemutatásán túl ebben a hónapban is megpróbáltuk a benne szereplő ember életét megismerni.

Moussong Dezső 1898. február 3-án született Budapesten. Apja Moussong Géza tanító, anyja Heisz Franciska volt. A kutatás során két testvérét sikerült azonosítani: Nándort és Miklóst. Érdekes egybeesés, hogy mind Dezső, mind Miklós később megváltoztatta a vezetéknevét, de mindketten más nevet választottak. Ennek oka nem derült ki, az biztos, hogy nem egyszerű magyarosításról volt szó, hiszen Miklós 1922-ben Tömösy-re, Dezső pedig 1940-ben Murányváry-ra váltott. Mivel mindannyian római katolikus vallásúak voltak, a névváltoztatás hátterében nem a 20. század viharai játszottak szerepet, inkább racionális, bár a politikával összefüggő megfontolások, például a vitézi cím elnyerése (a két világháború között adományozható vitézi előnév viselői vitézi telket, azaz földbirtokot is kaphattak, ám amennyiben nem volt „igazi szép magyar” a vezetéknevük, magyarosítaniuk kellett).

Moussong Dezső életéről az alapkutatás során, az interneten elérhető levéltári iratokat és sajtótermékeket vizsgálva meglepően kevés életrajzi adat érhető el. Középfokú tanulmányit az I. kerületi Magyar Királyi Állami Főgimnáziumban végezte, 1914-ben kitűnően érettségizett, választott pályának a katonaságot jelölte meg. Mégis az 1915/16. tanévben a József Műegyetem mérnöki szakosztályába jelentkezett, ahová rendes hallgatóként fel is vették. A katonaságról azonban nem mondott le, már elsőévesként hadbavonult 1916. május 25-én a 39. debreceni gyalogezredbe. Az olasz frontról hazatérve befejezte ugyan egyetemi tanulmányait, de oklevelet nem szerzett, távozási bizonyítványát 1931-ben állították ki.

Még az egyetemi évei alatt 1922-ben házasságot kötött a nála 9 évvel idősebb, elvált Mikesch Anna Olgával. 1930-ban ismeretlen okból hosszabb időre külföldre távozott, a fennmaradt iratok tanúsága szerint meghatalmazta az ügyvédjét, hogy havonta pénzügyi ellátást biztosítson a feleségének. Ekkor Moussong Dezső foglalkozásaként kereskedőt tüntetett fel az irat, elképzelhető, hogy hosszabb üzleti úton vett részt.

Később, a második világháborúban tűnik fel az akkor már vitéz Murányváry Dezső, akit 1944. május 24-én tartalékos főhadnagyi rendfokozattal tüntettek ki. Ekkor a Weiss Manfred Acél- és Fémművei Részvénytársaság osztályvezetője. Életének további alakulásáról nem sikerült információkat szereznünk, azonban neve többször felmerült a 39. gyalogezred vonatkozásában, tábori levelezőlapokat említve. Akinek Moussong Dezső élete felkeltette az érdeklődését, ezen a vonalon folytathatja tovább a kutatást.